Mit lehet tudni a dualizmus korának egyik legfontosabb háttéremberéről?

Csengery Antal életéről jelentetett meg egy monumentális kötetet az Országház Könyvkiadó.

19. századi történelmünk bővelkedik kiemelkedő tevékenységet kifejtő, nagy hatású politikusokban és gondolkodókban, érthető tehát, hogy az utókor figyelme elsősorban rájuk irányult az elmúlt bő egy évszázadban. Mellettük azonban - méltatlanul - háttérbe szorultak olyan komoly életművet hátrahagyó közéleti szereplők, akiket saját korukban elismertek és megbecsültek, de a korszak alakítására, formálására gyakorolt hatásuk kétségtelenül nem mérhető Kossuth Lajos, Széchenyi István gróf vagy Deák Ferenc tevékenységéhez. Csengery Antal minden bizonnyal közéjük tartozik.

Politikusi, közéleti pályája kapcsolódik a század legizgalmasabb időszakaihoz. Az 1840-es években a reformkor döntő évtizedében már ott találjuk a liberálisok táborában, a Pesti Hírlap rovatvezetője, majd 1848 végéig szerkesztője, a centralista politikai kör egyik meghatározó alakja. 1849 tavaszán belügyminisztériumi tanácsos lett a Szemere-kormányban. Az 1850-es években a szűk nyilvánosság keretei között igyekezett minden lehetőséget kihasználni a megszólalásra, 1861-től azonban ismét bekapcsolódott a politikai életbe. Országgyűlési képviselővé választották, a Deák-párt egyik kulcsfontosságú alakja lett, döntő érdemei voltak a kiegyezés tartalmának és szövegének megformálásában. 1867 után a képviselőház pénzügyi bizottságának elnöki és a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki tisztségét töltötte be, számtalan korszakos jelentőségű törvény kidolgozója volt.

Forrás: Origo

Deák Ferencen és Andrássy Gyulán kívül senkinek sem volt több része Magyarországnak az osztrák örökös tartományokkal kötött kiegyezésében, mint Csengerynek. A kiegyezés szövegének megfogalmazásával az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, később ezen szerkezetet iktatták be a magyar Corpus Juris Hungariciba mint 1867. évi XII. törvénycikket. Tagja volt emellett minden fontosabb bizottságnak, s mint Deáknak oly barátja, aki rá nagy hatást gyakorolt, a nevezetesebb törvényjavaslatok megállapításában, átdolgozásában vagy módosításában lényeges része volt.
Kiemelkedő szerepet játszott különösen abban az országos bizottságban, amely az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében a közöseknek elismert államügyek terhére nézve az arányt megállapította Magyarország és Ausztria között. Az első delegáció ülésein vezető állást foglalt el; Deák nem lévén jelen, Csengery volt a Deák-párt vezére. A Horvát- és Magyarország közötti kiegyezés szintén az ő közvetítő javaslatai alapján létesült.

Tanácsadólag folyt be továbbá az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés (1867. évi XVII. törvénycikk) megkötésére; ez az egyezmény azon az alapon jött létre, melyet Csengery 1848 előtt fölállított. Az országgyűlési Pénzügyi Bizottságnak kezdettől fogva tagja és sokáig elnöke volt. Ő formázta meg a költségvetési törvényeket, részt vett az adótörvények megalapításában és számos módosítást vitt azokon keresztül. A költségvetések tárgyalásánál is sok reformot indítványozott, s mind itt, mind a vasúti engedményeknél számos megtakarítást eszközölt. Többek között indítványozta, szövegezte és keresztülvitte az Állami Legfőbb Számszék felállítását.

Samu Nagy Dániel, a kötet szerzője, Csengery Antal szakavatott kutatója a megmaradt gazdag forrásanyag felhasználásával ad teljes képet e méltatlanul elfeledett politikus, közszereplő politikai és közéleti pályafutásáról.