Baltával verték szét egy idős házaspár koponyáját húsvéthétfőn

a 15 éves kettős gyilkos megmutatta, hogyan tartotta a baltát

Egy idős házaspárral végzett egy baltás gyilkos egy Budapest melletti községben, a hatvanas években, az egyik húsvéthétfőn. Erről írt annak idején a Tükör című újság. A Kádár-diktatúra időszakának egyik legkegyetlenebb kettős gyilkosságának részleteit a 15 éves bűnöző vallomásából és az ügy nyomozójának visszaemlékezéséből ismerhetjük meg. 

Még húsvétkor eleredt az eső, és nem akart elállni. Napok teltek el a brutális kettős gyilkosság áldozatainak keddi felfedezése óta a Budapesthez közeli községben, úgyhogy a rendőrőrs udvarán már térdig ért a sár. A főutcán állt az épület, aminek az ablakaiból több az udvarra nyílt. A húsvéti kettős gyilkossággal megbízott nyomozó a szobájában volt és a rendőrautót nézte, aminek a tetején dobolt az eső. Az egyik kollégája gyerekeket zavart el a kocsi mellől, ugrándozva szaladtak ki a kapun.

Az egyik fiú mögött fel-felcsapott a sár, ahogy a lábát szedte. Egy villanásnyi időre, mielőtt a gyerek kiért az utcára, úgy tűnt nekem, mintha szögek állnának ki a cipője sarkából, s azok szaggatnák fel a sarat. Nyomozáskor olyasmi is megragadja a figyelmet, aminek ugyan nincsen és föltehetően nem is lesz semmi jelentősége, de valamilyen vonatkozásban furcsa, szokatlan; ilyenkor annak mégis érdemes utánanézni, kiváltképpen, ha az ember tulajdonképpen még vaksötétben tapogatózik"

- idézte fel a nyomozó az emlékeit a Tükör című újság 1968 január - márciusi számában.

Annyira kíváncsi lett a gyerekre, hogy arra kérte a kollégáját, vigye be hozzá. Amikor a többiek megkérdezték, mégis miért, mit akar a gyerektől, nem tudta rá a választ.

Brutális kegyetlenség

A húsvét utáni kedden szomszédjuk úgy gondolta, megnézi, mi van az öregekkel. A kertkaput nyitva, a lakásajtót zárva találta, de a fáskamrába legalább be tudott jutni.

Ennek ajtajában feküdt a 65 éves F. Ferenc, akinek a fejét egy baltával verte szét valaki.

Előbb a szomszédok érkeztek meg, aztán a helyi őrs egyik rendőre is. Sikerült felfeszíteniük az ajtót. A háziasszony vérbefagyott holttestére a konyhában találtak rá.

A véres balta, amivel megölték őt és a férjét is, a mellén feküdt, keresztben.

Miután a járőr kiterelte a kapun a kíváncsiskodókat, alaposan megvizsgálta a nyomokat. A sáros talajban voltak olyanok, amelyekről látszott, hogy korábbiak. Mivel tudta, hogy az eső elmoshatja ezeket, bement a fáskamrába és olyasmi után kutatott, amivel lefedhette őket. Végül egy régi lábassal, virágcsereppel és egy mosdótállal tért vissza.

Amikor a nyomozó felemelte a lábasat és ránézett a mintára, látta, hogy 39/40-es férfi cipő hagyta, tisztarajzolatú Pálma gumisarokkal.

Lábnyomok a meggyilkolt, idős házaspár otthonának udvarán Forrás: Tükör, 1968. 03. 26, 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

A konyha is "beszélt" a nyomozóval. Megállapította, hogy a háziasszony húsvétkor sütött-főzött és akkor is a sütő mellett lehetett, amikor a gyilkos lecsapott, mert a tűzhely ajtaját nyitva találták, a tetején pedig még ott volt a tányér rántotthús. Senki sem nyúlt hozzá. A szobában ebédhez vagy vacsorához megterített asztalt láttak, amin húsvéti sütemény is volt. Valakit vártak az áldozatok. Az is hamar kiderült, mi volt a kettős gyilkosság sorrendje, vagyis ki halt meg előbb. A férfit ölte meg először a gyilkos, aztán az asszonyt. A testén hagyott baltáról pedig kiderült, hogy az az áldozatoké volt. Nem rablógyilkosság történt, mivel nem vittek el semmit az amúgy is elég szegény házaspártól.

