Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Gyöngyösi Márton, aki a Jobbik európai parlamenti képviselője is, egy sajtóhírre reagálva azt fejtegette a közösségi médiában, hogy vajon mennyi pénzt fordított Vlagyimir Putyin a magyar miniszterelnök befolyásolására.
Az ügy pikantériája az, hogy a Jobbik külpolitikáért felelős vezetőjeként Gyöngyösi 2014 márciusában sajtótájékoztató keretében zengett ódákat az oroszok által tartott krími népszavazásról, melyet legitimnek és eredményesnek nevezett. Akkor még a magyar külügy szégyenének nevezte, hogy az nem ismerte el Ukrajna nemzetközileg elismert területének elcsatolását.
Gyöngyösi később megfigyelőként személyesen is részt vett a délkelet-ukrajnai szakadár megyékben tartott választásokon.
A meghívást egyenesen Moszkvából kapta, és Oroszország irányából érkezett, hogy eleget tegyen annak. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy ha valaki ismeri, hogy Oroszország mennyi pénzt szokott fordítani más országok politikusainak befolyásolására, az mindenekelőtt Gyöngyösi Márton. Kétséges, hogy kizárólag naiv demokratikus meggyőződésből utazott Donyeckbe.
Mostani szavait érdekes megvilágításba helyezi, hogy „kiküldetése" után nem sokkal egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az Orbán-kormányt tapasztalata szerint a keleti hatalmak megbízhatatlannak tartják.
Az támadja tehát külföldi érdekek kiszolgálásával a nemzeti kormányt, aki egyik külső hatalom karjából hullik a másikéba. Ahogy a Jobbik - az egykor nemzeti radikális politikai közösség - mára Gyurcsány Ferenc pártjának fasiszta tagozatává vált, úgy külpolitika terén Moszkvától Brüsszelig jutott, az orosz helyett most a brüsszeli érdekek mellé állt. Az már Brüsszelt, a baloldalt, valamint médiaholdudvarát jellemzi, hogy az egykor szélsőjobboldali és oroszbarát politikus korábbi tevékenységét annyival elintézheti, hogy „meghaladta önmagát", illetve „óvatlan volt".
Fontos lenne, hogy az ellenzéki politikusok a nemzeti érdeket tegyék végre az első helyre, és semmilyen külső hatalmat ne szolgáljanak ki, függetlenül attól, hogy utóbbi milyen – akár személyes – előnyökkel kecsegtet. Jelenleg pl. szükség lenne arra, hogy a magyar politikum ellenzéki része is felszólaljon Brüsszel elhibázott szankciós politikájával szemben, ezzel érvényesítse a magyar emberek érdekeit.
Zila János, az Alapjogokért Központ elemzőjének írása
