A Kisalföld korábban is beszámolt a balesetről: egy tartóoszlop leszakadt, és a közönség soraiba csapódott, eltalálva egy nézőt, Németh Lászlót. A fejét ért ütés maradandó nyomot hagyott ugyan, de szerencsére az életét meg tudták menteni.
A férfi ma már hálával tekint vissza a történtekre.
Bár a becsapódás utáni pillanatokat a káosz, a rémület és a bénultság jellemezte, tudata végig éber maradt. Elmondása szerint „a testem nem mozdult, de a tudatom éber maradt. Éreztem, hogy baj van. Nagy baj.” A fizikai gyógyulás mellett a lelki feldolgozást is meg kellett küzdenie. Ebben óriási szerepet játszott a zene, amely segített kiadni magából a félelmet, a fájdalmat, a kétségeket.
A történtek után új ritmusban él. Kevesebbet vállal, tud nemet mondani, átértékelte az életét. A baleset számára nemcsak megpróbáltatás volt, hanem ébresztő is: „Nem lehet mindig, mindent egyszerre. […] A legfontosabb, hogy a család mindenek felett áll, az élet pedig nem végtelen.”
Ma már úgy látja, nem csupán túlélte, de új emberré is vált. Bár további vizsgálatok várnak rá, és elképzelhető, hogy maradandó következményekkel kell együtt élnie, már nem veszteségként tekint ezekre, hanem emlékeztetőként: az élet törékeny, és minden perc ajándék.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja.