Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Magyarországon 25-30 ezer új lakásra van szükség ahhoz, hogy az építőipar termelékenysége fenn tudjon maradni. A turizmus növekedésével összhangban fontos szerepet kapnak a szállodaépítések is, ám mindezek alapvető feltétele, hogy egységes, előremutató Budapest-fejlesztési terv készüljön – hangzott el Lánszki Regő, az ÉKM építészeti államtitkára; Tiborcz István, a BDPST Group ingatlanfejlesztő tulajdonosa, illetve Zoboki Gábor, Ybl Miklós-díjas építész kerekasztal-beszélgetésén a budapesti iCon gazdasági konferencián.
A kerekasztal-beszélgetésen többek között arról volt szó, hogy
- Budapest rozsdaövezetei hatalmas, de alulhasznosított területeket jelentenek, mivel a beépítésüket környezetvédelmi és műemlékvédelmi korlátok nehezítik.
- a szakértők szerint a főváros városfejlesztési stratégiája nélkülözi a konzisztens, politikai ciklusokon átívelő irányokat, ami gátolja az ingatlanfejlesztéseket és az infrastruktúra fejlődését.
- az állam szerepe a fejlesztések támogatásában adókedvezményekkel és illetékmentességgel lehet meghatározó, míg a vidéki oktatási infrastruktúra fejlesztése csökkentheti Budapest lakáspiaci terhelését.
„Ha összeadjuk Budapest összes »barna mezős« területét – ide tartoznak a régi katonai területek és egyes gyárterületek –, az összesen 2500-2700 hektárt tesz ki, ami hatalmas terület” – mondta Lánszki Regő építészeti államtitkár a Budapesti fejlesztésékről szóló panelbeszélgetésen.
Az országos főépítész elmondta, hogy az elmúlt 12 évben ezeknek a területeknek csupán 17 százaléka épült be. Ennek fő oka, hogy a „barna övezeti” területek gyakran erősen szennyezettek, vagy műemléki védelem alatt állnak az ottani épületek. Épp ezért a beruházás sokkal nagyobb költséget igényel az ingatlanfejlesztők, beruházók részéről – tette hozzá.
Ha nem lépünk gyorsan és hatékonyan, akkor még nagyobb lesz a baj Budapesten
– szögezte le Lánszki Regő.
Elmondta, hogy államtitkárként az elmúlt években 80 rendeletet módosított éppen azért, hogy az építészek és az építő gondolatok nagyobb mozgásteret kapjanak. A minisztérium a szabályozás könnyítésével, illeték- és adókedvezményekkel tud segíteni a fejlesztőknek abban, hogy ezeket a rozsdaövezeteket elkezdjék akarni beépíteni, megújítani.
Tiborcz István, a BDPST Group tulajdonosa szerint az építész szakma és az ingatlanfejlesztők egyetértenek abban, hogy a Rákosrendezőhöz hasonló területeket be kell vonni a fővárosi fejlesztésekbe. „Az is pozitívum, hogy a dubajihoz hasonló hatalmas fejlesztőcégek is fantáziát látnak Budapestben” – tette hozzá.
Tiborcz István „a legnagyobb hibának” nevezte, hogy Budapestnek nincs átfogó fejlesztési terve.
„Jelenleg nem tudjuk, mit akar kezdeni az ilyen barna mezős területekkel a főváros 20-30 éves távlatban. Nagy szükség lenne egy szakértők által kidolgozott, politikai ciklusokon átívelő városfejlesztési stratégiára, egyfajta iránytűre, amely meghatározza, hogy Budapest mely területein milyen fejlesztések valósulhatnak meg, milyen fejlesztésekre és funkciókra van szükség.
Tehát ne egy esetenként korlátozott helyismerettel rendelkező fejlesztőre bízzuk, hogy mit akar kezdeni az adott területtel”
– fogalmazott a tulajdonos-cégvezető.
