Csavarhúzót szúrt kisbabája fejébe egy pécsi nő

1988. június 1-jén a reggeli munkára beosztott munkás összesepregette a füvet és a szemetet a raktárbázis udvarán, aztán elindult az irodaépület melletti szemetes konténerhez, hogy beledobja. Amikor kinyitotta, észrevett egy csomagot a hulladék tetején. Izgatottan vette ki a Titán feliratos, vállra akasztható, cipzáras táskát, mert azt hitte, van benne valami használható, de amikor kicipzárazta, páni félelem lett rajta úrrá. A papírokkal kibélelt, műanyag táskában ugyanis egy lepedőbe csavart kisbaba holtteste feküdt, akinek egy csavarhúzó volt a koponyájában.

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályán ez a nap is úgy indult, ahogy a többi. Már túl voltak Dr. Kodba Ferenc őrnagy, osztályvezető szokásos reggeli eligazításán, amikor megcsörrent a telefon. Megtudták, hogy a pécsi városi nyomozók egy halott csecsemő megtalálásának helyszíne felé tartanak, úgyhogy az osztályvezető megint összehívta az embereit és kijelölte, kik lesznek a helyszíni szemlebizottságban és kik kerülnek a csecsemőgyilkost forró nyomon üldöző csoportba.

A szemlebizottság vezetője Ambrus Sándor alezredes lett, aki dr. Váradi Béla rendőrorvossal együtt az egész délelőttöt a konténer mellett töltötte. Az igazságügyi orvosszakértő két kérdésre próbált választ adni a helyszínen. Hány napja, órája halt meg a kislány és élt-e, amikor megszületett. Az áldozat nyakán lévő hámhorzsolások vizsgálata alapján szabad szemmel is lehetett látni, hogy fojtogatták, a bevérzések pedig arra engedték következtetni a szakembert, hogy élve született. Halála okának a fojtogatást és a fejéből kiálló csavarhúzót jelölte meg Váradi doktor. Mivel a halál beálltának időpontját ránézésre nehéz lett volna megállapítani, erre csak hozzávetőlegesen válaszolt. Arra tippelt, hogy három-négy napja lehetett már halott. Az első tanúk meghallgatása után kiderült, hogy pár órája kerülhetett a kontérnerbe a holttest. A gyilkossági vagy rendőrségi szakmai körökben életvédelminek nevezett nyomozók jól tudják, hogy a csecsemőgyilkosságok nagy részét az újszülött édesanyja követi el, ezért elsősorban arra koncentráltak, ki szülte meg és ki tehette a szemetesbe. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy egy olyan nő a gyilkos, aki a raktárbázison dolgozik, de azt sem zárhatták ki, hogy nem ott.

Hihetetlenül nagynak látszott a gyanúsítottként számításba jöhető elkövetők köre, ezért igyekeztünk lehetőleg valamennyi vonalat egyforma súllyal ellenőrizni. Maga a Titán raktárbázis is több ezer nőnek szolgál munkahelyéül, de természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a lehetőséget sem, hogy az elkövetőnek voltaképpen semmi köze sincs a telephez, csupán véletlenül tévedt be oda, vagy ezzel akarta figyelmünket más irányba terelni"

- idézte a Magyar Rendőr 1988. július 30-i száma az osztályvezető szavait.

A helyszínen talált táska, a benne lévő véres sportcipővel és véres bugyival együtt a bűnjelek közé került, akárcsak azok a papírok, amelyekkel a táskát kibélelték. Délután már az összes megyei és városi nyomozó a csecsemőgyilkosságon dolgozott. Néhányan arra próbáltak választ adni, honnan származhat a táska az anyaga alapján, néhányan pedig pedig arra, hogy a gyerek anyja lehetett-e a bázis dolgozója és szült-e valaki az irodaépület valamelyik helyiségében. Pár órával ezután már a vizsgálati és a társadalmi tulajdon-védelmi osztály több nyomozója is csatlakozott hozzájuk, „de hasznos segítséget nyújtott a raktárbázis gazdasági igazgatóhelyettese is azzal, hogy a telephelyen lévő vállalatok rendészeti vezetőivel, valamint a polgári fegyveres őrség helyi parancsnokával egyeztető tárgyalást szervezett" – írta meg a szaklap.

