Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni

Ha a magyar népre, mint egy szerves entitásra gondolunk, akkor sajnos be kell látnunk, hogy fertőzést kaptunk. Hogy mikor, milyen módon, és hogyan jutott a szervezetünkbe a kórság, az egy bonyolult kérdés, ahogyan az is, hogy eddig miért csak a tüneti kezelésekkel próbálkoztunk.

Több mint ötszáz éve élünk megszállás alatt. A törökkel kezdődött, a Habsburggal folytatódott (hogy melyik a rosszabb, hát vitatkozhatnánk és valószínűleg fogunk is), majd jött a szovjet, és jelenleg a globalista mélyállam próbálkozik az elnyomásunkkal.

A magyar nemzet szervezete ez utóbbira tudott sikeresen eszmélni, és bár az előzőekkel szemben is rendre kitört az immunrendszerünk, a felkelések gyakran csak odáig voltak sikeresek, míg egy másik megszállás, egy másik vírus le nem gyűrt minket. A jelenlegi, globalista fertőzéssel szemben azonban sikeresen ellenálltunk. Eddig. Most viszont egy, az eddigi rohamoknál sokkal erősebb rosszulléttel kell szembenéznünk, nem is csoda, hiszen „barátaink és szövetségeseink” rendületlenül injekciózzák szervezetünkbe a vírust, és mindent megtesznek, hogy legyengítsék a természetes ellenállóképességünket.

Idegen anyag került a szervezetünkbe és ahelyett, hogy gyógyszert adnának, a mérget erősítik. Így esett, hogy azok, akiknek a társadalom reakacióját kellene táplálniuk, és fellépni az idegen befolyás ellen, azon dolgoznak, hogy minél előbb legyűrjön minket a kórság.

A címzetes függetlenobjektív újságírók, az ellenzékinek nevezett, de valójában idegen kormányokat kiszolgáló politikusok felemésztik a szervezetünk energiáit, elvágnak minket a tápanyagtól (nevezhetjük EU-s pénzeknek, de ők nem csupán ezeket szívják el előlünk), és ha az immunrendszerünk rendeltetésszerűen próbál reagálni, akkor az őket belénk fecskendező globalista elit megpróbál leszedálni minket. A tudatunkat akarják kikapcsolni, hogy a kórság szabadon burjánzon, hogy az idegen anyag irányítsa a gazdatestet.

Az idegen talán egy kissé mégis félrevezető jelző, hiszen a mi sejtjeink ők is. Magyarok, vagy legalábbis annak születtek. Bár, mint mondják, a kommunistának, s így a liberálisnak sem, nincs hazája, azért annyi mégis kijár nekik, hogy nyelvük, és születésük jogán ők is a nemzet részei. „Mint a balsors a Himnuszban” – hogy klasszikust idézzünk. Éppen ezért, még mielőtt jönnének a hivatásos rettegők, nem, én nem megszabadulni szeretnék ettől a vírustól, hanem legyőzni.

Felmérni a fenyegetést, semlegesíteni és beolvasztani az immunrendszerünkbe, hogy velünk élő védőoltásként használhassuk a következő, a sokadik megszállási kísérletre. Mert ne legyenek kétségeink, lesz még ilyen, talán éppen azután, ahogy ezt legyűrtük. De ahogyan a kommunizmus gyötrelmei megtanítottak arra, hogyan küzdjünk a liberalizmussal, melyben már most eredményesebbek vagyunk, úgy segít majd a mostani kórság legyűrése a következő vírussal szemben. Csak gyógyuljunk meg végre!

A szerző a PestiSrácok munkatársa.