A ZDA Zoboki Építésziroda vezetője rámutatott, hogy Budapest a legritkábban beépített város az európai fővárosok közül: „Van egy szép belvárosa, majd a Hungária körúton kívül vannak a »csirkekeltetők«”.
Podmaniczky Frigyes nevét meg kell tanulnunk – mondta –, mert ő hozta létre a Közmunkák Tanácsát 1870-ben, amikor még földutak voltak Pest-Budán. A fővárost azóta építészeti értelemben jellemző romlás pontosan mutatja azt, amire Lánszki Regő és Tiborcz István is hivatkozott, hogy „fordítva ülünk a lovon Budapesten”.
Az a baj, hogy nem jövünk rá arra, hogy milyen zseniális helyen élünk
– tette hozzá Zoboki Gábor.
„Még az »átkosban« is volt főépítész, aki várost tervezett. Az elmúlt 20-30 évben nem történt ilyen Budapesten” – emlékeztetett Zoboki Gábor, hozzátéve, hogy a főváros az infrastrukturális fejlesztések terén is jelentősen lemaradt. Ha nincs tervezés, akkor az ingatlanfejlesztőknek nincs munkája. Ha pedig nincs hosszú távú projektfejlesztés, akkor minden megáll – fogalmazott az Ybl Miklós-díjas építész.
Ami az elmúlt 35 évben Budapesten megvalósult, az nagyon nem az, amit az 1930-as években elképzeltek
– reagált Lánszki Regő. Kifejtette, hogy államtitkárként paradigmaváltást vezetett be, amivel az ő és az ÉKM célja, hogy változtassanak az eddigi helyzeten. Ilyen elgondolásból született a Rákosrendező helyére megálmodott „Maxi-Dubaj” ötlete is.
Lánszki Regő kifejtette: „Jó, ha vannak keretek, de nagy szükség lesz arra a következő évtizedekben, hogy folyamatosan figyeljük, hogy »kinek van pénze«, ki szeretne befektetni, és velük állandó kommunikációban legyünk.”
Az ország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztőjeként Tiborcz István elmondta: az ingatlanfejlesztés hosszú távra szól, így egy lakóépület, irodaház vagy szálloda fejlesztésekor nemcsak az aktuális igényeket, trendeket szükséges figyelembe venni, hanem a várható jövőbeli igényekre is fel kell készülni.
Fontosnak tartotta, hogy szakmai konszenzus szülessen arról, mi történjen Budapest belvárosával.
Béccsel párhuzamot vonva leszögezte: biztos abban, hogy „nem a belvárosban kell majd szociális lakásokat építeni, régi, műemléki védelem alatt álló házakat ugyanis lehetetlen olcsón felújítani.”
A lakhatási helyzettel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy elérhető árú új lakásfejlesztésekre van szükség, amelyek négyzetméterára lehetőség szerint nem haladja meg az 1,1–1,2 millió forintot.
A politikának szabályozni kell azt is, hogy milyen legyen a lakásbérlési piac annak érdekében, hogy az ott élő bérlők kellően védettek legyenek
– tette hozzá Tiborcz István
Lánszki Regő válaszában kiemelte, hogy az állam szabályozóként leginkább adókedvezménnyel és illetékmentességgel tud kedvezni a fejlesztőknek. Elmondta, hogy Magyarországon 25-30 ezer új lakásra van most szükség ahhoz, hogy az építőipar termelékenysége fenn tudjon maradni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a lakásvásárlók száma nem növekszik jelentősen.
Fontosnak nevezte továbbá, hogy a jövőben elkerüljék az egyetemisták tömeges Budapestre áramlását, helyette inkább a vidéki városokban, helyben biztosítsák a megfelelő színvonalú oktatást, óvodákat, iskolákat és közösségi tereket, hogy a fővárosba tömegével érkező diákok ott maradjanak. A fővárosi bérleményekre a jelenlétük miatt megnövekvő kereslet ugyanis kimutathatóan hozzájárul a fővárosi ingatlanárak emelkedéséhez.
