Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A végeláthatatlan magas infláció miatt folyamatosan csökkennek a reálbérek Németországban. A fizetések még kevesebbet érnek majd ősszel, mert tartósan emelkednek a fogyasztói árak. Ez mennyiben hat majd a németek által megszokott életszínvonalra, és mit idézhet elő gazdaságilag?
A németek nem ehhez szoktak, és nem ezt ígérték nekik. A szankciók kihirdetésénél a német politikusok azt mondták, hogy országuk és gazdaságuk felkészült a szankciókra. Ezt hallva sokan azt gondolták, hogy a 2014-es helyzethez hasonlóan lesznek ugyan szankciók, ám azok hatása a hétköznapokban minimálisan lesz csak érezhető. Ehhez képest
most egy enyhe télért imádkoznak, mivel még mindig ott tartanak, hogy vagy a lakosságnak jut gáz, vagy az iparnak. Hogy mindkettőnek jusson, szigorú takarékosságot rendeltek el.
A megugró élelmiszer- és energiaárak ráadásul mindenkit érintenek. A nagyvárosi lakbérek már régóta magasak voltak, ehhez járult most a magas rezsiköltség és a drága nagybevásárlás.
A németek nem ahhoz szoktak, hogy a jövedelmük akár több mint felét, vagy nemsokára kétharmadát, lakbérre, rezsire és élelmiszerre fordítsák. Hiába keresnek sokan jól, ha most a nagyobb lakást kell kifűteni, vagy a nagyobb autót kell tele tankolni, nekik is meg kell fogni a pénzt.
Az egykeresős háztartások modellje is inog, főleg az idősek és a gyermeküket egyedül nevelők körében terjed a szegénység, ami az élelmiszerbankokhoz fordulók növekvő számában is megmutatkozik. A drága benzin és kerozin, illetve a gyenge euró miatt kevesebbet tudnak utazni is. Miközben az energiacégek akár 2-3 ezer eurós többletköltséget jeleznek előre a fűtési idényre, a politika néhány száz eurós kompenzációkat ad. Az előző 300 euróból ráadásul kimaradtak a nyugdíjasok és az egyetemisták.
Olaf Scholz német kancellár szerint az Oroszország elleni szankciók működnek, és lehetetlennek tartja azt, hogy Németország kihátrálna az intézkedések mögül. Ez mit jelent a gyakorlatban? Hogyan értékelhető Scholz kijelentése?
Leginkább kincstári optimizmusként és előremenekülésként. Scholznak több okból is csak ezt lehet mondania.
Németország vonakodva ad fegyvert Ukrajnának, a legújabb csomagból a kevés nehézfegyvert is csak 2023-ra ígérték, vagy – mivel a Bundeswehrnek sincsen – alig adnak lőszert a szállított fegyverekhez. Ezért hangsúlyozza a szankciókat.
Azt sem ismerheti be, hogy a szankciókkal „tüdőn lőtték" magukat, vagyis el kell búcsúzni az olcsó orosz energiára épülő, exportorientált német gazdasági modelltől, ami az elmúlt évtizedekben a németek jólétének záloga volt.
Kezdetben örültek, amikor Orbán Viktor kiharcolta a mentességet a vezetékes olajra, ám Lengyelországgal együtt önként lemondtak az orosz olajról, és most csak nehezen tudják azt Kelet-Németországban és Berlin környékén pótolni. A németek saját érdeküket európai érdekként adták el, ami a legtöbb uniós országnak eddig inkább kifizetődő volt. A szankciókkal ez is változik, Scholznak arra is figyelnie kell, hogy a szankciórezsim továbbra is európai szinten maradjon és lehetőleg egységes legyen, mivel a kivételt képező országok jól járnak.
A kancellár ellen több ügyben is vizsgálat zajlik, amelyek közül a CumEx korrupciós botrány a legveszélyesebb rá nézve.
Még Hamburg főpolgármestere volt, amikor egy bankvezérrel tárgyalt, majd valamivel később a városi adóhatóság hagyta elévülni a bank egy 47 millió eurós adótartozását. A bank később 45 000 euróval támogatta a városi szocdemek pártkasszáját, akiknek Scholz volt akkor az elnöke. Ő „nem emlékszik" már arra, hogy pontosan miről is beszélt a bankvezérrel és – mint Ursula von der Leyen és a vakcinabeszerzés esetében – itt is töröltek több hivatali naptárbejegyzést.
