A nárcisztikus ugyanis képtelen egyedül működni. Szüksége van közönségre, befogadókra, akiket irányíthat és elnyomhat azért, hogy különlegesebbnek érezze magát, de legalább ennyire szüksége van a repülő majmokra is – ők pedig épp olyan ártalmasak, mint vezetőjük, a nárcisztikus maga.
Annak, hogy a repülő majomként funkcionáló polgártársaink miért teszik, amit tesznek, számos oka lehet. A nárcisztikus általában már a kapcsolat elejétől magához édesgeti ezeket az embereket. Vár a megfelelő alkalomra, kifigyeli, mikor vannak mélyponton, és egyfajta támaszként lép be az életükbe, így azt az érzést kelti bennük, hogy az adósai. Elhiteti, hogy az ellenségként kezelt személy vagy csoport rettenetesen bánik velük, a közös cél pedig az, hogy a harmadik felet meggyengítsék, ellehetetlenítsék. És elhiteti azt is, hogy jót cselekednek, csupán csak igazságot szolgáltatnak, hiszen a helyzet már tűrhetetlen.
Innentől kezdve az egész történet hitkérdésbe fordul.
Amikor azt látjuk, hogy Magyar Péter körül felnőtt emberek magukat véresen komolyan véve rendeződnek „lánc, lánc, eszterlánc” alakzatba, hogy testükkel védjék imádatuk tárgyát, akkor a repülő majmok akcióját látjuk. A nárcisztikus elhitette velük, hogy a 300 fős Mucsaröcsögén is veszélyben van (a kocsmából kilépő Józsi – nem minden ok nélkül – még le találja köpni), s ha ő veszélyben van, akkor nyilván a jövő is, melynek egyetlen, kizárólagos záloga csak ő lehet.
Amikor azt látjuk, hogy a Kollár Kinga – a Tisza-vezér saját leírása szerint „alkalmatlan, technokrata izé” – köré rendeződő hölgykoszorú a „hazudik a tévé” rigmust skandálja, megakadályozva a kérdező riportert a munkavégzésben, akkor is a repülő majmok akcióját látjuk.
Nem véletlenül frusztráló a jelenség, hiszen szemtanúi vagyunk az emberi kommunikáció, a párbeszéd teljes ellehetetlenülésének.
Az indulatok csúcsra járódtak, a Tisza-vezér tett róla, hogy így legyen – a modern magyar politikában példátlan az a mentalitás, amelyet Magyar képvisel. A hergelésben Gyurcsánynak is elévülhetetlen érdemei voltak, de nyomába sem érhet a friss messiásnak. Ha valamit, Magyar Péter ezt tényleg mesterien űzi – nem mintha dicsőségére válna –, a helyzet pedig csak erősíti a patológiáját, ha úgy tetszik: a repülő majmok etetik a szörnyet. Ők azok, akik egyszerre áldozatai és elkövetői a manipulációnak.
Ők azok, akik akkor is a Tónira mutogatnak majd, ha Magyar Péter az asztal közepén tesz illetlen dolgot – élő, egyenes adásban.
Az ok-okozati összefüggések felcserélődnek, a narratívák pedig egyre abszurdabbá válnak.
Azt kell megérteni, hogy ebben a játszmában nincsenek gondolatok, nincs logika, nincs érv – csak érzelmek. És egy tömegdemokráciában, ahol boldog-boldogtalan szavazati joggal bír, ez elég ijesztően hat.
A jó hír viszont az, hogy a magyar nép egy józan nép. Tudja, hogy az állandó káoszra törekvés, a mindennapos hergelés, a bizonytalanság elhintése, minden érték megkérdőjelezése, nem új dolog. Felheccelhetőek, szélsőségesen gondolkodóak, repülő majmok voltak és lesznek is, csakhogy Magyarországon ezeket a szélsőségeket a népakarat mindig kordában tudta tartani – kivéve, amikor fegyverrel jöttek: 1918-ban, 1944-ben, 1949-ben és '56-ban is.
Az a Brüsszel viszont, aki az illegális migrációval szemben az Európai Unió területét sem képes megvédeni, aligha vezényeli saját, nem létező hadseregét egy tagállama területére.
Még akkor sem, ha Magyar Péternek volna rá igénye.