Mit akarnak a magyarok 2023-tól?

A Szent István Intézet legfrisebb, 1000 fős mintán végzett reprezentatív kutatása arra voltkíváncsi, hogy honfitársaink milyen lelkiállapotban vágnak neki – a globális nehézségekkelterhelt – 2023-nak, mi a legfontosabb erőforrásuk, illtetve életük mely területénterveznek változást.

A kérdőív első kérdése a magyar emberek hangulatára vonatkozott, arra voltak kíváncsiak,
milyennek érzik jelenleg a lelkiállapotukat.

Forrás: Szent István Intézet

Összességében elmondható, hogy honfitársaink növekvő szorongással tekintenek a jövőbe. Az összes válaszadó valamivel több, mint fele (56,2%) nyilatkozott úgy, hogy kedélyállapota a szokásosnak megfelelő, 8,2%-uk mondta azt, hogy a szokottnál jobban érzi magát, ám hozzájuk képest négyszer annyian számoltak be rosszabb hangulatról.

Ez azt jelenti, hogy a magyar népesség harmada (a férfiak 28%, míg a nők közel 40%-a) a megszokotthoz képest borúsabbnak ítéli jelenlegi hangulatát.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy mi aggasztja az embereket leginkább a jövővel kapcsolatban.

A teljes mintát tekintve a szomszédban dúló háború és annak következményei miatt érzett aggodalom végzett az élen, ami mögött az anyagiak és a munkahelyi problémák okozta szorongást, harmadik helyen pedig az egészséggel kapcsolatos gondokat jelölték meg honfitársaink.

Míg a férfiakat valamelyest jobban aggasztja az ukrajnai háború, addig ők kevésbé szoronganak egészségügyi problémák miatt, mint a hölgyek (a férfiak 19,1%-a, a nők 26,9%-a jelölte meg az egészséggel kapcsolatos félelmeit dominánsnak).

Korcsoportokra bontva az egészségügyi problémáktól való félelem a 30-39 éves korosztály körében – némileg meglepő módon – még a háborús szorongást is megelőzte, míg az 50-59 évesek kevésbé aggódnak az egészségük miatt, mint a náluk 10 évvel fiatalabbak és lényegesen kevésbé, mint a 10 évvel idősebbek.

A községek lakói aggódnak legjobban a munkahelyi és anyagi problémák miatt.

A felmerülő problémákkal kapcsolatos megküzdési stratégiák szempontjából nagyon fontos, hogy kibe vagy mibe vetik az emberek a bizalmukat, erre vonatkozott a következő kérdés.

Az eredmények alátámasztják, hogy a magyar alapvetően családbarát nemzet.

Forrás: Szent István Intézet

A válaszadók, tartozzanak bármely korcsoportba, rendelkezzenek bármilyen iskolai végzettséggel, éljenek bármilyen településtípusban és függetlenül attól, hogy nőkről vagy férfiakról van-e szó, egyöntetűen a családot nevezték meg mint a legfontosabb kapaszkodót az életben.

A barátság mint kapaszkodó ugyanakkor csak kis mértékben van jelen társadalmunkban, a férfiak körében 6,5%, míg a nők esetében csak 2,3%-os mértékben.

A 18-29 éves korosztály számára viszont ez az elsődleges támaszt jelentő kapcsolati forma (közel 10%-os ereménnyel), míg a 40-49 év közötti, munkájában aktív, jellemzően gyermeke(ke)t nevelő generáció esetében – nyilván az időhiányból fakadóan is – mindössze 1,5%.

A családi kapcsolatok fontossága esetében pedig ugyanez fordítottan igaz, a Budapesten élők 70,8%-a mellett a községekben élők 75,4% jelölte meg legfontosabb kapaszkodóként.

A felmérés arra is kitért, hogy a válaszadók mennyire érzik szükségesnek, hogy aktívan változtassanak saját helyzetükön annak érdekében, hogy dolgaik jobbra forduljanak, illetve, hogy az élet mely területén érzik szükségesnek a változást.

Négy terület kapcsán tettek fel kérdést: étkezési és sportolási szokások, emberi kapcsolatok, kulturális
szokások, illetve online eszközhasználattal kapcsolatos gyakorlatok.

Összességében elmondható, hogy a válaszadók legkevésbé az étkezés és sportolás terén elégedettek magukkal, itt a férfiak 38%-a, a nők közel 42%-a tervez változást, ami reális énképre utal, tekintve, hogy a magyar felnőttek mintegy 2/3-a túlsúlyos vagy elhízott.

A legnagyobb életmódbeli változásra a 30-39 éves korosztály készül, akiknek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy át kívánja rendezni az életét.

A legnagyobb különbség férfiak és nők között a kulturális szokásokkal való elégedettség terén mutatkozik. Itt a férfiak kevesebb mint egyötöde, míg a nők több mint egynegyede nyilatkozott úgy, hogy változást szeretne.

Településtípus tekintetében pedig úgy tűnik, hogy a vidéki városok kínálta kulturális lehetőségek találkoznak leginkább a helybéliek igényeivel, ez a csoport jelezte ugyanis a legalacsonyabb szándékot a kulturális szokásaiban történő változtatásra.

A kutatás legmeglepőbb adata az volt, hogy honfitársaink mennyire nem érzékelik problémásnak az online eszközhasználattal kapcsolatos szokásaikat

– pedig aggodalomra igazán lenne ok.

Forrás: Szent István Intézet

A KSH 2020-ban közzétett adataiból kiderül, hogy kiemelkedően magas, 87%-os a magyar internethasználóknál a közösségi oldalakon résztvevők aránya, ami az EU-s átlagnál 22 százalékponttal, a világátlagnál pedig 35 százalékponttal magasabb.

Röviden: túl sokat facebookozunk.

Csak míg a testsúlyunk kapcsán már tisztában vagyunk a probléma jelentőségével – 41% változtatna az életvitelén –, addig az online térbe még nem érkezett meg probléma-tudatunk, legalábbis az alig több mint 17%-os változtatási szándék erre enged következtetni.

Az 1000 fő telefonos megkérdezéssel lezajlott reprezentatív kutatást 2022. december végén, a Nézőpont Intézet közreműködésével végezte a Szent István Intézet.