A Der Spiegel szerint a villamos energia drágulása miatt elhalaszthatják az utolsó három németországi atomerőmű év végére tervezett leállítását. A tárcánál azonban máris mérlegelik, hogy miként lehet úgy módosítani az atomerőművek bezárásáról rendelkező törvényt, hogy az utolsó három erőmű a jogszabályban kijelölt határidő után is termelhessen áramot. Miért érdekes ez a hirtelen fordulat ezen a téren?
Amikor eldöntötték az atomerőművek lekapcsolását, a kieső erőművi kapacitást gázerőművekkel pótolták. Akkor olcsó volt a vezetékes orosz gáz, ráadásul épült az Északi Áramlat 2.
A háborús szankciók és ellenszankciók miatt most csökken az elérhető gáz mennyisége és nő az ára, így a megnövekedett fogyasztást gázerőművek biztosítanák, ami a mai áraknál se nem kifizetődő, se nem fenntartható.
Ráadásul hiába magas a német gáztározók telítettsége, ha az éves igénynek csak harmadát fedezi. Most egy éles vita van a szocdemek és a zöldek között. A szocdemek és a liberálisok az ipar védelmében akár két évvel is meghosszabbítanák az atomerőművek üzemidejét.
Minél tovább termelnek azok ugyanis áramot, annál kevesebb gázt kell áramtermelésre használni, és így marad például a vegyiparnak. A két év pedig elég az orosz gázról való leválásra.
A zöldek ideológiai okokból csak „kinyújtanák az atomüzemmódot", vagyis a tavasz végével lekapcsolnák az atomerőműveket. Az uránrudakat persze ugyanúgy Oroszországból kell vásárolni. Amennyiben meghosszabbítják az atomerőművek üzemidejét, úgy az atomenergia reneszánszában – korábbi döntéseikkel ellentétben – a német cégek is részt vehetnek. Különben mások, például a dél-koreaiak veszik át a helyüket a bővülő piacon.
A Gazprom orosz energetikai vállalat szerződéssel kapcsolatos nézeteltérések miatt keddtől csökkenti az Engie globális energiaszolgáltatónak szánt gáz mennyiségét, így a franciákhoz kevesebb gáz érkezik (az interjú elkészülte után a Gazprom teljesen leállította a gázszállítást az Északi Áramlaton - a szerk.). Milyen most a helyzet Franciaországban?
Látszik, hogy az Ukrajnának fegyvert szállító országokat Oroszország ellenszankciókkal sújtja, köztük a gázszállítás korlátozásával. Amely országok és cégek nem akarnak rubelben fizetni, mint Bulgária, azokat pedig már le is vágták az ellátásról.
Franciaország különösen nehéz helyzetben van. Az 56 atomreaktor fele karbantartás, vagy a folyók alacsony vízszintje miatt elmaradó hűtővíz miatt áll, így ők is gázból nyernek áramot. A francia és belga atomerőművek nagy része bezárásra vár, ezért harcolta ki Macron elnök tavaly azt, hogy az atomenergiát is vegyék fel a Taxanómiába, így már lehet az atomiparba pénzt fektetni. Franciaország több okból is nagyon nehéz helyzetben van. Tavaly még egy francia turbinagyártó cégben ajánlottak részesedést a Roszatomnak és Szibériába küldték volna a kiégett fűtőrudakat újra dúsításra. Ha így folytatják, ezeket a terveket felül kell vizsgálniuk.
Ráadásul az afrikai Maliban, egy korábbi francia gyarmaton és uránban gazdag országban a francia és német csapatokat az új oroszbarát kormány kiutasította, így ott is gyengül Párizs pozíciója.
Az átlag francia is azt látja, mint az átlag nyugat-európai, hogy az életszínvonal már nem stagnál, mint az eurózóna déli részének polgárainál a 2008-as válság óta, hanem egyenesen csökken. Ők sem ehhez szoktak, és hiába kedvezőbb délen az időjárás és kell kevesebbet fűteni, az üzemanyag- és az élelmiszerárak ott is megugrottak.
