Csak a személyek változnak a baloldalon, a nemzetárulás állandó

Egyszer le kellett, hogy járjon Gyurcsány ideje. Lehet persze röhögni rajta, lehet vicces mémeket gyártani, sőt, egyes baloldali közszereplők elmondják, hogy ők alapvetően viccre vették mindig Ferit, nem tudnak haragudni rá. Mi viszont tudunk és fogunk is. Itt pedig érdemes megállni egy pillanatra, mert ha van valami, amit nem szabad elbagatellizálni, az Gyurcsány Ferenc tevékenysége és múltja, a magyar emberek ellen elkövetett bűneiért pedig még vár rá az elszámoltatás. A szétrabolt és elkótyavetyélt nemzeti vagyon nem merül feledésbe, a kilőtt szemek, összevert emberek emléke velünk él, a devizahitelbe kényszerített és megnyomorított ezrek, a 2004-es kettős népszavazáson egymás ellen hergelt külhoni és anyaországi magyarok sem felejtenek, és nem a bohókás, vicces, ám ártalmatlan „Ferit” látják maguk előtt, hanem a velejéig romlott, számító bolseviket, aki mindenen és mindenkin átgázolt a hatalomért és a hatalom megtartásáért.

A végén még meg is sajnálják szegény Ferit, aki közben válni is fog, Dobrev otthagyja a zsidó családtól rekvirált szemlőhegyi villa meleg szívű családapáját. De ismerjük már a baloldalt, ismerjük a külföldről mozgatott bábuk dülöngélését, tudjuk, hogy ha az egyik elment, majd jön a másik, sőt, már itt is van köztünk az új zsebmessiás. Sokan pályáznak a brüsszelita kezek által vezérelt helyi vezérürü szerepére, ám mindig csak egy maradhat, ez pedig most Magyar Péter. A korábbi baloldali üdvöskék egytől egyig elbuktak, hát a háttérhatalom ismét próbál húzni egy merészet, egy dologra azonban most se figyeltek. A külföldi agytrösztök mindig kihagyják a számításból a magyar embereket, akiknél jóval okosabbnak hiszik magukat és egyfajta fensőbbséges oktatással próbálják addig mosni az agyakat, amíg már gondolkodás nélkül is rámondják a feketére, hogy fehér. Ez eddig se jött be, most se fog, bár másfél évtizednyi kíméletlen balliberális sulykolás olyan alternatív valóságot és gyűlöletet hozott az ellenzéki térfélen, hogy már vissza sem tudnak fordulni.

A botrányok pedig nem hagyták el az új brüsszeli kedvenceket, hiszen Magyar Péterék gyanúsan egyszerre léptek az ukrán titkosszolgálatokkal és támadták meg a magyar kormányt, szokás szerint üres lufival. Azt azonban érdemes észben tartanunk, hogy a tiszásoknál sem létezik nemzeti minimum, ahogy Gyurcsánynál sem létezett ilyesmi. Ha külföldről támadják meg a nemzetet, ahhoz is segédkezet nyújtanak, minden eszköz megengedett, és nincsenek erkölcsi határok. A hatalomért mindenre képesek, legyen a főnök Ursula von der Leyen, Manfred Weber, vagy akár Volodimir Zelenszkij. Nekik egyre megy.

Remény azonban mindig van, amíg a nemzeti oldal képes az önvédelemre és állja a sarat, mert a támadások száma nem fog csökkenni. Sőt.

A szerző a Pesti Srácok főmunkatársa.