Halott szülei közül mentett ki egy gyereket a magyarországi mentőcsapat Törökországban

Törökország és Szíria határvidékét egy hatalmas földrengés rázta meg február 6-án. A katasztrófában sok épület összedőlt, ami miatt több mint 52 ezer ember meghalt. Mivel hajnalban volt a rengés, sok embert álmában ért utol a halál, másoknak pedig nem volt idejük kimenekülni az otthonaikból. A magyar mentőcsapat, a HUNOR már a katasztrófa után 21 órával a helyszínen volt, és több embert is élve segítettek ki a romok alól. Jackovics Péter ezredes, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka részletesen elmondta az Origónak, milyen feladatokkal kellett megküzdeniük a katasztrófa sújtotta terület legkritikusabb pontján, ahol elmondása szerint olyan állapotok urakodtak, amelyeket még katasztrófafilmekben sem lehet látni.

A HUNOR nevű mentőcsapat 17 embert mentett ki a törökországi földrengés romjai közül Antakyában.

A több napig tartó akcióban kutyákkal és a lehető legmodernebb eszközökkel dolgoztak, amivel kivívták a helyiek és a nemzetközi sajtó elismerését.

Kellett egy válogatott

Jackovics Péter tűzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály vezetője, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka az Origónak elmondta, hogy még 2011-ben, Bakondi György az Országos Katasztrófavédelemi Főigazgatóság akkori főigazgatója döntött úgy, hogy egy hivatásos katasztrófavédelmi szervnek kell hogy legyen központi elitalakulata.

Olyan csapatot akartak, amelynek tagjai tudásban, felkészültségben, élettapasztalatban a legjobbak és önként jelentkeznek.

Jackovics Péter tűzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály vezetője, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka Fotó: Csudai Sándor - Origo

Amióta 2012-ben letették az esküt a Budavári Palotánál, több nagy katasztrófa után is segítettek.

Ott voltak a nagy dunai árvíznél 2013-ban, a vörösiszap katasztrófánál és a szerbiai árvíznél is. Obrenovácnál 6 ember éltét mentették meg csónakokkal.

Mindezen felül számtalan nagy, nemzetközi gyakorlaton is részt vettek, és mindig vezető szerepet töltöttek be. Gyakorlatoztak a többi között Londonban és Velencében is, a tagok közben egyéni versenyeken is eredményesen szerepeltek.

Jackovics Péter tűzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály vezetője, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka. Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ezek apróságoknak tűnhetnek, de ez mind apró építőkockája volt annak, hogy a Hunor ennyire professzionális legyen, és most, Törökországban is helyt tudott állni, sokat tudott segíteni"

– mondta Jackovics Péter.

Az ország minden pontján vannak tagjaik

A HUNOR-ba az ország minden tájáról jelentkezhetnek tűzoltók. Feltétel egy minimum szakmai út, a szaktudás, például a búvárkodás, kötéltechnika vagy a villanyszerelés. Ez azért fontos, mert a csapaton belül mindenki több feladatot lát el. Ezen felül fontos az állóképesség és van pszichikai kiválasztás is, hiszen fontos, hogy tudjon csapatban dolgozni, és nyomás alatt jó döntéseket hozzon.

Itthon többnyire egy hajdúszoboszlói romvárosban gyakoltoznak. Egy gyakorlat 36 órás, és nem lehet aludni közben, úgyhogy megvan a pszichikális terhelés is.

Jackovics Péter tűzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály vezetője, a HUNOR Mentőszervezet parancsnoka. Fotó: Csudai Sándor - Origo

Azért is jók ezek a képzések és a HUNOR, mert ezt a tudást a tagok visszaviszik az állomáshelyeikre, ahol átadják a kollégáiknak"

– magyarázta a parancsnok.

„Katasztrófafilmekben sem lehet ilyet látni"

A HUNOR egy 44 fős csapattal és két kutyával indult el Törökországba, de kiment 6 magyar mentős, 5 szakorvos, 16 TEK-es és két önkéntes is két kutyával.

Kint a legkritikusabb helyre küldték őket, arra a területre, ahol három 12 emeletes ház úgy dőlt össze, mint a dominó és közel 1000 ember tűnt el.

Összesen 200 embert sikerült megtalálniuk a romok között.

