Amióta felébredt a kómából, újabb műtéteken esett át Ketti, a Pétfürdő és Berhida közt történt horrorbaleset túlélője. A fiatal anyuka szülei mégsem nyugodhatnak meg, mert lányuknak szinte nincsenek emlékei. Még másfél éves, tündéri kislányát sem ismerte meg, amikor bevitték hozzá - írja a Bors.

Utoljára szeptember közepén ölelte magához imádott kislányát Nikolics Ketti. A fiatal anyuka valósággal rajongott gyerekéért, akinek édesapja a szülés után nem sokkal elhagyta őket. A nő hazaköltözött szüleihez, szerényen, de szépen éltek.

Pár hónap múlva megismerkedett Ádámmal, akivel éppen randevúzni mentek kettesben autóval, amikor súlyos balesetet szenvedtek Berhidánál.

A kocsival egy fának csapódtak, az ütközés erejétől kettészakadt a kasztni.

A 21 éves nőt mentőhelikopter szállította kórházba, csoda, hogy életben maradt. Ádám életéért órákig küzdöttek, de nem tudták megmenteni.

Ketti súlyos koponya- és agysérülést szenvedett, eltört a kulcscsontja, egy bordája, egy karja és egy lába is. Sokáig élet-halál közt lebegett, kómába került, semmi jóval nem biztatták őket az orvosok.

Nem emlékszik semmire

„A székesfehérvári kórházban magához tért, egyik nap ezzel a jó hírrel hívtak bennünket az orvosok” – mesélte a Borsnak Nikolics László, Ketti édesapja.

Ahogy tudtunk, feleségemmel rohantunk is hozzá. A kórterembe lépve lányom ránk nézett, látszott, hogy ismerősek vagyunk neki, de nem tudta, kik vagyunk. Emlékezetkiesése van, és az orvosok szerint mentálisan nem beszámítható, és lehet, hogy sosem lesz az

– sírta el magát az elkeseredett édesapa.

A szülők minden nap jártak lányukhoz, beszéltek hozzá, míg fel nem ébredt és át nem vitték a budakeszi ORI-ba. Másfél éves unokájukat ekkor vitték be először édesanyjához.

„Titokban abban bíztunk, hogy Szkárli látványa kizökkenti ebből az állapotból és újra a régi lesz minden. De nem ismerte meg, a kicsi meg is ijedt tőle, ez az egész egy rémálom! Ráadásul anyagilag teljesen tönkrementünk a baleset óta, nem tudtam rendesen dolgozni, hogy minden nap be tudjak menni Kettikémhez. A feleségemet is elküldték, annyit hiányzott a kórházba járás miatt. Itt Sárkeresztúron vannak jó emberek, amikor a házuk körül kell valamit csinálni, szólnak, kifizetik. De egyszerűen nem bírjuk már, de persze mindent megteszünk. Szeretnénk egy szép karácsonyt varázsolni az unokánknak, ne érezze annyira édesanyja hiányát, de lehet, hogy fenyőfára se telik” – mesélte szomorúan László.