Mi indokolta az átláthatósági törvénytervezet benyújtását? Milyen konkrét, kirívó esetek miatt van rá szükség?
– A kilencvenes évek elején egy szuverenitásvédelmi szürkezóna alakult ki hazánkban: kiépült a politikai manipulációval foglalkozó, külföldről finanszírozott hálózat, civileket megillető szabadságjogokkal és a sajtószabadság adta lehetőségekkel, de egyértelműen politikai tevékenységet folytat.
Hadd említsek egy konkrét, közelmúltbeli esetet. 2022-ben a baloldali ellenzéki pártok lényegében kijátszották, megkerülték a magyar törvényeket, amikor különböző álcivil szervezeteket hoztak létre azért, hogy oda csatornázzák be a döntően a USAID-tól származó amerikai közpénzeket, amit később saját választási kampányukra használhatnak fel. De mondhatnám az ukrán szolgálatok által folytatott dezinformációs kampányban való részvételt is.
A USAID-en keresztül is okoztak károkat a hazai médiaegyensúlyban?
– Egy olyan washingtoni központú szervezetről beszélünk, amelynek
éves költségvetése legalább négy európai uniós ország GDP-jét előzi meg, dolgozóinak létszáma pedig egy magyar kisváros lakosságával vetekszik.
A USAID egy átláthatatlan finanszírozási rendszeren keresztül évi több millió dollárt juttat el magyarországi nyomásgyakorló szervezetekhez.
Hogyan lépett fel ez ellen a Szuverenitásvédelmi Hivatal?
– A Szuverenitásvédelmi Hivatal a létrehozása óta eltelt egy év alatt sikeresen feltárta a nemzetközi nyomásgyakorló hálózat működési modelljét, és rámutatott arra, hogy amerikai – a Demokrata Párthoz kötődő csatornákból érkező –, valamint európai uniós pénzekből indítottak dezinformációs kampányokat, befolyásolták a közbeszédet és igyekeztek nyomás alá helyezni a döntéshozókat. Felfedtük azt is, hogy ezekhez a szervezetekhez legkevesebb 23 milliárd forint amerikai és európai közpénz érkezett az elmúlt években.
Mindez súlyos szuverenitási kockázatot hordoz magában, ráadásul a magyar emberek nem is láthatnak tisztán ebben a kérdésben, hiszen a hálózathoz tartozó nyomásgyakorló szervezetek átláthatatlan struktúrában működnek,
a valós tevékenységüket igyekeznek a társadalom számára elfogadhatónak tűnő közügyek mögé rejteni.
Milyen módszerekkel próbálnak külföldi szereplők politikai befolyást gyakorolni Magyarországon?
– Többek között azzal, hogy dezinformációt terjesztenek, álhíreket gyártanak és manipulálják a magyar közvéleményt. Nem kérdés, hogy ezt azért teszik, mert szűkíteni akarják Magyarország mozgásterét. Jó példa erre a háborúpárti narratíva erőltetése, a migráció- és LMBTQ-párti propaganda, valamint az utóbbi hetek fejleményeként
a Magyarország ellen Ukrajnából indított összehangolt nemzetközi dezinformációs kampány, amelyben a hazai nyomásgyakorló médiumok is részt vettek.
Ezek a sajtótermékek hatalmas összegeket kapnak külföldről, részint külföldi tulajdonban vannak. Pénzügyi forrásaik és megbízóik kiléte egyelőre még feltárásra vár, ugyanis a politikai nyomásgyakorló szervezetek nem hajlandók kiadni, hogy egészen pontosan kik, mekkora összegekkel és milyen ellenszolgáltatásokért cserébe támogatják őket. A múlt héten benyújtott törvényjavaslat ebben nyújthat segítséget, amennyiben az Országgyűlés elfogadja.
Hány szervezetet, illetve sajtóorgánumot érint majd a törvény a hatályba lépését követően?
– Az Országgyűlés előtt lévő javaslat három körülményt határoz meg: az első a külföldi finanszírozás, a második a közéleti tevékenység, a harmadik pedig, hogy az adott szervezet tevékenysége veszélyes a magyar szuverenitásra. Ha ez a három körülmény egyszerre fennáll, akkor kerülhet rá a törvényjavaslat szerint egy szervezet a jegyzékre.
Az ellenzéki sajtó politikai boszorkányüldözésről beszél. Miért viseli meg ennyire a törvényjavaslat a baloldali médiumokat, amelyek eddig azt állították, hogy mikroadományokból működnek?
– A törvényjavaslat nem érinti a sajtószabadság és a szólásszabadság kérdését. Az államnak a jövőben sem lesz beleszólása abba, hogy ki milyen véleményt fogalmaz meg.
Amit csinálnak, az egy önleleplezés, korábban ezek a sajtótermékek azt kommunikálták, hogy magyar emberek mikroadományaiból élnek, ehhez képest most azt állítják, hogy ellehetetlenülnek.
Léteznek-e hasonló jogi eszközök más országokban a külföldi befolyás elleni fellépésre? A magyar szabályozás miben egyedi ezekhez képest?
– Rendszerint az amerikai FARA törvényt (a külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló, az amerikai Kongresszus által 1938-ban elfogadott törvény; angolul rövidítve FARA – a szerk.) szokás megemlíteni a törvényjavaslat kapcsán, nem is indokolatlanul.
Szellemiségét tekintve valóban az amerikai szabályozás áll hozzá a legközelebb. Vannak ugyanakkor eltérések is, vagy úgy is lehet fogalmazni, hogy a FARA több tekintetben szigorúbb, mint a magyar tervezet.
Az elmúlt években számos más ország fogalmazott meg szuverenitásvédelmi törvényeket: Szlovákia, Izrael, Franciaország, vagy éppen India szintén nagy hangsúlyt fektetnek saját szuverenitásuk védelmére, de a miénktől némileg eltérő eszközökkel.
Minden állam féltve őrzi a szuverenitását, aki pedig ezt a törvényt támadja, az az átláthatóság és a magyar szuverenitás ellen van.