De akkor ki és miért ölte meg őket?

A kihallgatott községbeliek közül nem volt olyan férfi, akinek 39/40-es méretű, kicsinek számító lába lett volna, így a nyomozók arra gyanakodtak, hogy egy nő akarja megtéveszteni őket. Még az áldozatok fiának sem egyezett a lábmérete, pedig ő több mint gyanús volt. Nem látogatta az öregeket, nem is nagyon álltak szóba egymással, sőt, még a temetésükre sem ment el a 40 éves János. Ezt azzal magyarázta, hogy rossz címre küldték a táviratot és nem tudta, mikor földelik el őket. A nem egyező nyomok ellenére a helyiek úgy érezték, köze van a gyilkossághoz, de a nyomozók továbbra sem tudták, ahogy ők fogalmaznak általában: "a helyszínre tenni". Úgy tűnt, minden erőfeszítés és az áldozatok ismerőseinek több órányi kihallgatása is mind hiábavaló,

mert sehol sem találtak egy kislábú férfit, aki beleillett volna a képbe.

Egészen addig a napig, amíg meg nem látta a nyomozó a szögecses cipős gyereket az udvaron...

Szögek a cipőn, vérnyomok a zsebben

Megérkezett a fiú, akinek az arca és a ruhája vizes, sáros volt. A nyomozó azonnal rákérdezett, miért visel fekete gyászszalagot a bal karján. Ekkor derült ki, hogy akit "kikapott" az udvaron rohangáló gyerekek közül, nem más, mint az áldozatok 15 éves unokája. Fiatalabbnak látszott, mert alacsonyabb volt a többi hasonló korú fiúnál. A nyomozó arra kérte, emelje fel a talpát, így közelről is láthatta a szögeket.

Miért tépted le a cipődről a gumisarkot? - Mert rosszak voltak - felelte nyugodtan, értelmesen"

- írta az újság.

A gumisarok nyoma Forrás: Forrás: Tükör, 1968. 03. 26, 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

A nyomozó egy kis trükkel elérte, hogy a gyerek levegye a vizes a ruháját, és száraz pulóvert, köpenyt, nadrágot húzzon magára. Így már meg tudták vizsgálni a cipőt, aminek a mérete egyezett a nyomokkal. A gyerek anyjától megtudták a Pálma sarkat ragasztó cipész nevét, akit rögvest ki is kérdeztek. Még húsvét előtt lett kész a munkával, ezért volt olyan tökéletes mintájú a saroknyom. Nem kopott még el, mert nem volt rá ideje, szóval vadiúj volt. Eközben a fiú nadrágzsebében vérnyomokra bukkantak, amire a gyerek azt a magyarázatot adta, hogy valamivel megvágta a kezét. A kamaszt innentől gyanúsítottként kezelték, és ahogy az ilyenkor lenni szokott a gyanúsítottaknál, az ő otthonát, vagyis a szobáját is átnézték a nyomozók. Az iskolatáskájából kivettek egy "zugban terjesztett, régi ponyvaregényt", amiben papírcsíkkal jelöltek meg két részt.

Az egyik arról szólt, hogyan lehet megszabadulni a lábnyomoktól.

A két sarok és a harapófogó, amivel leszedte "gyilkossága bizonyítékait", a nagyszülei nyári konyhájában álló kredenc alól került elő. Innen már csak egy lépésre voltak attól, hogy beismerje a bűnét.