A következő napokban igyekeztek mindenkit kihallgatni, akinek köze lehetett a csecsemőhöz vagy az anyjához, és bíztak benne, hogy a tanúk között megtalálják majd a gyilkost. A táska felirata alapján hajlottak rá, hogy a nőt helyben kell keresniük. Bíztak benne, hogy valaki majd jelentkezik a Dunántúli Naplóban közzétett felhívásukra, amelyben a táska fotója alatt azt is megírták, hogyan halt meg az újszülött.

A rendőrség az ügy sikeres felderítése érdekében kéri, hogy akik eltitkolt terhességről tudnak, vagy környezetükben gondozás, segítségkérés, ellátás érdekében jelentkező nővel találkoztak, vagy az említett konténer környékén mondott időben a TITAN táskával valakit láttak, jelentkezzenek a 07-es telefonszámon, munkaidőben pedig a 11-666/11-79-es melléken. Feltehető, hogy az ismeretlen tettes valamilyen formában kapcsolatban állt a TITAN-nal, vagy a raktárbázison lévő más céggel"

- olvasható a lap június 2-i számának 4-ik oldalán.

„A bűncselekmény helyszínén talált kifogástalan állapotban lévő sportcipő és női alsónemű már az első napokban, a laboratórium i vizsgálatokat megelőzően is fontos támpontot jelentett. Feltételeztük, hogy az alig használt edzőcipőt egykori tulajdonosa csupán azért dobta a szemétbe, mert vagy a szülés közben, vagy a csecsemő megölésekor összevérezte. A női alsóneműről pedig kiderítettük, hogy hongkongi gyártmányú, 1988. február 7-én és 8-án hozták forgalomba Pécsett. A feltételezett tettes képe - 39-40-es lábméretű, 165-170 centiméter magas, sötétbarna hajú, igényesen öltözködő nő - már nagyjából összeállt, de még nagy reményeket fűztünk a vérszennyeződések szerológiai vizsgálatához" - hangsúlyozta dr. Kodba Ferenc őrnagy.

Ezután érkezett meg a boncolás eredménye, amely ahelyett, hogy könnyítette volna, megnehezítette a nyomozók munkáját. A Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézetben végrehajtott boncolás során ugyanis arra jutottak,hogy az áldozat nem pár napos volt, amikor megtalálták, hanem olyan 10-14 napos lehetett. Úgyhogy a nyomozóknak ki kellett tolniuk a határidőt, vagyis május 20-ig visszamenőleg kellett kihallgatniuk mindenkit, akinek köze volt a bázishoz. Az sem segített a rendőrök gyorsan lezárni az ügyet,

hogy a sportcipőn és a bugyin talált vér más-más embertől származott.

Azt pedig még napokig nem tudták, hogy a sportcipő talpának redőibe beszáradt sár és az abba beágyazódott műanyaggranulátum hogyan és mikor került oda. Ez volt az a pillanat, amikor egy meteorológus segítségét kellett kérniük. A szakember megírta, hogy május 26-án esett legutóbb, és mivel azelőtt napokig száraz volt az idő Pécsett, csak ezen a napon kerülhetett rá a sár. Ami pedig a másik rejtélyt illeti, azt Fejes Károly százados, bűnügyi főtechnikus fejtette meg akkor, amikor sikerült a műanyaggranulátumhoz hasonló anyagot rögzítenie a Titán raktárbázis iparvágányai mellett.

Amikor kiderült, hogy a táskát számítógépekhez használt papírral bélelték ki, már nem volt kétséges, hogy az irodában kell a gyilkost keresni. A nyomozók arra jutottak, hogy úgy derülhet ki a leggyorsabban és minden kétséget kizáróan, kié volt a baba, ha minden szóba jöhető, vagyis szülni képes nőt arra kérnek levélben, hozzon nekik friss nőgyógyászati vizsgálatról szóló igazolást. Hatszáz nő volt érintett.

