Véleménycikk.

Ha a Népszava pontosan idézi, akkor az olasz-magyar függetlenobjektív értelmiségi, Stefano Bottoni azt állítja, hogy „Olaszországban nagyon komoly politikai szerepe van a bírói karnak, az ügyészségnek. Márpedig ez a testület, a felső olasz államapparátussal együtt nem jobboldali...". Ezt vajon honnan tudja? Kétlem, hogy egyenként megvallották volna neki esti borozások során, vagyis a politikai-világnézeti hovatartozás tettenérhető testtartás az olasz hatalmi ágak képviselői részéről. Ettől még végezhetik jól a dolgukat, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Bottoni a politikai hovatartozás vállalása miatt Rómában legalábbis nem vonulgat föl-alá aggódó társaival egyetemben, nem követel független bíróságot, ügyészséget, államapparátust, de még sajtót sem, mert azt is mondja Bottoni, hogy „a média fősodra pedig úgy harminc éve a demokraták és a posztkommunisták mellett áll". Ebben legalább előrébb tartanak magyarországi elvtársainknál, ezek szerint nem hazudják magukat objektívnek és függetlennek, az értékelkötelezett újságírás tehát nem ördögtől való.

De azért csak munkálkodik bennem a kisördög. Kíváncsi lennék, milyen filippikát írna Stefano Bottoni, ha a következő leírás Magyarországra vonatkozóan tényleg igaz lenne: a magyar bírói kar, az ügyészség, a felső magyar államapparátussal együtt jobboldali, ráadásul a média fősodra úgy harminc éve a nemzeti oldal mellett áll.

Ha ez valóban így lenne, akkor következnének a Bottoni által ugyanebben a cikkben említett „külső fékek", idézzük erről a Népszava tolmácsolásában: „A történész is úgy véli, létezik egy informális konszenzus az európai elitekben, hogy szélsőjobb pártok stratégiailag fontos országokban nem kerülhetnek hatalomra. És minden eszközt bevetnek, hogy kitermeljék az immunitást biztosító antitesteket."

Az európai elit tehát magasról tesz a népakaratra, a demokratikus választások tisztaságára és a tagállamok szuverenitására. „Minden eszközt bevetnek." Hát, mit mondjak, vesszük észre - és Bottoni, meg az „európai elit" ezt még helyesli is.

Kedves balliberális, progresszív európai polgártársak, ez azért eléggé riasztó. Ideológiailag elfogult hatalmi ágak, nem független és nem objektív a sajtó (lásd: propaganda), coki a népakaratnak, államok fölötti ideologikus döntéshozatal sorskérdéseinkben - valahogy így működtek a XX. századi diktatúrák is. Lehet, hogy ez nektek tetszik, mert úgy érzitek, most éppen ti fújjátok a passzátszelet, de szeretnélek emlékeztetni titeket arra a történelmi tapasztalatra, hogy a diktatúra rossz, legyen barna, vörös, avagy szivárványszínű a zászlaja. Sokmillió európai halála árán tanultuk meg ezt a leckét, nem kellene elfelejteni.