Nem elég, hogy az Oroszország szankcionálására bevezetett európai energiaembargók és más szankciók hatástalannak bizonyultak, ezen a télen Európa ráadásul még súlyos árat is fog fizetni érte. Moszkva, az EU bürokratáinak várakozása ellenére nem került nehéz helyzetbe – sőt, tovább erősödött gazdaságilag –, Európára viszont rászakadtak a brutális energiaárak, ráadásul még súlyos gázhiány is fenyeget. Ez az európaiak érdekeivel ellentétes, Brüsszel által kierőszakolt szankciópolitika miatt van, és nem a háború miatt – szögezte le az Origo megkeresésére Pálfalvi Milán, a Nézőpont Intézet elemzője.

Az ukrajnai háború kitörése óta az Európai Unió hat Oroszország elleni szankciós csomagot fogadott el, amelyekkel párhuzamosan előbb elszabadultak az energiaárak, majd a Nyugat-Európába szállított orosz földgáz mennyisége is mintegy a felére csökkent. Soros György amerikai spekuláns eközben azzal biztatja kitartásra a szankciók tekintetében Európát, hogy az EU „erősebb az orosz gáznál". Valóban erősebb az Európai Unió, mint az orosz gáz?

Köszönjük a biztatást Soros Györgynek, de neki nincs túl sok köze Európához – nem itt él és nem szembesül az itt élők problémáival. Könnyű a partvonalon túlról véleményt mondani és arra biztatni, hogy ha már az európai vezetők miatt – akiknek egyébként valószínűleg ő is „súgott" – beleugrottunk a kútba, még üldögéljünk is az alján egy darabig. Az ilyen tanácsokra nem szorulunk rá. Meggyőződésem ráadásul, hogy

amit Soros György üzent, az nem is annyira jóindulatú biztatás, mint az Egyesült Államok direktívája arra vonatkozóan, hogy Európának hogyan kell eljárnia a szankciók kérdésében.

Ha egy kicsit hátrébb lépünk, azt láthatjuk, hogy jelentős érdekellentét húzódik az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között, és az ukrajnai háború esetében egy amerikai-orosz konfliktusról beszélhetünk. Amerika érdeke ebben a felállásban egyértelműen az, hogy az Európai Unió Ukrajna mellett kiállva Oroszországot tekintse ellenségnek, és ennek megfelelően is járjon el: szállítson fegyvereket Ukrajnába és vessen ki gazdasági szankciókat Oroszországra – annak ellenére, hogy mindez egyáltalán nem szolgálja az európai embereknek az érdekeit, sőt: ellentétes azokkal. Hiszen jobban fáj Európának ez a ránk kényszerített szankciós politika, mint amennyire hatással van Moszkvára. Visszafelé sült el ez a bizonyos kéretlen szankciós fegyver, ezért nőnek az energiaárak.

Így emelkedett a gázár a szankciók miatt

A gáz ára az orosz-ukrán háború kitörése előtt közvetlenül 70-80 euró/MWh körül volt. Miután kitört a háború, 100 euró/MWh-ig emelkedett, és ott stabilizálódott. Emlékezetes, ekkor még az uniós vezetők megállapodtak arról, hogy szó sem lehet az energiahordozók szankcionálásáról - a német kancellár, Olaf Scholz egyenesen arról beszélt, hogy az orosz olaj-, gáz- és szénszállítások leállítása fenntarthatatlan, az Európai Unió nem nélkülözheti az Oroszországból származó energiahordozókat. Ursula von der Leyen március 11-én még arról beszélt, hogy a cél: 2027-re megszüntetni az orosz energiafüggőséget.

Március 21-én kezdte néhány ország (Lengyelország, a balti államok és Hollandia) követelni az olajembargót, ekkor két nap alatt 21,5 százalékkal emelkedett a gázár. Miután kiderült, hogy egyelőre csak az olajembargót vezetik be - a német pénzügyminiszter, Christian Lindner azt mondta: a gázembargóval többet ártanánk magunknak, mint az oroszoknak - az ár visszament 100 euróra.

