Pressman, Soros, pletykák és csúsztatások – bemutatjuk a bírót, aki szabadon engedte a csepeli droggyár gyanúsítottjait

Másodfokon is helybenhagyta a bíróság: szabadlábon védekezhetnek a csepeli droggyár gyanúsítottjai. A gigantikus kábítószerfogás ügyében nagy felháborodást kiváltó, elsőfokú döntést meghozó Matusik Tamás bíró David Pressman „embereként” híresült el. Cikkünkben nem csak arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk, milyen félrevezető érvkészlettel igyekszik Matusik folyamatosan azt az érzést kelteni, hogy hazánkban sérülhet a bírói függetlenség. Hanem a politikailag motivált bírósági eljárások és döntések természetrajzát is igyekszünk feltárni.

Matusik Tamás neve az utóbbi napokban azzal került a hírek fókuszába, hogy ő volt az a bíró, aki a „csepeli droggyár” három gyanúsítottjából kettőt szabadon engedett.

A Fővárosi Törvényszék szerdán másodfokon is helybenhagyta az egykori amerikai nagykövettel cimboráló bíró döntését! – közölte a kábítószerek elleni fellépésért felelős kormánybiztos. 

Megdöbbentő és elfogadhatatlan: szabadlábon védekezhetnek a csepeli kábítószergyárosok! Mi folyik itt, a bíróságon?

– tette fel a kérdést Horváth László a közösségi oldalán.

A bírói döntésen történő felháborodás alapját az képezte, hogy a rendőrség az ügyet a legnagyobb droglabor felszámolásaként azonosította – ahol közel 100 kilogramm „kristályos anyagot” foglaltak le –, ennek ellenére Matusik bíró a szabadon engedés mellett döntött.

Miért lett Matusik David Pressman embere a sajtóban?

A döntést követően a jobboldali sajtó arra hívta fel a figyelmet, hogy Matusik Tamás volt annak a nagy port kavart esetnek is az egyik főszereplője, amikor még az Országos Bírói Tanács (OBT) elnökeként a nemrég leköszönt amerikai nagykövetnél, David Pressmannél járt látogatáson.

Az ügyben a felháborodás mozzanatát nem is a találkozó ténye, sokkal inkább a helyszíne váltotta ki. Amint arra ugyanis Varga Zs. András kúriai elnök rámutatott, az ilyen találkozókra a fogadó állam intézményeiben szokott sor kerülni, nem pedig a nagykövetségen. 

Ugyanakkor Schiffer András még jogállamisági szempontból is problematikusnak találta az esetet, kihangsúlyozva, hogy elképzelni sem tudja, bírók „mi a nyavalyáról” tudnak beszélgetni egy nagykövettel.

Mindenesetre Matusik Tamás megjegyezhette magának a Kúria elnökének – Schifferénél jóval visszafogottabb – kritikáját, ugyanis egy Soros-hálózathoz köthető blogon vágott vissza Varga Zs. Andrásnak. A cikkben lényegileg megismételve a baloldal politikailag motivált állítását, miszerint hazánkban veszélyben forog az igazságszolgáltatás függetlensége.

Pletykák, hallomások és erős csúsztatások – ezzel az eszköztárral támad Matusik

Matusik ugyanakkor nemcsak írásban, hanem élőszóban is meglehetős aktivitást mutatott a témában. Annál a Gulyás Mártonnál, akinek saját bevallása szerint is ott van a támogatói sora végén Soros György, Matusik volt hivatott képviselni azt az álláspontot, hogy veszélyben a bírók függetlensége Magyarországon.

A Partizán műsorában ráadásul Matusik rendhagyó és önmagának is ellentmondó érvkészlettel dolgozott. Az adás elején a saját pozícióját ugyanis úgy rögzítette, mint „egy magyar bíróét”, aki nem képvisel semmilyen bírósági szervezetet. Ámde a beszélgetés során visszatérően élt azzal a retorikai eszközzel, mintha szavai nem a saját véleményét, de az egész bírói kar kollektív állásfoglalását tükröznék. Például a bírósági reformok kapcsán így fogalmazott: „[a reformok] egy részét, azt gondolom, hogy a bírósági közösség egyetlen tagja sem tudna jó szívvel, bíróként támogatni”. Az a Matusik tehát, aki a beszélgetést azzal kezdte, hogy „egy magyar bíróként” önmagán kívül senkit nem képvisel, itt már az összes bíró véleményét tudni vélte.

A beszélgetés folyamán Matusik másik gyakran használt módszere pedig az volt, hogy a gondolatmeneteit – amikből aztán a messzemenő következtetéseit levonta – meg nem nevezett forrásokra, hallomásokra és pletykákra alapozta.

