A négyéves Inezt a tomajmonostorai óvoda- és iskolabuszban felejtették június elején, eszméletlen állapotban találtak rá. Közel nyolc órán keresztül feküdt a forró, zárt buszban, mindössze néhány száz méterre az óvodájától. A gyerek három nappal később meghalt. A busz azóta más úton jár, hogy ne is lássa a család. A történtek óta először szólalt meg Rusvai Zoltán, a gyerek édesapja, aki a Blikknek adott interjút.

„Felőröltek bennünket az elmúlt hónapok. Nem tudjuk, de szerintem nem is lehet feldolgozni a történteket. Inez még mindig csak óvodás lenne. Előtte állt az egész élet” - mondta megtörten az édesapa.

Elmondta, hogy a tragédia napján T. István helyettesítette az állandó sofőrüket, Imre bácsit. A busz reggel 7.30-kor vette fel Inezt Tiszaderzsen, hogy elvigye az óvodába, Tomajmonostorára.

„A páromnak délelőtt 10 óra körül Messengeren írt üzenetet az egyik óvónő, hogy a kislány nem érkezett meg. A mai napig nem értem, miért nem hívtak fel minket, két telefonszámot is megadtunk kapcsolattartásra. A páromét és az édesanyámét. Csak délután 3 órakor hívták az édesanyámat, miután Imre bácsi megtalálta Inezt. Mi azonnal rohantunk a helyszínre, ahol már az állapotát próbálták stabilizálni a mentők” - mondta Zoltán.

A kislányra a sofőr mögötti második sorban, az ablak mellett találtak rá, a teste 41,5 fokosra hevült.

„Felfoghatatlan az a szenvedés, amit átélhetett. Egy órán keresztül küzdöttek azért a mentők, hogy egyáltalán szállítható állapotba kerüljön, és mentőhelikopterrel el tudják vinni a debreceni kórházba. Elkezdték hűteni a testét, próbálták pótolni a folyadékot és a lázát csillapítani. Nem biztattak bennünket. Lélegeztetőgépre került, a tüdeje és a veséje is károsodott. A következő nap egyre jobban roncsolódott az agya is. Nehezen viseltem, hogy élet-halál között látom a lányomat, aki előző nap még egészséges, boldog, kiegyensúlyozott gyerek volt” - nyilatkozta az édesapa.

Forrás: Origo

Az állandó sofőr, Imre elmondása szerint Inez soha nem bújt el a kisbuszon. Amikor a busz lassított az óvoda előtt, már kicsatolta az övet, majd az ajtóban várta, hogy leszállhasson. Tudta, hogy az általános iskola után az óvoda következik, azelőtt is megáll a busz.

Június 7-én azonban csak az iskola előtt állt meg a sofőr, majd ment is az önkormányzat melletti parkolóba.

Valószínűleg Inez mindeközben türelmesen várt, mikor szállhat le a megszokott helyen. Annyi biztos, hogy azon a napon ő volt az egyetlen óvodás a buszon.

A sofőrnek két iskolás is szólt, hogy van még egy gyerek a buszon, ám hiába.

„A mi fájdalmunkra nincs gyógyír. A párom visszament dolgozni, hogy elterelje valahogy a figyelmét. Én az ügyvédekkel tartom a kapcsolatot, a sírhelyet intézem.Nekünk csak Inez volt, nincsenek testvérei, és nem is lehetnek, mivel daganatos beteg vagyok. Az állapotom egyre csak romlik. Ám ígéretet tettem a lányomnak” - mondta a kislány édesapja, aki megfogadta, hogy igazságot szolgáltatnak neki.