Május végén felerősödtek a gáz elleni szankciókat követelő hangok. A sort persze Soros György kezdte, aki azt írta Mario Draghi olasz miniszterelnöknek, hogy "az Európai Unió erősebb az orosz gáznál".

Június 3-án az Európai Unió Tanácsa megszavazta a hatodik, a kőolaj behozatalát betiltó szankciós csomagot. Június 9-én Ursula von der Leyen azt nyilatkozta, hogy az olajembargó nagy előrelépés, „azonban most a gázt kell célba venni." Ezután Oroszország műszaki okokra hivatkozva nagyjából hatvan százalékkal csökkentette a szállítást az Északi Áramlaton. A legfőbb vita egy Kanadába, szervizelésre szállított berendezésen van, ami azóta sem került vissza Oroszországba. A korábbi, 100 euró/MWh-s ár helyett július végére már ennek kétszeresére, 200 euró köré emelkedett a gáz ára. Július 27-én a 220 eurót is meghaladta az ár.

Amit elmondott, azt igazolja, hogy nem a háború verte fel az energiaárakat, sokkal inkább az Oroszországra kivetett, Brüsszel által erőltetett szankciók.

Az energiaárak felrobbanása egyértelműen a szankciós csomagok számlájára írandó, és nem a háborúéra. Az egyenlet levezetése egyszerű: Európa lemondott az energiabiztonságot szavatoló orosz gázról, úgy, hogy közben nem pótolta azt a kieső energiamennyiséget,ami szükséges ahhoz, hogy télen az európaiaknak legyen mivel fűteniük és hogy az ipar zavartalanul működjön. Nem véletlen, hogy a német alkancellár pénzügyi összeomlástól tart, a külügyminiszter pedig nem tartja kizártnak, hogy az emberek az utcára vonulnak. Ha a választók a hideg lakásaikban nem kapnak megoldást a vezetőiktől, akkor a saját kezükbe fogják venni a sorsukat. Erre már látunk példákat Európa-szerte: megkezdődött a felhalmozás és a lakosok spórolni kezdtek az energián.

Forrás: Shutterstock

Mire kell számítanunk, ha az EU folytatja a szankciós politikát Oroszország ellen?

Nagyon súlyos árat fizetünk érte, ez már most egyértelmű. Ha megnézzük a magyar családok rezsiszámláit, akkor láthatjuk, mekkora jelentősége van a rezsicsökkentésnek, illetve a lakossági piaci ár bevezetésének. Láthatjuk, hogy mekkora a különbség a versenypiaci árak, illetve a rezsicsökkentett vagy a lakossági piaci árak között. Hatalmas! A magyar nemzetgazdaságra mindeközben nyomást gyakorol az európai szankciók miatt kialakult energiaáremelkedés, nem tudjuk függetleníteni magunkat a világpiaci folyamatoktól. Amit a magyar kormány tenni tud, az az, hogy saját hatáskörben a legmesszebbmenőkig védi a magyar családokat.
Nem túlzás azt állítani, hogy Európa más országaiban adódhatnak olyan esetek, amikor egyszerűen nem lesz fűtés a lakásokban. De bízzunk benne, hogy sikerül elkerülni ezt a helyzetet. Magyarországnak van biztonsági gáztartaléka, tehát nekünk nem lesz ilyen jellegű problémánk a télen. Brüsszel másban látja a megoldást, nemrég megszavazta a tagállamok egységes, 15 százalékos energiafelhasználás-csökkentését – de ez véleményem szerint már csak eső után köpönyeg... Európa elrontotta, végzetesen elrontotta, és most már legfeljebb csak a kármentésen próbál dolgozni.

A szankciók szétverik az EU gazdaságát, az orosz gazdaságnak viszont nem ártanak - sőt...
Az IMF korábbi prognózisa szerint az orosz energiahordozókra kivetett embargó, és Oroszországnak a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszerről való leválása 3 százalékkal csökkentené az uniós GDP-t 2023-ban. A legrosszabbul Németország és Olaszország, két nagy gazdaság jár.