„Ahogy én hallottam”, „ahogy állítólag azt az ülésen elmondták” – ilyen és ehhez hasonló nyelvi fordulatokkal vezette fel Matusik a dörgedelmes kritikát. De talán még ezeknél is kirívóbb az az eset, amikor az Országos Bírósági Hivatal egykori elnökével, Handó Tündével való konfliktusát ecsetelve, „suttogó propagandát” kezdett el emlegetni. Matusik elmondása szerint ugyanis Handóék „suttogó propaganda képében” terjesztették azt az információt, hogy ha az OBT-tagok nem mondanak le, akkor elmarad a bírósági fizetésemelés. „Ezt több megyéből tapasztaltuk” – szólt Matusik sejtetése. Ámde az információ leellenőrizhetőségének a lehetőségét is felszámolva sem konkrét vármegyéket nem nevezett meg, sem pedig azt, hogy ha valóban terjedt is ilyen pletyka, akkor honnan lehet tudni, hogy az valóban Handóéktól indult ki.

A Partizán nézőinek végső borzongatására Matusik pedig azt is elárulta, hogy a bírósági reformról szóló megállapodás alapdokumentuma olyan nívótlan és kapkodva összehozott fércmű, ami tele van helyesírási hibával.

Az, hogy egyébként ez a néhány oldalas dokumentum gyakorlatilag hemzseg a helyesírási hibáktól, elírásoktól, azt én még mindig nem tudom, hogy ez valami elképesztő kapkodás eredménye volt ott az IM-ben, vagy valami trollkodás volt, hogy akkor így írassuk alá ezt a bírósági vezetőkkel, nem tudom. De én azt gondolom, hogy már a színvonala is olyan ennek a szövegnek, hogy ezt jóérzésű bíró nem tudja átvenni.

Majd amikor Gulyás visszakérdezett, jól érti-e, hogy a minisztériumi szöveg hemzseg a helyesírási hibáktól, Matusik mosolyogva közölte, hogy az imént lényegében nem mondott igazat („a hemzseg az lehet, hogy túlzás a részemről”). A 2-3 oldalas dokumentumban ugyanis – mint azt Matusik beismerte – „legalább” 3-4 helyesírási hiba és elírás van összesen.

Talán ebben az egyetlen kiragadott részletben sűrűsödik össze a leginkább szemléletesen Matusik módszere: bedob egy olyan állítást, amit a nézők nem tudnak ellenőrizni (a szöveg olyan gyatra minőségű, szakmaiatlan, hogy „hemzseg” a helyesírási hibáktól), majd mindebből levonja a megsemmisítő kritikáját (jóérzésű bíró ilyen szöveget egyszerűen nem írhat alá).

Itt azonban Gulyás visszakérdez, ezért megtudhatjuk, hogy az alapállítás, amire Matusik felhúzta a megsemmisítő kritikáját, egyszerűen nem volt igaz. Abban a formában legalábbis semmiképpen, ahogy azt Matusik eredetileg állította.

Vigyázó szemetek Le Penre vessétek!

Azt, hogy a politikailag elfogult bíráskodás milyen veszélyeket rejthet magában, jól mutatja a Marine Le Pen elleni ítélet is. Amint ugyanis arra Schiffer András – Fekete Rita műsorában – felhívta a figyelmet, annak idején a Jobbikkal kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy a párt EP-képviselői „belpolitikai célokra” használták az asszisztenseiket. Az európai bíróságokat akkor azonban nem igazán érdekelte ugyanaz a technika, amiért most Le Pent elítélték.

Ha a teljes mintázatot nézzük, akkor abból az rajzolódik ki, hogy miután politikailag defenzívába szorult ez a globális progresszív hálózat, most látszik igazán, hogy az elmúlt évtizedekben tudatosan hekkelték meg a liberális jogállamot 

– mutatott rá Schiffer arra az irányra, hogy egyes bírósági ítéletek a politika meghosszabbításaként értelmezhetők.

Ennek a „meghekkelésnek” az egyik lehetséges alakzatát Schiffer abban látja, hogy amerikai „állami-félállami” szervezetek írtak ki bíróknak ösztöndíjakat, tanulmányutakat. Ezek pedig remek alkalmat teremtettek a bírák „érzékenyítésére”, amelynek során „bensővé” tették az „érzékenyítőnek az akaratát”.

Ugyanakkor az Origónak nyilatkozó Balogh Máté Gergely történész, amerikanista arra is felhívta a figyelmet, hogy a politikailag motivált bírósági eljárások és ítéletek a visszájukra is elsülhetnek. A történész példaként említette Donald Trumpot, az ellene indított perek ugyanis elemi felháborodást váltottak ki a támogatóinál, ami végeredményben Trump népszerűségének növekedéséhez vezetett.