Mérgező füst és provokáció – így működik a Pride-párti ellenzék zavarkeltése

Az ellenzék újabb botrányos akcióval zavarta meg a parlament munkáját, amikor füstgyertyákkal és röplapokkal tiltakoztak egy törvénymódosítás ellen. A Századvég tudományos igazgatója, ifj. Lomnici Zoltán szerint a történtek mögött külföldről importált káoszteremtő módszerek állnak, amelyek célja a demokratikus intézmények működésének akadályozása. Az elemző szerint ezek az akciók intő jelek a magyar szuverenitás és a jogállamiság szempontjából.

Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég tudományos igazgatója az Origónak a káoszteremtő módszerekről beszélt annak kapcsán, hogy kedden kora délután, a parlamentben a Pride-ot támogató ellenzék röplapok dobálásával és meggyújtott füstgyertyákkal igyekezett megzavarni a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvénynek a gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslat megszavazását. 

A politikai elemző szerint a kedden történtekkel kapcsolatban felmerülhet a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése. 

A konkrét atrocitás kapcsán említendő, hogy füstgyertyák pirotechnikai eszközöknek minősülnek, használatukat és birtoklásukat a 173/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet szabályozza. Az esettel kapcsolatban általánosságban felmerülhet a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, illetve polgári felhasználású robbanóanyaggal és pirotechnikai termékkel kapcsolatos szabálysértés. Az Országgyűlés ugyanis újkori demokráciánk legfontosabb alkotmányos intézménye és a népszuverenitás letéteményese, melynek törvényhozó és a végrehajtó hatalom feletti ellenőrző feladatainak hatékony és átlátható gyakorlása a demokratikus állami működés nélkülözhetetlen feltétele. Megjegyzendő, hogy az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 28. § (1) bekezdése expressis verbis rögzíti, hogy a képviselők joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyenek a Tisztelt Ház munkájában, és elősegítsék annak eredményes működését

– mondta portálunknak az alkotmányjogász, aki szerint sok hasonlóság van a külföldről importált káoszteremtő módszerekben, amelyeket a hazai ellenzék is rendre alkalmaz.

Macedóniában is tartottak aktivistaképzéseket, vagy Ukrajnában is képeztek ki évekig provokátor csoportokat, úgy Magyarországon is tartottak, tartanak titokban polgári engedetlenségi képzést radikális aktivistáknak. A mintául szolgált Soros-eszköztár, amiként azt a közelmúltban például Szerbiában vagy korábban Macedóniában és Ukrajnában láthattuk, szélesnek mondható a titkosszolgálatokkal való összejátszástól egészen a parlamenti, akár utcai erőszak alkalmazásáig. Ami a baloldal és a liberálisok kapcsolódó akcióit illeti, több okból is intő jel a magyar demokrácia és a nemzeti szuverenitás szempontjából. Valószínű, hogy gondosan – részben külföldön – felkészített és kiképzett emberek is részt vettek abban a kiterjedt akcióban, melynek célja a kormányerők, illetve az alkotmányos rendszert védő intézmények provokálása

– mondta a politikai elemző, aki szerint az a magyar Országgyűlésben, 2018. december 12-én számos ellenzéki parlamenti képviselő által mutatott – és kollektíven politikailag vállalt – rendzavaró magatartás, az ülésteremben történt botránykeltő jelenetek új helyzetet teremtettek a magyar parlamentarizmus történetében. 

Az Országgyűlés működését szabályozó törvényi rendelkezések, illetőleg a Ház rendszabályai – átfogó fegyelmi szabályozással – a népszuverenitásnak érvényt szerezni képes, akadálytalan jogalkotói munkát hivatottak biztosítani. Az ellenzék botrányos akcióinak nem titkolt célja, hogy – figyelemfelkeltő jelleggel – Magyarország legfőbb népképviseleti szervének a közjogi helyzetéhez méltó működését akadályozzák, annak demokratikus működését ellehetetlenítsék. Azt eddig is tapasztalhattuk, hogy a hazai baloldal minden erejével azon dolgozik a nemzetközi fórumok előtt, hogy minél jobban megnehezítse Magyarország és a magyar emberek mindennapjait. Az azonban a rendszerváltás óta mind ez idáig elképzelhetetlen volt, hogy egyes politikai erők és azok képviselői, megkérdőjelezve és elvitatva a magyar választópolgárok demokratikus döntését, szánt szándékkal szabotálják az országgyűlés munkáját. Amennyiben a jövőben általánossá válik, hogy az ellenzék arra kívánja felépíteni politikai stratégiáját, hogy akadályozza a magyar állam normális működését, úgy ehhez, a nemzeti érdekkel ellentétes jelenséghez a jognak alkalmazkodnia kell 

– mondta Lomnici Zoltán, aki szerint a 2026-os választási kampányban is várható külső politikai és gazdasági lobbicsoportok fellépése. 

A nemzeti jobboldal kénytelen volt megtapasztalni már 2002-ben is, hogy az akkori baloldali kormányváltás iránt elkötelezett külső politikai és gazdasági lobbicsoportok nyíltan az ellenzéket támogatták, és még a botrányos kampánnyal elcsalt választások után, május-júniusban is megpróbálták csírájában elfojtani a Fidesz polgári kezdeményezését, például a világhálón rohamosan terjedő polgári körös „titkos belső levelekkel”. Ezen külső erők 2026-ban várható fellépése éppen ezért nemcsak a nemzeti szuverenitás, hanem az alkotmányos rend és a demokratikus értékek védelme szempontjából is rendkívül aggasztó. Ráadásul az ideológiai doktrínák terjesztése mellett, egyre gyakrabban nyúlnak az úgynevezett Alinsky-módszerekhez annak érdekében, hogy radikális eszközökkel destabilizálják a globalista progresszív mainstreammel szembehelyezkedő kormányokat. Mindezt idegen, magukat nemzetek felettinek gondoló szereplők (pénz)hatalmi érdekeit kiszolgálva, és bármiféle demokratikus felhatalmazás nélkül teszik

– zárta gyorsértékelését ifj. Lomniczi Zoltán.

Saul Alinsky néhány évtizeddel ezelőtt kidolgozott egy antidemokratikus, anarchista akcióstratégiát, amelynek minden egyes ajánlását már idehaza is kipróbálták a kormányellenes „civilek”. Az 1971-ben megírt és 1999 óta magyarul is olvasható „A civil szervezkedés ábécéje” (Rules for Radicals) alapja, hogy egy olyan „főgonosz hatalmat” kell kijelölni, aki/ami ellen folytonos kampányok segítségével, olyan közösséget lehet megszervezni, amely képes átvenni a hatalmat bizonyos ügyek alakulása, ideális esetben az egész állam felett – a demokratikus szavazások eredményét is figyelmen kívül hagyva.