Ráckevén jártunk, isteni rántott fogast ettünk

Vágólapra másolva!

Ebben a városban szívesen laknék. Mindig ez fogalmazódik meg bennem, amikor Ráckevén járok. Bár az odafelé vezető út nem a legkellemesebb - Budapestről indulva hosszú, lassú és forgalmas. De amikor odaérünk és meglátjuk azt a jellegzetes, háromcsuklós ívhidat, amely a Ráckevei-Duna fölött húzódik és a városba vezeti a látogatót, megnyugszik a szívem. Végre ideértem. Most is így volt, és ekkor még nem is sejtettük, hogy a város csodáin, valamint egy ízletes ebéden kívül izgalmas horgászkalandban is lesz részünk.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Ráckeve templom vízimalom horgászat

Amikor egy dugókkal teli, lassú autóút után végre megérkezünk, mindig úgy érezzük, ez egy oázis a sivatag közepén. Ráckevén vagyunk és az unalmas autózás után hirtelen festői látvány tárul elénk: a csodás híd, a gyönyörű Duna, a távolban pedig Ráckeve a lenyűgöző templomtornyaival.

Ilyen gyönyörű kilátás tárul elénk Ráckevén
Fotó: Talán Csaba

A városban sétálva általában a Csokoládé című film jut eszembe - ugyanolyan bájos, kedves kistelepülés a folyó partján, akárcsak a filmben.

A hídon áthaladva megcsodáljuk a vámházat, ami az 1930-as években épült neobarokk stílusban.

Ezzel a kis házzal találkozik először a látogató, aki ezen a hídon érkezik a városba. A híd helyén az 1848-as szabadságharc idején egy szétszedhető fahíd állt. Az új vashíd megépítéséhez csaknem 100 ezer koronás kölcsönt vett fel a város. Az új hidat végül 1897 szeptemberében avatták. A II. világháborúban azonban felrobbantották. 1949-ben építették újjá - a szintén lebombázott szegedi vasúti Tisza-híd roncsait felhasználva.

Az első utunk a Szerb templomhoz vezet, amelyet 1487-ben építettek - ez Magyarország egyetlen fennmaradt gótikus szerb temploma.

Szerb templom Ráckevén
Fotó: Talán Csaba

Voltunk már korábban a templomban, ami lenyűgöző. Magas művészi színvonalú ikonok és fafaragványok díszítik. Szerettük volna újra megnézni, de mivel hétfőn jártunk a városban, így nem tudtunk bemenni - hétfőn ugyanis zárva tart a templom - és ezt mi nem tudtuk.

Kívülről csodáljuk meg a templomot, majd tovább megyünk a Városháza felé. A szecessziós stílusú tornyos, új épület 1901-ben épült a középkori városháza helyén. A régi városháza épületének tornyában található a csaknem 40 méter magas Tűztorony-kilátó, amely egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak.

Innen sétálunk le a folyó partjára, ahol minden hétvégén "Csónakos piac" várja a vásárlókat. Ma, hétfőn persze üres, de még ebben a hőségben is kellemes sétát teszünk, újra megcsodáljuk a hidat, a távolban egy szigetet, szemben pedig a szabadstrandot.

És persze a ráckevei Hajómalmot is meg szeretnénk nézni - de itt is csalódottan távozunk, ugyanis hétfőn ide se lehet bemenni.

A Ráckevei Vízimalom Magyarország utolsó hajómalmának, az úgynevezett Gyurcsik-féle 12-es sorszámú hajómalom működő rekonstrukciója, amely 2007 és 2010 között épült eredeti írásos emlékek, dokumentumok, fotók és rajzok alapján.

Ezután újra autóba szállunk, hogy megnézzük a ráckevei horgászokat. A Horgász Tanösvényt keressük - a Duna ezen szakaszán rendezték meg az I. Országos Halfogó Bajnokságot 1964 augusztusában. Hatvannyolc versenyző indult a versenyen.

A tanösvényen táblák emlékeznek meg a jeles eseményről.

1964. augusztus 30-án, vasárnap reggel öt órakor az Ercsi II. hajó dudajelzésére megkezdődött a verseny. (...) Hajnalban csendes, derült, hűvös volt az idő. Hat óra tájban feltámadt az északi szél és egyre erősödött. Kilenc óra felé már viharossá vált, néhány karót is kidöntött, jelentősen zavarta a horgászatot. A verseny előtt számos jóslat hangzott el a várható eredményeket illetően. Általában borúlátó jóslatok. A ponty napok óta nem eszik. Csak 15 dekás retúrpontyokat lehet fogni. KESZEG NINCS... Persze a versenyzők azért erősen reménykedtek, különösen a helybéliek. No, de ki nyerte hát a versenyt és milyen fogással? A helyezési sorrend csak lassan alakult ki. (…) A 4-es startszámú Palasits György, a Győr és Győrvidéke IB versenyzője nem kis érdeklődéssel figyelte a lassan kiegészülő eredménylistát. Már nem sok név és eredmény hiányzott a tábláikról és az ő 142 darab keszege szilárdan tartotta első helyét. Hamarosan kiderült, hogy nincs ennél jobb eredmény. A 142 keszeg 5960 grammot nyomott, és 6670 pont járt érte

- olvasható a táblán ez az élménydús beszámoló.

"Most is tele van hallal ez a szakasz" - mondja egy férfi, aki évek óta itt horgászik, és most is pontyra dobott be.

"Ma milyen a kapás?" - kérdezem.

"Nem nagyon van... Eddig még nem fogtam semmit, de nem olyan régen érkeztem. Nem is fontos ez. Inkább csak pihenni jöttem. Itt lakom öt percre. Jó lejárni a partra kicsit lenyugodni. Nagyon meleg van, itt a part mentén az árnyékban valamivel kellemesebb az idő."

