Az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésével Veszprém az európai városok elitjei közé került. Január 21-én lesz a megnyitó, elkezdődik a programokkal teli év a városban, a térségben. A készülődés megmozgatta a város lakóit? Lát változást a veszprémieken?
Mi, veszprémiek olyanok vagyunk, hogy minden helyi sikernek elképesztően tudunk örülni, különösen akkor, amikor az mindannyiunk közös munkájának az eredménye. Az elmúlt négy évben rengetegen csatlakoztak - hétről-hétre többen -, gazdagították a programot vagy éppen a felkészülésben nyújtottak segítséget.
Úgy látom, hogy a veszprémiek büszkék, várják, hogy elkezdődjenek a programok, és sokat is tettek azért, hogy egész Európának példát mutassunk, hogyan lehet ezzel a lehetőséggel élni.
Egy helyen azt nyilatkozta, hogy nem fesztiválvárost akarnak Veszprémből létrehozni, nem az a cél, hogy minden utcasarkon művészekkel találkozzanak az emberek. Azt szeretnék, ha sokkal inkább ez egy közösségfejlesztő program lenne. Úgy látja, hogy ez már az előkészületeknél megvalósult?
Igen, teljes mértékben így gondolom. Az Európa Kulturális Fővárosa cím hatalmas lehetőség a térség- és közösségépítésre. Az elejétől fogva ennek a gondolatnak a jegyében dolgoztunk és helyben megteremtettük az egységet. Veszprémben például sikerült elérni, hogy a politikai haszonszerző viták ne árnyékolják be az Európa Kulturális Fővárosa programot. De nemcsak itt, hanem az egész régióban teljes volt az egység - Bakonybéltől Marcaliig, Siófoktól Sümegig. 116 önkormányzat vesz részt a projektben. A legnagyobb Veszprémtől - a maga hatvanezer lakójával -, a legkisebb Óbudavárig, ahol 48-an élnek.
2018 decemberében nyerték el az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címet. Nem sokkal később elindult egy világjárvány, és alig csengett le a súlyos pandémia, a szomszéd országban kitört a háború. Ilyen körülmények között nem gondolkodtak azon, hogy inkább elhalasztanák a lehetőséget, hogy legyen idő a felkészülésre?
Nehezített pályán kellett teljesítenünk - ez kétségtelen. Temesvár például kérte, hogy halasszák későbbre a programokat. Mi úgy gondoltuk, nekivágunk, bármilyen nehezek is a körülmények. Van egy célunk, amit szeretnénk teljesíteni.
Baráti beszélgetéseken azt szoktam mondani, hogy kicsit úgy jártunk, mint amikor az ember nekiáll felújítani az otthonát, kifesti a szobákat, kicseréli a fürdőszobában a csempéket, közben pedig egy földrengés és egy tornádó is megrázza a házat.
Voltak nehézségeink, de nem adtuk fel. A város múltjában volt már egy szemléletes pillanat: Az I. világháború idején nem volt olyan veszprémi háztartás, amelyet a háború ne érintett volna. Veszprémiek ezrei, apák és fiúk harcoltak a fronton. Eközben az itthon maradottak - 1916 novemberében - közadakozásból létrehoztak egy zeneiskolát. A veszprémi közösség ma is pontosan ilyen. Bármilyen nehezek is a körülmények, mindig van célunk, amit el akarunk érni. Hálával és köszönettel tartozom mindenkinek, akik ebben segítettek.
A háború gazdasági vonzata miatt kellett bármit változtatni az eredeti terveken?
A legfontosabb terveink megvalósulnak. Az építőipari beruházásainkat kellett kissé újragondolnunk az építőanyag árának változása miatt. De az igazsághoz tartozik, hogy a kezdeteknél ambiciózusan, széles spektrumban indultunk, és ahogy érkeztek a kivitelezői ajánlatok, úgy módosítottuk a terveket és a kisebb beruházásokat átütemeztük.
Melyek voltak a nagy, látványos beruházások, amelyek megvalósultak?
Összegben is a legnagyobb, és a veszprémiek lelkére is leginkább ható program az egykori gyerekkórház felújítása volt. Az egyetem tőszomszédságában harminc éve pusztult a szemünk láttára ez a gyönyörű, klasszicista épület. Kiemelt célunk volt már korábban is az újrahasznosítása. Ez most megtörténik, és a felújított épületet a kultúra és a közösség szolgálatába állítjuk: májusban adjuk át, és mozgásművészeti központként üzemeltetjük. A másik szimbolikus épület a vár tövében található, hányatott sorsú Ruttner-ház, amelyet szintén újjávarázsoltunk, és a város turizmusát erősíti tovább: szállásokat, vendégfogadó tereket alakítottunk ki benne. Az összes felújított épületnek megtaláltuk az üzemeltetőit is, ők veszprémi vállalkozók. Így a hosszú távú fenntartás, üzemeltetés is biztosított.
A felújítások, különböző beruházások a jövőben tovább emelik a veszprémiek életminőségét. Egyszer azt nyilatkozta, hogy 2030-ig Európa első húsz legélhetőbb városa közé szeretnének tartozni. Most hányadik helyen van a város?
Jelen pillanatban az 54. helyen vagyunk a saját kategóriánkban. Azt szeretnénk, ha az első húszba kerülne Veszprém.
A célunk az, hogy jobb életminőséget biztosítsunk a veszprémieknek, jó legyen itt gyereket nevelni, jó legyen gyerekként Veszprémben felnőni, jók legyenek a körülmények a vállalkozások indításához, és itt is öregedjenek meg az emberek - ne vándoroljanak el a városból.
Amikor a beruházásokat terveztük, ez a cél vezérelt bennünket.
De nem csak az infrastruktúra megújítására, fejlesztésére koncentráltunk, fontos volt az is, hogy erősítsük a közösséget - mert ez is kell ahhoz, hogy az itt élők életminősége javuljon, hogy otthon érezzék magukat a városban.
Összességében elégedett az elvégzett munkával?
Összességében elégedett vagyok. De nemcsak elégedett, hanem büszke is, hiszen tényleg nehéz körülmények között szerveztük meg a programokat, végeztük el a beruházásokat. Sikerült rengeteg munkával a közös cél, az európai élvonal felé tenni egy mérföldes lépést. Azt remélem, hogy az elkövetkező évben a lehető legjobban kihasználjuk az Európa Kulturális Fővárosa program kínálta lehetőségeket.