Egy ember élet is emberélet, valakinek a hozzátartozója, aki sokkal fontosabb neki, mint saját maga. Ahogy Novák Katalin köztársasági elnök asszony mondta, 17 családnak adtuk vissza a jövőt azzal, hogy 17 embert megmentettünk"

– mondta Jackovics Péter.

A parancsnok szerint felfoghatatlan volt az a pusztítás és az a fájdalom, ami a helyszínen fogadta őket.

A helyiek láncba álltak, így próbálták eltakarítani a romokat. Azokat, amelyeket fel tudtak emelni. Valóságos megmentőként fogadták a HUNOR csapatát. A magyar hősök tudták, hogy nem lesz egyszerű a dolguk. Ilyen esetekben a helyi szervek nem tudnak kézben tartani mindent, de még a közbiztonságot sem. Jackovics Péter bevallása szerint ők is láttak fosztogatásokat.

Tudtuk, hogy magunkra vagyunk utalva, nem kérhetünk semmit, mert azért jöttünk, hogy segítsünk. Ahogy odaértünk, nem volt hezitálás, a csapat egyik része elkezdte megépíteni a tábort, a másik fele pedig elkezdte a mentést"

– emlékezett vissza a Jackovics Péter, majd hozzátette, hogy nem ismerték az épületek tervrajzait. A kutyák jelzései és a tapasztalataik alapján kezdték el a munkát. A helyieket nem küldték el onnan, hanem eszközöket adtak nekik, cserébe tudtak segíteni a helyismeretükkel. Egyedül oda nem engedték őket, ahol éppen ők dolgoztak.

Ezért nagyon hálásak voltak a helyiek. Le kellett kötnünk a tehetetlenségüket"

- magyarázta a parancsnok.

Forrás: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Ölelkezve védte az unokáját

A földrengés hajnalban volt, ezért a megtalált emberek csak hiányosan voltak felöltözve.

Ahogy telik az idő, a túlélők is egyre fáradtabban kiabálnak, fáznak, fogy a levegő, ezért is nagyon fontos a gyorsaság egy ilyen helyzetben.

Jackovics Péter elmondta, hogy a 100. órában is találtak túlélőt, de ahogy telt az idő, egy kevesebb volt az esélye annak, hogy valaki még él a romok alatt. Ha találnak egy túlélőt, fontos, hogy erősítsék benne, hogy ne adja fel, például kommunikációval, vagy csak egy kézfogással. A 17 túlélő közül hárman gyerekek voltak, a parancsnok saját bevallása szerint ezek az esetek a legmegrendítőbbek.

„Megrázó, amikor a szülőt a halott gyereke mellől veszik ki, vagy a gyereket a halott rokonai közül. Volt, hogy össze voltak ölelkezve, a nagyapa védte az unokáját és csak az unoka élt. Volt olyan gyerek, akinek az összes rokona meghalt."

Forrás: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

A romok körül mindig rengeteg ember volt, de mindenki átérezte a helyzet súlyát. Jól mutatja ezt Jackovics Péter emléke arról, amikor egy túlélő hangjait kellett hallgatni.

Megdöbbentő volt, amikor több ezer ember a romok körül egy vezényszóra csendben maradt, mert hangokat kellett hallgatni. Az vérfagyasztó volt, a síri csend."

Több hét telt már el a mentés óta, és a parancsnok szerint visszatekintve nem találtak olyan pontot, amiben javulniuk kellene, mindent szakszerűen csináltak. Úgy gondolnak vissza, hogy mindent megtettek, nincs bennük hiányérzet.

A kollégák hősies helytállásról tettek tanúbizonyságot, mert professzionálisan végezték a munkájukat. Mint a Forma 1-ben a kerékcsere, pillanatok alatt kicserélik a kereket. Nagy volt az összhang, a begyakoroltság, a csapatmunka, a küldetés tudat és a szakmai alázat"

– tette hozzá Jackovics Péter.

A HUNOR a 17 túlélő mellett 29 halottat emelt ki a romok alól.

A kutyák érdeme megkérdőjelezhetetlen

A HUNOR mentőcsapat mentőcsapat tagja volt két személykereső kutya, Karma és Dexter is, akik szintén hivatásos tűzoltók. Az utolsó napra pedig még két önkéntes csatlakozott hozzájuk a Katolikus Karitász csapatából. Leczki Sarolta, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Mentőkutyás Szolgálatának vezetője az Origónak azt mondta, hogy

a kutyákat már 8 hetes korukban kiválasztják a mentésre.

