Tényleg 800 éve született a magyar alkotmány?

Újabb nagyon fontos kiadványt jelentetett meg az Országház Kiadó a 800 éves Aranybulláról.

1222 áprilisának közepén II. András király kibocsátotta törvényét, melyet az okmány hitelét bizonyító fémpecsétre utalva Aranybulla néven ismer az utókor. Az Aranybulla a korszak legfontosabb dokumentumainak egyike, mely nélkülözhetetlen segítséget nyújt II. András reformjainak megértéséhez. Nem kevésbé izgalmas az Aranybulla utóélete, amelynek évszázadai során a király és alattvalói kapcsolatát átfogóan szabályozó törvényt az alkotmány nélküli alkotmányosság alapdokumentumává formálta a történeti emlékezet.

Az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága a Magyar Tudományos Akadémiával közösen 2022. október 26-án konferenciát szervezett az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára. A tudományos ülés előadói bemutatták az Aranybulla 800 éves útját 1222 politikai válságától a törvény 14. századi megerősítésén át az újkor közjogi irodalmába való beépüléséig és a 20. századi emlékezetpolitikában betöltött szerepéig, nem feledkezve meg az Aranybulla korának és utóéletének olyan részleteiről sem, melyek maguk is gazdagítják a törvényről ma alkotható képet. Az elhangzott előadások szerkesztett tanulmányai olvashatók a kötetben.

Kövér: Erkölcsi iránymutatás

Az Aranybulla olyan morális és erkölcsi iránymutatást adott, amelyet a haza sorsáért felelősséget viselő vezetők sohasem hagyhattak figyelmen kívül - hangsúlyozta Kövér László házelnök a dokumentum kiadásának 800. évfordulója alkalmából az Országházban rendezett konferenciára küldött üdvözlő levelében. Kövér László úgy fogalmazott, az Aranybulla jelentősége abban is kiteljesedik, hogy évszázadokig megalapozta és biztosította a magyar jogi gondolkodás élő forrását, ösztönözte a párbeszéd és a békés megegyezés keresését, valamint kötelezte az utódokat a nemzet függetlenségének és szabadságjogainak erősítésében.

Forrás: Origo

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke arról beszélt, hogy amikor 1222. tavaszán II. András király rászánta magát a törvény kiadására sem ő, sem kortársai nem sejtették, hogy az oklevél milyen sokat hivatkozott dokumentuma lesz a magyar történelemnek. Az Aranybulla volt az első magyar társadalmi szerződés, amely már nemcsak az alattvalókat, hanem az uralkodót is kötelezte, de nem a király addigi politikájának tagadása, hanem sokkal inkább összegzése volt - mutatott rá az MTA elnöke. Hozzátette, hogy az oklevél jelentősége pedig nem is annyira saját korában, hanem inkább utóéletében nőtt meg, amikor Nagy Lajos király belefoglalta saját 1351-ben kiadott törvényébe új életre keltve a szinte elfeledett dokumentumot.

Ezért született meg az Aranybulla

Az Aranybulla kiadásának okai és előzményei ma is kutatás tárgyát képezik. Napjainkig tartja magát az a történeti vélekedés, hogy a királyi, így egyben az állami tulajdonban lévő birtokok és tisztségek széles körű adományozása, illetve azoknak az uralkodó felesége, Gertrúd révén német érdekeltségbe kerülése a II. Andrással szembeni elégedetlenség, s ezzel együtt az Aranybulla kiadásának egyik fő előzménye volt. A feszültséget az uralkodó költséges halicsi és keresztes hadjáratai tovább fokozták, s mindez ellenállási mozgalmakat, lázadásokat szült. Ennek csúcspontján, 1222-ben tört ki az a palotaforradalom, amely során a székesfehérvári törvénykezési, azaz törvénylátó napon az ellenállók kikényszerítették a királytól követeléseik törvénybe iktatását, vagyis az érdekeiket védelmező Aranybullát és a királyi tanács átszervezését.

A legújabb kutatások azonban cáfolják ezt a tézist, mert arra a következtetésre jutottak, hogy az
uralkodónak eltökélt szándéka volt egy olyan új berendezkedés megteremtése, amelynek a központjában a király szemszögéből mind kétesebb hatékonyságú hatalmi támasznak tetsző hagyományos ispánságok jogainak csökkentése és a kormányzata számára megbízható személyek kulcspozícióba helyezése, vagyis a központi királyi hatalom megerősítése állt. Az Aranybulla kiadásának a mozgatórugója ebből a nézőpontból tehát elsősorban nem a lázongók követeléseinek a teljesítése, hanem a király nagyon is megfontolt, saját érdekeinek a megvalósítása volt, ami viszont már egybeesett bizonyos jogok rögzítésével. Ezt támasztja alá az is, hogy az oklevél szinte minden cikkelye az uralkodó javát szolgálta. Ezért valószínűsíthető, hogy a dokumentumot II. András önszántából és nem politikai kényszer hatására adta ki.