- Az életéért küzd Andraschek Anikó, a győri lottónyertes asszony, akire 12 éve rámosolygott a szerencse.
- Akkor Anikó és férje, László 630 millió forintot nyert, amiből négy lakást, két házat, Balaton-parti nyaralót és egy üzlethelyiséget vettek maguknak. Mára mindent eladtak.
- László két éve meghalt, Anikó a régi házban egy kis szobában lakik, eltartási szerződést kötött egy ismerősével. Otthonát albérlővel osztja meg. Mégsem emiatt kesereg.
„Anikót keresik? Szegény súlyos beteg, az életéért küzd. Ott lakik abban a házban, ni” – mutat a szebb napokat látott, kopott kerítésre a szomszédja. Bizony ráférne a gondos kéz a gazos kertre, a medencére pedig a takarítás. A győri lottónyertes, Anikó csendesen üldögél a kisszobában, jöttünkre felragyog az arca. Mi pedig alig ismerünk rá.

„Sajnos 130 kilóról lefogytam 65-re, művesekezelésre járok hetente háromszor. Magas vérnyomás és súlyos cukorbetegség gyötör, naponta három marék gyógyszert szedek, alkalmanként 16-ot – sorolja a 65 éves Anikó. – Hogy mi lett a milliókkal? Mindenünket eladtam, a házunkra eltartási szerződést kötöttem egy ismerősömmel. Az a pénz, amit tőle kapok, az elég a megélhetéshez. Volt idő, mikor sajnáltam, az elveszett milliókat. Már nem. Amire vágytam, az teljesült, bár nem ilyen életet terveztem, mint ami most nekem jutott. Már járni sem nagyon tudok, egyedül nem is igen mozdulok ki.”
Eltűntek, akik korábban kölcsön kértek a lottónyertesektől
Anikó elárulja, akik annak idején kölcsön kértek tőle, mára elfelejtették a nevét is.
„De én emlékszem rájuk – emeli fel az ujját az asszony. – Igazából a férjem, Laci halála viselt meg a legjobban. Májrák vitte el, két éve. Egy vizsgálat során derült ki, hogy súlyos beteg. Ő meg korábban nem panaszkodott, hogy fájdalmai vannak. Április 12-e volt. A kórházban voltam a művesekezelésen. Késő este végeztünk, felmehettem elbúcsúzni tőle. Sosem felejtem el, mikor megfogta a kezem, megígértette velem, hogyha elmegy, én utána is vidám maradok. Pár órával később, hajnalban telefonált a nővér, hogy Laci meghalt.”
Anikónak egyik beteljesült álma volt a hófehér BMW luxusautó.

Évekkel később megvált a kocsitól, amit a bérelt sofőrnek baráti áron adtak el. A férfi pedig olykor elviszi őt a temetőbe, vagy akár céltalanul furikázni. Ilyenkor Anikó kényelmesen hátradől, becsukja a szemét, és élvezi a hangtalan suhanást.
A lottónyertes asszony elárulta, versenyt fut az idővel, a neve már szerepel a veseátültetésre várók listáján. Már összecsomagolta a holmiját, bármikor jöhet a riasztás, de nincsenek túlzott reményei.

„Felkészültem rá, hogy meghalok, de nem írtam végrendeletet. Minek? – fakad ki az asszony. – Azt kértem a lányomtól, ha meghalok, Laci mellé temessen. Kétszer is álmodtam a férjemről. Az egyik alkalommal mosolyogva hívott, hogy menjek vele. A második esetben pedig azt kérte, hogy maradjak, mert nekem még dolgom van itt a Földön. Néha eljutok Laci sírjához, olyankor panaszkodom neki, amiért elment, amiért itt hagyott engem. De összességében hálás vagyok a sorsnak a lottónyereményért. Mert a pénzből teljesülhetett minden közös álmunk. Eljutottunk a tengerpartra, ahol nagyon boldogok voltunk. Hogy visszanézve mi a tanulsága a gazdagságnak? Sok mindent megvehettünk, de sajnos van, amire a világ összes pénze sem elegendő... Pedig bármit megadnék, hogy az én drága Lacimat újra láthassam.”
