Magyar Péter Tisza-vezér „Egymillió lépés a békéért és a nemzeti összefogásért” fantázianévvel indította el gyalogos túráját Nagyváradra, aminek világos célja a határon túli magyarok a magyar kormány ellen fordítása. A Tisza-vezér nem túl eredeti gyalogmenetét úgy keretezi, hogy a magyar kormány „árulást” követett el a külhoni magyarokkal szemben, ő viszont minden magyart „magához ölel”, erőt és közösségi élményt ad a baloldali ellenzéki hangulatnak, és látványos, „emberközeli” módon mutatja meg, hogy a helyes választás nem más, mint a Tisza. A látszólagos hangsúly tehát a „békén” és a „társadalmi összefogáson” van, amik olyan üzenetek, amelyek minden nemzeti és politikai törésvonalon átívelnek.
A valóság ezzel szemben az, hogy a módszer nem új keletű. 2023 októberében Donald Tusk, az akkori lengyel ellenzék vezetője szervezte meg az „Egymillió Szív Menetét” Varsóban. A választások előtti legnagyobb baloldali politikai demonstráció állítólagos célja az volt, hogy egységbe kovácsolja az „európai értékeket védelmező” ellenzéket, ugyanakkor az akció során (ravaszul) hangsúlyosan jelent meg a lengyel nemzeti szimbólumok használata. Magyar Péter számára a lengyel példa bizonyítja: a nagy létszámú utcai jelenlét ma is a politikai mobilizáció egyik leghatékonyabb eszköze, a nemzeti szimbólumokkal való (vissza)élés pedig egyenesen kötelező a politikai siker érdekében. Ráadásul Lengyelországban a végeredményt tekintve is célravezető volt a globalista hergelés: Tusk megnyerte a választásokat.
Szerbiában 2025 tavaszán, (állítólag) egészen más apropóból, de nagyon hasonló formában zajlottak és zajlanak a globalisták által elindított politikai események. Egy tragikus baleset után a feltüzelt közvélemény dühösen fordult a regnáló kormány ellen. A globalisták által mozgósított tüntetők tömeges gyalogmeneteket szerveztek Belgrád felé. Ezek a több napos menetek, amelyek március 15-én értek célba, a globalista narratíva szerit a „nemzeti egység”, a „békés ellenállás” és a „demokratikus reform” igényének jelképévé váltak. Épp úgy, mint Magyar Péter gyalogmeneténél.
Ezek az esetek – Lengyelország, Szerbia és Magyarország – látszólag különböző kontextusokból indulnak, de valójában ugyanarra a dramaturgiára épülnek: gyaloglás, népmozgalmi hangulat, közösségi élmény és egy erőteljes, kormányellenes politikai üzenet. A „One Million Steps for Ukraine” című nemzetközi kampány pedig tovább tágítja ezt a képet, hiszen az ukrajnai háború kapcsán is ugyanazok a hamis szimbólumok – „emberség”, „közösségi összefogás” – jelennek meg a globalisták háborúpárti kampányában.
Magyar Péter ravasz politikai lépését tehát nem spontán ötletként, hanem egy nemzetközi „forgatókönyv” magyar változataként kell értelmeznünk. „Gyalog menni”, „együtt lenni” – „ez most Európa új politikai nyelve”, üzenik nekünk a globalisták, de a valóság sokkal egyszerűbb: a cél a háborúpárti erők hatalomra segítése Európa minden országában.