Az udvarias hangnemben megfogalmazott levelek átadása után nem mindennapi segítőkészséggel találkoztunk. Munkatársammal, Úti György hadnaggyal és a városi rendőrkapitányság akcióalosztályának négy beosztottjával alig győztük ellenőrizni a dolgozók orvosi látleleteit. Közben természetesen folytattuk a sportcipő felismertetését is, de annak csak nem akadt gazdája"

- emlékezett vissza Katona Sándor alezredes, az életvédelmi alosztály vezetője.

Két héttel a csecsemő megtalálása után már csak a számítógépterem dolgozóinak orvosi igazolására vártak. Június 15-e volt a határidő. Másnap Dr. Bódis József egyetemi adjunktus felhívta dr. Kodba Ferencet és beszámolt arról a fiatal lányról, aki a rendelésén megjelent. Közölte, hogy mivel úgy látta,

nemrég szült, őt és az édesanyját is elküldte hozzájuk.

A csinos, sportos, 17 éves Á. Andrea délelőtt jelent meg a rendőrségen az anyukájával együtt. Azt mondta, sem a kollégái, sem a családja nem látta, hogy állapotos, de az volt. A helyi lap úgy írta le a nőt, mint egy magas szőke lányt, akinek a hajában masni van és az „arca könnytől maszatos". Csíkos, kék, fehérgalléros blúzt viselt, amitől diáknak tűnt. Azt is megírták, hogy gépíró volt a Mecsek FUSZÉRT-nél, vagyis a raktárbázison dolgozott. A Dunántúli Napló 1988. június 19-ei számában hosszú részletet tettek közzé a több óráig tartó, gyanúsítotti kihallgatásán tett vallomásából:

„Május 27-én szültem meg gyermekemet. Tavaly decemberben vettem észre, hogy nem a szokásos havi vérzésem jött meg. A gyermek február, márciusban mozdult meg. Áprilisban kezdtem el gondolkodni, hogy mi legyen vele. Szüleim nem tudtak a terhességről - észre sem vették, mert csak 4-5 kilót híztam, és terhességem alatt sportoltam, aerobikra jártam — s orvoshoz sem mentem. A gyermek apjának sem szóltam. Futó kaland volt. Először arra gondoltam, hogy elmegyek egy kórházba, megszülöm, s otthagyom. A következő elképzelésem az volt, hogy szülés után beleteszem egy szemetesedénybe. Május 27-e. Reggel hét órára mentem dolgozni. Délelőtt elkezdtem görcsölni, vizelési ingerem volt, s észrevettem, hogy kisebb vérzésem van. Ezután óránként, majd gyakrabban jöttek a fájások. Délután hazamentem. Amikor a szüleim elmentek hazulról, már 20-25 percenként jöttek a fájások. Tisztában voltam vele, hogy megindult a szülés. Előkészítettem az ágyat, hálóinget vettem fel, s vártam a babát."

A cikkből az is kiderült, hogy a baba könnyen megszületett, a rendőrségi szaklap pedig megírta, hogy az apukája a nő egyik munkatársa volt. Amikor az újszülött felsírt, az anyja megszorította a lepedőbe csavart kicsi nyakát és az ágyhoz nyomta, amitől az elhallgatott. A csecsemőgyilkos a kicsit beletette a táskába.

A gyerek felsírt, úgyhogy ő fogta az íróasztalon lévő csavarhúzót és a fejébe vágta.

Többet nem mozdult és nem sírt már az újszülött.

A kislány holtteste két napig az ágyneműtartóban volt, aztán két napig a munkahelyén lévő szekrényében, végül szerdán reggel levitte a szemetesbe a papírokkal, a cipővel és a bugyival együtt.

- Bűnösnek érzi magát?
- Bűnösnek.
- Szeretne még mondani valamit?
- Igen. Fiatal lányoknak üzennék. Csak annyit, hogy meggondolatlanul ne feküdjenek le senkivel!"

- tette hozzá a fiatal csecsemőgyilkos, aki a vallomása után előzetes letartóztatásba került.