Eltitkolt múlt: kommunista segítség nélkül is sikeresek lettek volna a baloldali celebek?

Mező Gábor történész-kutató a Patrióta műsorában górcső alá vette azokat a „baloldali véleményvezéreket”, akik a rendszerváltást követően jelentős karriert futottak be, de életútjuk bizonyos pontokon a kommunista korszakhoz köthető. A beszélgetésben többek között Dévényi Tibi bácsi, Gálvölgyi János, Sváby András és Paul Lendvai pályafutását és családi hátterét elemezte. Az adásban bemutatott dokumentumok és tények alapján fény derült arra is, hogyan egyengették hírszerzőként vagy ügynökként tevékenykedő szüleik a gyermekeik karrierjét.

A rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized, ám a '80-as és '90-es évek meghatározó médiaszemélyiségei a mai napig a közélet fontos figurái. Mező szerint nem véletlen, hogy a rendszerváltás után is azok maradtak meghatározó szerepben, akik korábban a pártállami propagandagépezet részei voltak.

Propaganda és karrierépítés

A műsorban részletesen szó esett Gálvölgyi János pályájáról is, amely jól mutatja, miként vált a színész és humorista a pártállami propaganda egyik eszközévé. Gálvölgyi a rendszerváltás után is kiemelt helyet őrzött meg a magyar médiában, annak ellenére, hogy politikai kötődései nem maradtak észrevétlenek. Sváby András esetében az édesapa, Sváby Lajos egy Lenin-portré révén alapozta meg karrierjét, amely szimbolikus példája annak, hogyan működött a „bizalmi tőke” a Kádár-korszakban.

Hatalmi hálózatok és a média ereje

A beszélgetés rávilágított arra is, hogy a magyar média struktúrája a politikai hatalom eszközévé vált. A rendszerváltás utáni években a politikai lojalitás továbbra is fontos szerepet játszott abban, hogy kik kerültek reflektorfénybe. Mező rámutatott: a '90-es években sem a teljesítmény, hanem sok esetben a háttér és a kapcsolatok határozták meg, hogy ki milyen lehetőségekhez jutott.

Egy kakukktojás: Nagy Feró

A felsorolásból Nagy Feró, a Beatrice frontembere lóg ki. Feró karrierje és véleménynyilvánításai mindig is szembementek a politikai konformizmussal, ami miatt számos támadás érte a kulturális elit egy részéről. A zenész őszinte kritikával illette a rendszerváltás utáni hatalmi és kulturális áthagyományozódást, amely őt is próbálta perifériára szorítani.

Miért nem beszélünk erről?

Mező Gábor szerint az emberek többsége azért nem találkozik ezekkel a történetekkel, mert a média hosszú ideig lojális maradt azokhoz a személyekhez, akik a pártállami korszakban is kiemelt szerepben voltak. Az ügyesen felépített imázsok és a múlt eltitkolása miatt ezek az életutak szinte érinthetetlenek maradtak.

A hatalomátmentés nyomai

A kutató hangsúlyozta: a hatalomátmentés nem kizárólag a politikában zajlott, hanem a kultúrában és a médiában is. Azok, akik a pártállami rendszerben meghatározó pozíciót töltöttek be, a rendszerváltás után is megtalálták helyüket a közéletben, és tovább formálták a közvéleményt.

A Patrióta adása egy tanulságos utazásra hívja a nézőket a rendszerváltás előtti és utáni Magyarország média- és kulturális világába. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon ezek a személyiségek a kommunista háttértámogatás nélkül is ugyanilyen sikeresek lettek volna?