A nagyszüleidet valaki megölte, és te erről tudsz valamit. Miért nem mondod meg nekünk az igazat, hogy el tudjuk fogni a gyilkost? Erre a gyerek kicsit gondolkodott, aztán felállt, kihúzta magát, mintha szavalni készülne, még a kezét is leszorította a nadrágja széléhez és harsányan kijelentette:- Ne tessenek sehol se keresni a gyilkost. Én öltem meg a nagymamát és a nagypapát."

- emlékezett vissza a nyomozó, aztán felidézte az elképesztő, véres krimibe illő történetet, ami két idős ember halálához vezetett.

A falhoz döntötte a baltát és várt

A fiú édesanyja noszogatására átment a nagyszüleihez locsolkodni húsvéthétfőn. Nem volt náluk gyakori vendég. Az apja állandóan szapulta a szüleit, és amikor náluk volt, az idős emberek is rendszeresen kioktatták az elmondása szerint. A nagymamája a modora, beszéde, viselkedése, a nagypapája pedig az iskola miatt, ahová nem nagyon járt be. Bár egy ideig békésen beszélgettek egymással, amikor visszatért vacsorára,

nagyszülei mellékesen megemlítették neki, hogy nem lesz belőle semmi, mert nem tanul.

A fiú ettől annyira dühös lett, hogy veszekedni kezdett a nagyszüleivel, aztán a nagypapa megpofozta. Erre a nagymama kiküldte a férjét fát vágni, mert tudta, hogy a munka lenyugtatja, de a gyereket nem csillapította le. A gyilkos unoka a nagyapja után indult, és aztán azzal a baltával, amivel összevágta a tüzeléshez valót,

hátulról lesújtott az öreg fejére.

Az áldozat összecsuklott és ráesett az összegyűjtött fára. A gyerek még egyszer lecsapott, aztán bement a konyhába, de a nagymamát a szobában találta. A falhoz támasztotta a baltát és várt. Végignézte, ahogy a konyhába visszatérő asszony kinyitja a sütő ajtót, kiveszi a húst és leteszi a tűzhely tetejére és aztán el akar indulni a férje után.

A 15 éves kettős gyilkos megmutatta, hogyan tartotta a baltát Forrás: Forrás: Tükör, 1968. 03. 26, 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

"A nagymama ki akart menni, én pedig odatettem a lábamat a konyhaajtó elé. A nagymama rám kiabált, hogy vegyem el a lábamat. Mondtam, hogy nem veszem el. Ő megint rám kiabált, hogy vegyem el azonnal a lábamat. A fejemre csapott a kezével. Én belöktem az ajtót egészen, aztán a kulcsot is ráfordítottam. Erre nagymama nagyon dühös lett, megfogta a fülemet és húzott el az ajtóból, hogy kimehessen. De én nem engedtem. Ekkor belemarkolt a hajamba és úgy ciháit. Én pedig megfogtam a baltát és felemeltem. Amikor meglátta a kezemben a baltát, elengedte a hajamat.

Én elölről rácsaptam a fejére a baltával. Nem szólt semmit, hanyatt esett.

Vártam, hogy majd fölkel, de nem kelt föl. Ekkor rátettem a mellére a baltát, kimentem az udvarra, a kezemet megmostam a kútnál, visszamentem a szobába, benyúltam a szekrénybe, oda, ahonnan délelőtt láttam, hogy kivették a tíz forintot, amit a locsolásért kaptam. Találtam ott 200 forintot, azt zsebre tettem. Amikor a pénzt beletettem a zsebembe, éreztem, hogy még mindig véres a kezem. Megint megmostam a kezemet, és lemostam a nadrágomról meg a cipőmről a vérfoltokat. Aztán bezártam az ajtót és a kulcsot eldobtam. Utána lementem az ipartestületbe a fiúkkal dominózni" - mondta a vallomásában a gyilkos, akit 12 évnyi börtönbüntetésre ítéltek 15 éves korában. Azóta már kiszabadult.