"Az egyik bottal pontyozik, de a másik bottal milyen halat szeretne fogni?"

"Harcsát. Be is etettem, remélem, valami akad majd a horogra. Néhány napja tíz pontyot fogtam. Tisztességes, 3-4 kilósakat."

"Akkor nagy vacsora volt a családnak..."

"Nem, mindig visszaengedem a halakat. Nem viszem haza. Nem eszi senki a családban rajtam kívül. A gyerek eszik talán egy-két szeletet.."

Aztán arról beszélgetünk, hogy jó néhány éve horgászik.

Miután meggyógyult egy szívbetegségből, akkor döntötte el, hogy valami olyan hobbit keres, ami megnyugtatja, kikapcsolja. A horgászat pedig éppen ilyen.

"Évek óta horgászom. Most voltam kontrollon és az orvos megdicsért, azt mondta, hogy teljesen rendben vagyok. Szerintem a horgászat miatt is vagyok jól. Nincs olyan nap, hogy ne jönnék le akár csak egy órára is. Ráadásul itt vannak a barátaim, szinte naponta itt találkozunk, horgászat közben beszélgetünk, jókat nevetünk, jól érezzük magunkat" - mondja nevetve.

Egy másik horgász - aki Budapestről érkezett - odakiált: talán azért nem kapnak a pontyok ma, mert nagyon nagy a hőség.

Ebben a pillanatban megrezdül a kapásjelző.

A horgász bevág - ahogy ők mondják -, van is a horgon valami, az már biztos, görbül a bot, de olyan erősen, hogy valami nagyobb ponty lehet a damil végén.

"Á, már nincs rajta semmi. Volt, de csapott kettőt-hármat és leakadt" - legyint, és megint elneveti magát.

Csoda jó itt a Ráckevei Duna horgász tanösvényén. Többen közelebb jönnek, beszélgetünk halakról, Dunáról, a kikapcsolódás öröméről, a horgászat izgalmairól, és persze régi horgásztörténetekről. Ki, mikor, mekkora halszörnyet fogott.

Ebben a pillanatban újra kapás van - most sikerül is kifogni a szép kis pontyot. A horgász megnézi, aztán vissza is engedi a vízbe. Kár. Szép példány volt.

"Nem, nem is volt méretes" - mondja, pedig nekem nagynak tűnt.

Nyáron sokan jönnek ide horgászni - mondja -, előző nap egy hely nem volt, ahová le lehetett volna ülni. Ma kevesebben vannak, de hát - mint említettem - hétfő van, bizonyára legtöbben dolgoznak.

A mellettünk ülő horgász - aki a fővárosból érkezett - azt mondja: ő is azért jár ide, mert sok a hal a vízben, és itt találkozik a barátaival.

"Azzal a bottal mire horgászik?" - kérdezem, és a horgászbotra mutatok, amit teljesen másmilyen szerelékkel dobott be, mint a pontyozót.

"Harcsára vagy csukára."

"Csuka? A kedvenc halam. Almás-fokhagymás-szalonnás irdalásban, vajjal megkenve.... mennyei."

"Igen, igen. Ez így van. Pedig – érdekes –, a Balatonnál korábban nagyon sokat fogtam és ott mindenki azt mondta, hogy rossz hal. Ezért vagy visszaengedtem, vagy elajándékoztam. Amikor itt kezdtem el horgászni, azt mondták a helyiek, hogy az egyik legfinomabb hal. Nekik lett igazuk. Amikor az elsőt kifogtam, hazavittem, megsütöttük és remek volt az íze. Azóta rendre csukára horgászom."

Hét éve jár erre a szakaszra horgászni és azt mondja: bármikor érkezik, csupa jó barát fogadja.

"Nekem ez a pihenés. Kikapcsol, megnyugtat. Ráadásul Ráckeve gyönyörű város" - mondja.

"Akkor most fogjon egy csukát!" - nevetek, mert persze tudom, hogy ez nem így megy, de annyira szeretnék látni egy csukakapást.

"Na, hát az nem olyan egyszerű... " - válaszolja.

De valami csoda folytán ebben a pillanatban az úszó megmozdul, viszi, viszi valami - ami valószínűleg tényleg csuka. Feszült percek telnek el, szurkolok némán, hogy sikerüljön kifogni, megszólalni nem merek, nehogy miattam ússzon el a hal. Hevesen ver a szívem... bárcsak látnám már annak a halnak a fejét, bukkanna már ki a víz alól... Amikor először meglátom, felkiáltok: de hát ez csuka.

Az hát.

Egy szép, méretes csuka. A horgász szakszerűen kiveszi a szájából a horgot - mert azt nem ám úgy kell, mint például a pontynál. Ennek a halnak veszélyesek a fogai.

"Harapta meg már csuka?" - kérdezem, a horgász mosolyog, rázza a fejét, nem, őt még nem harapta meg csuka...

Egy isteni ebédet is elköltöttünk Ráckevén

A horgászoktól elbúcsúzunk, és ha már ilyen kalandban volt részünk, elmegyünk a Horgásztanya vendéglőbe, ahol rántott fogast kérek cheddar sajtos krumplipürével és tartár mártással... A hal fantasztikus, igazi, ízletes, friss fogasból készült, a vastag, filékre bomló hús olvad a számban...

Rántott fogas cheddar sajtos burgonyapürével
Fotó: Talán Csaba

A vendéglő persze a folyó partján található.

Ebéd közben csak a Dunát bámuljuk és azt, hogy micsoda különleges életet élnek a helyiek. A folyó menti élet valahogy más... valahogy szabadabbnak tűnik.