Vannak alaptulajdonságok, amiket már ilyenkor is látni lehet. Például azt, mennyire nyitott, magabiztos, idegen helyszínen "mennyire mutat felderítő viselkedést". Ezek után szocializálják, nevelik a kutyákat és megismertetnek velük különböző élet és munka szituációkat, majd 1 éves koruk után egészségügyi szűréseket végeznek náluk.

Nagyon fontos, hogy a kutyák ne csak pszichésen legyenek alkalmasak a munkára, hanem fizikailag is jól bírják a megterhelést. Ez már a fajta és egyed kiválasztásnál is szempont. Emellett a hétköznapokon minden nap sokat sétálunk velük, futtatjuk őket, speciális tápot és táplálék kiegészítőket esznek."

Leczki Sarolta, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Mentőkutyás Szolgálatának vezetője. Fotó: Major Kata - Origo

Véleménye szerint az a normális, ha a kutyák 8-9 éves korukig dolgoznak, mert egy mentőkutya is megérdemli, hogy méltósággal öregedjen meg és körülbelül ennyi idős korban mutatják a kutyák azt a viselkedés és képesség változást, amely egy öregedő kutyára jellemző.

A megfelelően nevelt, képzett kutyának pozitív szituáció a romok közötti keresés.

Minden nem életszerű pozícióban lévő személyt jelez, mindenkit, aki nem beszél és nem mozog.

Sok mindennek kell bekerülnie a kutya agyába, tapasztalatrendszerébe ahhoz, hogy egy ilyen, törökországihoz hasonló szituációban jól teljesítsen.

Folyamatosan megyünk külföldre gyakorlatra, szokják a kutyák az utazást, azt, hogy mindig új szituációkban dolgoznak, idegen országban, új emberekkel találkoznak. Így tudjuk leginkább felkészíteni őket az éles munkára"

– tette hozzá a szakember.

Karma, világbajnok mentőkutya Fotó: Major Kata - Origo

Érzelmileg próbáltak rájuk hatni

Leczki Saroltát az rendítette meg a legjobban Törökországban, hogy az európai jellegű város miatt közelebb érezte magához a tragédiát, másrészt pedig az, hogy sok hozzátartozó ott volt velük napokon keresztül.

Adtak egy erős érzelmi nyomást, fotókat mutogattak az eltűntekről, történeteket meséltek. Próbáltak érzelmileg bevonni minket, hogy minél intenzívebben keressük a rokonaikat."

A kutyák jelzései alapján volt, hogy szinte rögtön eljutottak az áldozathoz, de volt, hogy csak hosszú órák megfeszített küzdelme után tudtak valakinek segíteni a tűzoltók. Eközben a felderítést végzők már újabb helyszíneken dolgoztak. Ha a HUNOR-nak ép nem volt szabad kapacitása, a török Akut mentőcsapat dolgozta ki a kutyák jelzéseit.

Leczki Sarolta, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Mentőkutyás Szolgálatának vezetője. Fotó: Major Kata - Origo

Mindemellett olyan emberséggel találkoztak, amit ritkán lehet látni. Egész Törökországból, akár Isztambulból (18 órás autóút volt) jöttek önkéntesek, kocsikban aludtak a fagyos éjszakákban, nappal elvégeztek minden munkát. ami adódott, segélyt osztottak, romot pakoltak, tolmácsoltak.

Mindig ugrottak, bármire is volt szükség, csendesek, fegyelmezettek voltak.

Nagyon megrázó volt, amikor egy török helyszínbiztosító katonáról kiderült, hogy az ő szerettei is a romok alatt maradtak, a feleségét és két gyermekét is elvesztette.

Ehhez képest napokig egy ponton állt a romok mellett és biztosította a munkák helyszínét, semmi se látszott rajta.

„Három nap múlva derült ki, hogy bent van a romok alatt a felesége, meg a két gyereke. És úgy állt ott. Úgy derült ki, hogy jött egy külföldi stáb, és pont az a részt kezdték el videózni, ahol ment a mentési munka és nekik ment. A társai szedték le róluk"

– emlékezett vissza Leczki Sarolta.

A szakember szerint mindenkinek tanulságos út volt, a legnagyobb segítséget nyújtották, amit tudtak, hisz 17 ember életét megmentette a HUNOR, és ez rendkívül motiválóan hatott rájuk.