Idén februárban még arról beszéltünk, hogy mi kell a béke eléréséhez, azóta viszont újabb háború pattant ki. Hogyan látja: mi változott 2023-ban az előző évhez képest?
A világpolitika, ha lehet, még szövevényesebb lett. Az orosz-ukrán háború szintet lépett szörnyűségben és könyörtelenségben, és e mellé megérkezett az izraeli-Hamász háború.
A körülmények tehát nem lettek egyszerűbbek, de ettől még a lényeg változatlan: olyan politikát kell folytatnunk, amely biztosítja Magyarország gyarapodását ebben a zavaros időszakban is.
Ehhez mindenekelőtt erősen kézben kell tartanunk a nemzeti szuverenitás gyeplőjét is. Küzdelmes év volt az idei, ennél azért könnyebbeket kívánok a magyaroknak.
Köszönjük mindenki türelmét és helytállását, sok jel mutat abba az irányba, hogy 2024 már egy reményteljesebb év lesz.
Mik most a legégetőbb problémák, amikkel szembe kell néznie a magyar kormánynak?
Az év jelentős részét az inflációval folytatott kíméletlen birkózás határozta meg. Nem mi okoztuk, de viseltük minden következményét. Ezért is jó hír, hogy sikerült 10 százalék alá tuszkolni, és lesz ez még lejjebb is. Ez azt is jelenti, hogy egy átmeneti időszak után a bérek emelkedése újra tartósan meghaladhatja az árak emelkedését. Visszatérünk a reálbér-növekedési pályára. Gazdasági értelemben tehát látni az alagút végét, és ez még akkor is így van, ha sokan azon dolgoznak külföldön, hogy hosszabb legyen ez az alagút.
Az Európai Bizottság szóvivője, Eric Mamer teljességgel valótlannak nevezte a szuverenitásunk védelméről szóló nemzeti konzultáció kérdéseiben megfogalmazott állításokat. Ön mit gondol erről?
Furcsa jelenség az, amikor előbukkannak a brüsszeli irodáikból, kijelentik, hogy alaptalan az egész konzultáció, majd eltűnnek, anélkül, hogy egyesével szépen megvitathatnánk a témákat. Ugyan, mi lenne alaptalan?
Tény, hogy elfogadtak egy nagyon kártékony migrációs csomagot. Tény, hogy több tízmilliárd eurót adnának pluszban Ukrajnának. Tény, hogy írásba adták, hogy eltörölnék az energiaár-szabályozást. Mint ahogy az is, hogy beengedték a génmódosított ukrán gabonát.
Valójában az lehet a gondjuk, hogy az idehaza elindított nyilvános párbeszéd ezekről az ügyekről európai szintű vitát generálhat. Ettől joggal tarthatnak. Kiderülne ugyanis, hogy amit képviselnek, az biztos jó valakiknek, de az európaiak többségének aligha.
Mi most a legnagyobb tétje ennek a konzultációnak, és miért lesz fontos az eredménye annak tükrében, hogy milyen folyamatok zajlanak Európában és a világban?
Az egyes témákon kicsit túltekintve egy alapvető problémával állunk szemben. Azzal, hogy
Európa nagy részét ma a zárt ajtók politikája határozza meg.
Az a felsőbbrendű tudat, hogy ők majd jobban tudják, mi a jobb az embereknek. Ebben a felfogásban őszinte párbeszédnek, konzultációnak, demokratikus számonkérésnek nincs helye.
Ugyan ki vállalta azért a felelősséget Brüsszelben, hogy egy szörnyen félrekalkulált szankciós döntéssorozatnak köszönhetően olyan infláció zúdult Európára, amilyet négy évtizede nem láttunk?
Senki. A konzultációnak az is a jelentősége, hogy rést üt a zárt ajtók politikáján. Ha a magyarok újra milliós nagyságrendben hallatják a hangjukat az európai politikát is meghatározó kérdésekben, annak lesz ereje. A demokrácia brüsszeli számonkérői nem némíthatják el a demokrácia hangjait.
Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnába. Mi a véleménye ezen legújabb, képtelen ötletről, miszerint újabb hitelt akarnak felvenni ennek finanszírozására?
A brüsszeli elit nem találja a békéhez vezető utat, valószínűleg azért, mert nem is keresi.
