Elterjedt nézet, hogy a politikusok következmények nélkül nyilatkozhatnak a sajtónak, szavukra sokszor még a szavazóik sem figyelnek. A feltételezést húsba vágó módon cáfolta meg az elmúlt fél év. Az Európai Unió különféle beosztású képviselői, vezetői az utóbbi hónapokban ugyanis rendszeresen arról beszéltek, hogy szankciót kell bevezetni az orosz földgázra. A jelek szerint ezek a nyilatkozatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a gáz ára ez idő alatt az irányadó holland tőzsdén a háromszorosára emelkedett. A gázügy jól példázza: az EU-s posztokhoz súlyos felelősség kapcsolódik, ezt azonban a most pozícióban lévők nem érzik át.

A magyar kormány világos álláspontot foglalt el az Oroszországgal szembeni szankciókkal kapcsolatban, ami nagyjából úgy foglalható össze, hogy további energiaügyi korlátozásokról szó sem lehet, azok ugyanis súlyos veszteségeket okoznának Európa, és benne Magyarország gazdaságának. Ezeken belül is az orosz gáz vásárlásának esetleges keretek közé szorítása egyenesen beláthatatlan következményekkel járna. Mindezt úgy, hogy a szankciók orosz pénzügyekre gyakorolt hatása gyakorlatilag nulla.

A baloldalról rendre ellenérvként hallható, hogy nem a szankciók miatt drága a gáz, az orosz földgázra ugyanis jelenleg nincs érvényben semmilyen megszorítás. Csakhogy a gáz világpiaci ára leginkább tőzsdei folyamatok során alakul ki, a börzék szereplői pedig azt is árgus szemekkel figyelik, mit mondanak egy-egy árucikk kapcsán a döntési helyzetben lévők. Érdemes tehát egymás mellé állítani az uniós nyilatkozatokat és az irányadó holland gáztőzsde elmúlt féléves történéseit.

A háború kirobbanása után kezdetben egyetértés volt arról, hogy az Unió nem vezet be energiaügyi szankciókat Oroszország ellen. Rövid idő alatt azonban nagyot fordult az Unió vezetőinek véleménye. Érdemes felidézni például az Európai Parlament április 6-i vitáját, ahol a szénembargóról való megállapodás után Charles Michel, az Európai Tanács elnöke úgy fogalmazott: az olajat, sőt, a gázt érintő intézkedésekre is szükség lesz előbb vagy utóbbAlig telt el pár óra, s az Európai Parlament április 7-én elfogadta azt az állásfoglalást, amelyben további szankciókat követelt, többek között az orosz kőolaj-, földgáz-, szén- és nukleárisüzemanyag-import azonnali, teljes körű embargóját.

Forrás: MTI

A gáz ügye később sem került le az uniós vezetők szankciós napirendjéről. Már az olajembargó június eleji bevezetése után nem sokkal Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is a gázembargóról beszélt. Úgy nyilatkozott, hogy az olajembargó bevezetése nagy előrelépés, azonban „most a gázt kell célba venni".

Von der Leyen szeptember elején is ezzel a kérdéssel foglalkozott. Szeptember 2-án bejelentette például, hogy Európának árplafont kell bevezetnie az orosz gázra, hogy meghiúsítsa Oroszország kísérleteit a közösség energiapiacának manipulálására.Ezért ársapkát fogunk előterjeszteni az orosz gázra. Természetesen a cél itt is világos. Tudjuk, hogy az általunk bevezetett szankcióknak nagyon komoly negatív hatásai vannak az orosz gazdaságra nézve, Putyin azonban részben ellensúlyozni tudja a szankciók hatásait a gázbevételeknek köszönhetően – fogalmazott von der Leyen szeptember 7-én. A gázársapka ügyét még a napokban is firtatta a bizottság. Kadri Simson energiaügyi biztos szeptember végén arról beszélt: „Az oroszországi gázszállítás egy speciális helyzet, és személy szerint úgy gondolom, hogy az ársapkát be lehetne vezetni mindenfajta Oroszországból érkező gázfajtára, az LNG-t is beleértve.

Ursula von der Leyen és Didier ReyndersForrás: AFP/Kenzo Tribouillard

Lássuk ezután a gáz egységárának alakulását a holland gáztőzsde adatai szerint. A statisztika azt mutatja, hogy az év elején, mielőtt Oroszország támadást indított volna Ukrajna ellen, a gáz tőzsdei ára nyolcvan euró körül mozgott. A kezdeti szankciós csomagok az összegen érdemben nem változtattak, az ár abban az időszakban indult meg felfelé, amikor az uniós vezetők elkezdtek az olaj és a gáz szankciójáról, embargójáról beszélni. Az árak igazi hegymenete akkor kezdődött meg, mikor az Európai Unió júniusban embargót vezetett be az orosz olajra. Az ár előbb 160 euró körüli szintre ugrott, szeptember elejére pedig megközelítette a 280 eurót. Vagyis a gáz a tőzsdén a háború előttihez képest a háromszorosára drágult. Azóta csökkenőben van az. 

A gázügyi szankciók eddigi története leginkább arra világít rá, hogy nem kellenek intézkedések, már egyszerű sajtónyilatkozatok is képesek befolyásolni a piaci folyamatokat. Másrészt pedig arra, hogy az uniós vezetőknek, különösen válsághelyzetben, a pozíciójukhoz kapcsolódó felelősséggel kell viselkedniük.