Az energiaárak drasztikus emelkedése miatt Németországban nagyobb az infláció, mint 1981 óta bármikor. A német statisztikai hivatal közlése szerint egy év alatt 98,6 százalékkal nőtt a fűtőolaj, 38,5 százalékkal az üzemanyag, és 47,5 százalékkal a gáz ára. Belgiumban idén májusban már 9,9 százalék, Hollandiában 10,2 százalék, Észtországban 20,1 százalék, Litvániában 18,5 százalék volt az infláció. A V4-ek között a magyar infláció a legalacsonyabb.

Közben az orosz gazdaság - a szankciók ellenére - szinte szárnyal. 2021 utolsó napján még 84,5 rubelt adtak egy euróért. A háború kitörése után ez 150 rubelig emelkedett, utána azonban - a szankciók bevezetésével párhuzamosan - rohamosan csökkenni kezdett. Most mindössze 58 rubel (!!!!). Ahogy azt Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetője a Mandineren megjelent írásában megállapította: a nulla-közeli orosz infláció, a lassan a háború előtti szintre visszacsökkenő kamatláb, az ugyanezen időszaki adatokra visszataláló orosz beszerzési menedzserindex és a csökkenő munkanélküliség mind azt mutatja, hogy Moszkva hatékonyan kezeli a háborús és szankciós válságot.

Közben az európai szankciók miatt emelkedtek az árak, ami éppen Oroszországnak kedvezett. Az uráli nyersolaj ára a februári 92 dolláros hordónkénti értékről ugyan áprilisra átlagosan 70,5 dollárra esett, de májusra már átlagosan 79 dollárra, végül június 15-én 102 dollárra emelkedett. Tehát az uráli olaj ára júniusra a háború előtti érték fölé emelkedett.

Moszkva 93 milliárd eurós (37 ezer milliárd forintos) bevételre tett szert az ukrajnai háború kitörése óta azzal, hogy fosszilis tüzelőanyagait a világ minden táján értékesítette – áll a helsinki székhelyű Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) kutatóintézet jelentésében.

Látványos az is, hogy miközben az orosz jegybank csökkenteni kezdte, az EKB emelte az alapkamatot. Ez különösen a súlyos államadósság-hegyeket görgető déli államok számára jelent egyre nagyobb nehézségeket.

A hazai energiafogyasztásra is hatással lesznek a körülmények? Elkezdenek az emberek takarékoskodni?

Még azelőtt, hogy megszületett volna a határozat arról, hogy bevezetésre kerül a lakossági piaci ár, a magyar lakosság már 3 és fél százalékkal csökkentette az áramfogyasztásának mértékét. Ebből jól látszik, hogy a magyarok tudatos fogyasztók, és nem pusztán a pénztárcájukra való tekintettel hoznak takarékossági döntéseket, vagy külső kényszerből, ahogy azt Brüsszel most erőlteti. Létrejött ugyanis Magyarországon egy új nemzeti egység: miközben a kormány védi a magyar embereket a rezsicsökkentéssel, aközben a családok is hozzáteszik a magukét azzal, hogy takarékoskodnak.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy óriási „szerencse", hogy a magyar kormány 2012 környékén visszavásárolta az EU-tól a gáztározóinkat. Ezt akkor a magyar baloldal a szokásos kritikával illette – még perre is mentek ebben a kérdésben –, de már megszokhattuk, hogy ők általában más érdekek mentén gondolkodnak, mint a jelenlegi kormánypártok. Ha a gáztározóink ma nem lennének magyar kézben, akkor idén télen egy külföldi vállalattal kellene egyezkednünk a saját gázellátásunk kérdésében, amely pedig minden bizonnyal könnyen meg tudna kerülni bennünket, és ha a kedve úgy tartja, más országok érdekeit érvényesítené.