Állandósult az a helyzet, hogy az ukránok az életüket adják a háborúban, Európa pedig finanszírozza ezt. Problémának tartom, hogy miközben ez a politika egy perccel sem hozta közelebb a háború végét, Európát gazdasági végelgyengülésbe taszítja. Egyáltalán nem jöttünk még ki a járvány és a szankciós infláció következményei alól, erre egyesek azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne tartós, sok tízmilliárd eurós pénzügyi szállítószalagot létrehozni egy olyan ország irányába, amely nem is uniós tag. Mintha nem is Európa érdekeit néznék, hanem máshol keletkező elvárásoknak akarnának megfelelni.
Mennyibe kerülne nekünk és a többi tagállamnak Ukrajna uniós csatlakozása?
Hát ez az. Képzelje el azt az abszurd helyzetet, hogy úgy akarnak döntést hozni a csatlakozási tárgyalásokról, hogy semmiféle számítást nem tesznek közzé arról, hogy az ukrán tagság mennyibe kerülne nekünk. A legutóbbi csúcson márpedig ez történt.
Őszintén kellene beszélni erről, mert valakinek állnia kell a számlát. Nem arról van szó, hogy nem készültek számítások. Sokkal inkább arról, hogy készültek, de azokat titkolják.
Azért, mert mindenki dobna egy hátast, ha látná a csatlakozás gazdasági következményeit. A Financial Times-hoz kiszivárgott egy belsős brüsszeli tanulmány.
Ez 70 ezer milliárd forintnak megfelelő összegre saccolja az ukrán bővítés költségeit.
Azért ekkora ez az összeg, mert Ukrajna a jelenlegi szabályok alapján felszívná az uniós támogatások jelentős részét. A tanulmány szerint
a jelenlegi tagországoknak többet kellene befizetnie, miközben kevesebbet kapnának. Ráadásul az agrártámogatások is 20 százalékkal csökkennének. Az nem kevés.
A Brüsszel által palesztin szervezeteknek nyújtott támogatások a Hamászhoz is eljutottak. Miért aggasztó ez, és mit mutat Európa állapotáról?
Érdekes pillanat volt, amikor többen elővették Várhelyi Olivér uniós biztost, mert felvetette ezt a kérdést. Ha az őt elővevők megnézték volna a saját honlapjaikat, azt látták volna, hogy az Európai Bizottság halomnyi összeget küldött a gázai egyetemnek, amely a Hamásznak fontos intézménye. Nem sejtésről, nem véleményről van szó, hanem tényről. Így hát nem Várhelyi Olivért kellett volna elővenniük, hanem indíthattak volna egy nagy átvilágítást.
Nemcsak költségvetési, hanem biztonsági kérdés is, hogy európai adófizetői pénzek ne menjenek kockázatos helyekre és csoportokhoz.
A nyugat-európai nagyvárosokban szervezett terrorpárti tüntetések a migrációs vitát is új megvilágításba hozták. Megdöbbent nyilatkozók számolnak be arról, hogy nem is tudták, hogy ekkora a baj. Mondhatnánk, hogy „jó reggelt", de ennél sokkal helyesebb, ha a közös megoldást keressük, és a migrációs irányváltás lehetőségét.
Cseh Katalinnal az élen a baloldal Brüsszelben azért kampányol, hogy ne kaphassuk meg a nekünk jogosan járó forrásokat. Miért csinálják ezt, és számíthatunk-e a jövő évi EP-választás előtt még több támadásra?
Az említett képviselő munkásságára nagyon jellemző, hogy az uniós csúcs után hol máshol, mint a The Guardian-ben jelentetett meg írást arról, hogy nagy hiba feloldani Magyarország uniós forrásait. Mondhatnám, hogy ennél már csak az lenne a súlyosabb, ha újabb feltételeket is követelnének, de már ez is megtörtént.
Román pártoknak is kampányoltak már, nem nagyon van ötletem, hova lehetne ezt fokozni. A baloldal egésze szisztematikus és csökönyös kampányt folytatott azért, hogy ne kapjuk meg az uniós pénzeket.
A jövő évi európai uniós választás arra is jó alkalom, hogy ezért kapjanak egy jó nagy sárga lapot, bár az is lehet, hogy más színű lap lenne a megfelelő. Dollár- és eurókötegek dallamára táncolásért bizony ez jár.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!