Karbonsemleges növekedés új gazdaságtana

Általánosan elfogadott nézet, hogy az emberiség tevékenységének kiterjedése az ipari forradalmaknak köszönhetően rövid idő alatt a többszörösére növekedett, sok ember általános anyagi jólétének gyors növekedésével párhuzamosan a természeti környezetben új problémák kialakulásával, illetve a korábbiak súlyosbodásával járt. Az emberi társadalmon belül zajló materiális folyamatok modellezését a közgazdaságtan tudománya tűzte a zászlajára, így a környezeti problémák okainak feltárása és leküzdése során kiemelten kell foglalkozni a közgazdaságtannal, illetve annak természeti környezetről alkotott képével. 

A XVIII. századtól napjainkig szerteágazó és sokrétű változás ment végbe a közgazdaságtanban, az ember és a természeti környezet kapcsolatát feltáró természettudományos ismeretekben. A 20-21. századi környezet-gazdaságtan, az uralkodó társadalmi nézetek, az újdonságot hordozó és mélyebb összefüggéseket feltáró ökológiai közgazdaságtan széleskörű elterjedése napjainkban is számos akadályba ütközik.

A klímasemleges növekedés gazdaságtana az ökológiai közgazdaságtan téziseire épülve merőben új társadalomtudományi platformot alakít ki. Ennek viszonylag egyszerűen indokoltható oka az, hogy az éves szinten 51 milliárd tonna széndioxid jellegű gázkibocsátás 0-ra való csökkentése példa nélküli globális átalakulást követel az emberiségtől.

A karbonsemlegesség előtérbe kerülése mára kötelező érvényű, egyfajta kényszer-relációk által befolyásolt folyamat, amely kapcsán az álláspontunk, hogy az új gazdaságtani filozófiát csak a karbonsemleges növekedés jogi, politikai összefüggéseivel együtt lehet kezelni.

A karbonsemleges növekedés gazdaságtanának kutatásához, gyakorlati bevezetéséhez tartozik például a "karbonsemleges adórendszer", a "karbonsemleges termelési és termék jogszabályok", a "karbonsemleges –fehér termék- árpolitika"..., és sorolhatni tovább azokat a kapcsolódó iránymutatásokat, amely segít átlépni az ökológiai közgazdaságtan elmúlt évtizedekben megmutatkozó korlátjait, akadályait.

Forrás: Origo

Karbonsemleges növekedés új iparpolitikája

Az újtipusú iparpolitika alapja az Ipar 5.0 stratégia, amely a felhő-, és integrált hálózati termelési rendszer alapú ipari folyamatokon túl merőben új szemléletű karbonsemleges ipari termelési kultúrákat vezet be a gazdaságpolitikába.

Az Ipar 5.0 egy új típusú műszaki tudományos háttérre támaszkodik, amelynek elemei közé tartozik a meglévő termelési és gyártástechnológiák karbonsemleges technológiákkal történő felváltása, a "karbonsemleges termék" fogalmának bevezetésével egy olyan új termékminősítési rendszer, amely az ipari termelési folyamatok egészére karbonsemlegességi monitoring rendszereket vezet be.

A karbonsemleges termelési átalakulás a gazdaság egészét érintő folyamattá kell, hogy váljon kihatással valamennyi üvegházhatást kiváltó ipari, gazdasági szegmensre.

Emlékeztetésként az 51 milliárd tonna éves karbon mennyiség iparági megoszlásáról:

• Hűtési és fűtési rendszerek: 7%

• Közlekedés: 16%

• Agrárium: 19%

• Áramtermelés: 27%

• Ipari termelés: 31%

Az előttünk álló rendkívüli kihíváshoz tartozik, hogy olyan kettős innovatív gazdasági átalakulási folyamatról van szó, amely végbemenetelének a karbonsemleges átalakuláson túl további alapvető feltétele a gazdasági növekedés fenntartása. A növekedési tézisek elmaradása esetén globális szintű stagnálás, gazdasági recesszió következik be, amely azonnal képes felülírni valamennyi karbonsemleges szakpolitikát.

Karbonsemlegesség új társadalomtudományi tézisei

A kutatásaink a közgazdaságtani, a műszaki tudományos feltételrendszerek mellett aktív vizsgálatokat folytat a karbonsemleges kultúrák társadalmi folyamataival, összefüggéseivel kapcsolatban. A karbonsemleges növekedés alapfeltétele a társadalmi párbeszéd, a társadalmi elfogadás, és ezekkel összefüggésben álló jogalkotási tevékenység.

2023-ra a társadalmunk eljutott arra a szintre, hogy az ipari termeléssel, a mindennapi életünkkel összefüggésben már vizsgálja a működéssel, működtetéssel kapcsolatban felhasznált energiák karbonsemleges eredetét.

Ugyan ez már óriási előrehaladás a korábbi évek tendenciájához képest, azonban nem elegendő.

Társadalmunknak el kell jutnia a közeli években oda, hogy a mindennapi életünk eszközeivel, tárgyaival, a teljes környezetünkkel összefüggésben a karbonsemlegességet tekintse a legfontosabb értékmérő tulajdonságnak. Ez jelentheti a karbonsemleges növekedés egyik alapját, amely reális és valós, fenntartható fejlődési pályára állíthatja a magyar, az európai és az egyetemes társadalmat.

Amíg ez a folyamat nem indul el, a "karbonsemleges növekedés" csak tézis, iránymutatás, a valós válsághelyzetből csak egy kilábalási koncepció marad.

Fórizs Zoltán