Szombaton újabb küldöttközgyűlést tart a Magyar Orvosi Kamara (MOK), de a jelenlegi vezető, Kincses Gyula az elnökségért zajló küzdelemben már biztosan nem vesz részt. Ezt a napokban a kamara Facebook-oldalán jelentette be, hozzátéve, hogy egy olyan emberre van szükség, „akire az árnyéka sem vetül a politikai kötődésnek".
Ezzel gyakorlatilag Kincses beismerte, hogy a MOK élén végzett tevékenysége politikai célokat szolgált, de ezzel semmi újat nem mondott, hiszen amióta Gyurcsány egykori államtitkára vezette a kamarát, a köztestület a DK-szócsövévé vált.
Kincses Gyula, a nyugdíjas fül-orr-gégész régóta politizál, igazán ismert azonban a vizitdíj bevezetése miatt lett, ő volt ugyanis a Gyurcsány-kormány egészségügyi államtitkára 2007-ben, a díj bevezetésekor.
A lépés azért váltott ki nagy ellenkezést, mert Gyurcsány Ferenc a 2006-os választási kampányban azt hangoztatta, hogy nem készülnek vizitdíjat szedni a háziorvosi vizsgálatoknál, egy évvel később mégis bevezették a sarcot.
Kincses Gyula egyébként utólag is vállalta a vizitdíjat és a kórházi napidíjat is, szerinte ez egy akkori nagy reformcsomag fontos része lett volna. Egy évvel a díjak bevezetése után Kincses mégis távozott a Gyurcsány-kormányból, és nem is tért vissza a politikai életbe egészen 2019-ig.
Négy éve egy jól beazonosítható baloldali kötődésű orvoscsoport jelöltjeként választották meg a MOK élére.
Kincses Gyulát és a kamara elnökségét Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta 2020-ban, a kormány döntött a hálapénz eltörléséről és az orvosbérek eddig soha nem látott mértékű emeléséről. Figyelemre méltó egyébként, hogy az ügyeleti rendszer átalakítása is a MOK programjának része volt, később, idén februárban viszont már ez ellen tiltakoztak.
A MOK elnökének hiteltelenségét és megbízhatatlanságát példázza az is, hogy az egészségügyi törvénycsomag előkészítése során a múlt évi Belügyminisztériumban felsővezetőkkel folytatott személyes egyeztetéseket követően utólag jelezte, hogy ő magánemberként vett részt a megbeszéléseken, nem mint a kamara elnöke.
Emlékezetes, hogy a kormány tavasszal azért kezdeményezte az orvosi kamaráról szóló törvény módosítását, mivel a magyar betegek egészségügyi ellátását nem látta biztosítottnak.
Ennek az volt az oka, hogy a MOK akkori vezetése, élén Kincses Gyulával sok minden más mellett megpróbálta megakadályozni az új orvosi ügyeleti rendszer felállítását, sikertelenül. Azóta az új rendszer ott, ahol bevezették, beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A MOK küldöttközgyűlése még február elején egyhangúlag megszavazta, hogy a hosszú távú célok elérése érdekében a háziorvosok ne írják alá az új ügyeleti szerződést. A háziorvosokat arra kérték, helyezzék letétbe feladatellátási szerződésük felmondását, míg a kórházi orvosoktól azt, hogy önkéntes többletmunkájuk felmondásával tegyék ugyanezt. Döntésüket azzal indokolták, hogy a magyar egészségügy helyzete tarthatatlanná vált. Ehhez egy sablont is elhelyeztek az Orvosok Lapja februári számában.
Korábban az Index számolt be arról, hogy a MOK etikai eljárás alá vonta az egyik vármegyei háziorvosi szakmai vezetőt, aki tájékoztatót tartott az új ügyeleti struktúráról kollégáinak.
Az etikai eljárás megdöbbentette a szakma jelentős részét, hiszen a MOK egyértelműen deklarálta, hogy az ügyeleti ellátórendszer átalakításának szükségességével egyetért, és azokat az ellátásszervezési szempontokat is jóváhagyta, amelyek mentén az új ügyeleti struktúra állt fel több megyében.
A kabinet mindezek után lépett, és megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Aki a jogszabály elfogadása utáni harminc napon belül nem nyilatkozott arról, MOK-tag akar-e maradni, annak automatikusan megszűnt a tagsága.
A szakmainak álcázott politikai akciók mellett a MOK belső működése is botrányos az utóbbi időszakban. Nyáron az Origo számolt be arról elsőként, hogy június 3-án botrányba fulladt az orvosi kamara küldöttközgyűlése a Lurdy Házban. Az Országos Küldöttközgyűlés szavazati joggal rendelkező tagjait négy évre, titkos szavazással választják. Azonban a 2023. június 3-ára összehívott közgyűlés küldöttei közül többen jelezték, hogy a 2019-ben lezajlott utolsó választásokon megszerzett mandátumuk lejárt, éppen ezért szavazati joggal nem rendelkeznek. Emiatt teljes tanácstalanság alakult ki, mert szinte senki nem tudta, érvényes-e a mandátuma, van-e szavazati joga, vagy sem. A kaotikus helyzetben többszöri próbálkozásra is határozatképtelen maradt a közgyűlés, ezért végül berekesztették és elnapolták. A MOK akkori közleményében arra hivatkozott, hogy a kamarai törvény módosításával a kormány megakasztotta a tavasszal elindult választási folyamatot. Azt azonban elismerték, hogy a június 3-ra összehívott küldöttközgyűlés az érvényes szavazásokhoz nem kellő számban megjelent, illetve távozó küldöttek miatt maradt határozatképtelen, ezért érdemi döntések sem születhettek.
Valójában viszont az okozhatta a káoszt, hogy a küldöttek mandátumának hosszát a MOK alapszabálya nem a kamarai törvénnyel összhangban határozta meg. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a június 3-ai küldöttközgyűlésre úgy jelentek meg küldöttek, hogy nem vették figyelembe a négy évre szóló mandátumuk esetleges lejártát.
Miután a történtek napvilágot láttak, a MOK egyik alelnöke, Lénárd Rita bejelentette a lemondását. „Egy szervezet életében vannak jobb és rosszabb periódusok. Mi most érkeztünk el oda, hogy az elnökségen belüli véleménykülönbségeket nem tudtuk áthidalni, kompromisszumos megoldássá formálni. Úgy gondoltam, azzal segíthetem a továbblépést, ha lemondok tisztségemről" – mondta el a Népszavának a 2019 óta hivatalban lévő alelnök.
Több jogszerűségi aggály is felvetődött a kamara működésében, például az, hogy a törvény az országos küldöttközgyűlés kizárólagos hatáskörébe sorolja a MOK éves beszámolójának elfogadását, ugyanakkor a szervezet alapszabályában ez a kitétel nem szerepel.
A következő országos küldöttközgyűlést – mint már utaltunk rá – november 25-én, szombaton tartja a kamara. Amennyiben a küldöttközgyűléshez kapcsolódóan szabályellenes eljárás, jogsértés állapítható meg, úgy a jogszabályok alapján megkezdhető a törvényességi felügyeleti eljárás az egészségügyért felelő tárcavezető, azaz a belügyminiszter hatáskörében.
Az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót sem nyújtották be az egészségügyért felelős miniszternek, mert ezt sem tudták elfogadni a káoszba fulladt júniusi közgyűlésen.