Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA pápaválasztó bíborosok ezekben az órákban is azt az egyházi előírást követik, mely szerint a pápa halála után a lehető legrövidebb időn belül meg kell választani az utódját. Hogy a 133 egyházi vezetőt mik mozgatták az elmúlt napokban, milyen lelkülettel zárták ki magukat a világból nemrégiben, mi a szerepe a Szentléleknek ebben a pápaválasztás időszakában és milyen lesz az új pápa – mindezekre a kérdésekre Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök válaszolt az Origónak.
– Azt az időszakot éljük, amikor – kivételesen – a katolikus világ szívére, a Vatikánra irányul a világ figyelme: zajlik a pápaválasztás. A hírek százaiból azt nagyjából tudjuk, mi zajlik ott, de mi történik ezekben a napokban az egyházban világszerte?
Fotó: Francisco Seco / MTI/AP
– Egyfajta várakozás lengi körül az egyházat és a híveket idehaza, de az egész világon is. Hozzáteszem azonban, hogy ha mi, papok jól lelkipásztorkodunk – márpedig úgy kell –, akkor követjük Szent II. János Pál pápa Universi Dominici gregis – Az Úr egész nyájának pásztora – kezdetű konstitúcióját, amelyben a pápa temetésével és a pápaválasztással foglalkozik. Ebben rendelkezik ugyanis arról, hogy ilyenkor az egész egyháznak, „Isten népének” imádkoznia kell az új pápáért. A jelenlegi Római Katolikus Misekönyv magyar kiadásában is található olyan szentmise, amely az új pápáért való könyörgéseket tartalmazza! Az ima tehát nem csak a konklávén résztvevő, pápaválasztó bíborosok „dolga” most, hanem minden papé és minden katolikusé.
A bíborosok egyébként Ferenc pápa temetése óta nagyon imádságos légkörben tevékenykednek a Vatikánban, a kilenc napos gyász időszaka alatt minden nap szentmisét mondtak az elhunyt egyházvezetőért.
Ez az említett várakozás nem teljesen olyan – elnézést a profán hasonlatért –, mint egy lottósorsoláskor, amikor várjuk a nyertes számokat, hátha ötösünk lesz…
Hamarosan megválasztják Szent Péter utódát, Róma püspökét, a római pápát – a várakozásunknak is méltónak kell lennie ehhez.
– A konklávé kezdetét vette, a 133 pápaválasztó bíboros pedig jelenleg is a világtól teljesen elzárva igyekszik teljesíteni azt az ősi előírást, mely szerint a lehető leghamarabb új pápát kell választani. A már említett imádságos légkör mellett – a hírek szerint – a bíborosok nagyon is aktívak voltak, számos döntést előre meghoztak. Egy laikus számára nem könnyű ezeket követni – ön melyeket emelné ki?
– A Vatikán központi online híroldala, a Vatican News folyamatosan tudatta, hogy az általános kongregációkon – amelyeken egyébként nem csupán a pápaválasztók, hanem a 80 év feletti bíborosok is részt vettek a világ minden tájáról – milyen döntések születtek. Jómagam nagyjából negyvenig számoltam, aztán feladtam…
A legfontosabbnak talán a háborúk, a menekültek kérdését érzem, de kiemelném az ökumenét, a más vallásúakkal való kapcsolatot, vagy a hit továbbadásának fontosságát, de az Egyházon és a társadalmon belüli megosztottság kérdését és a visszaélések elleni küzdelmet is.
Ezek – számos más gond mellett – mind a most aktuális döntések sarokkövei. Figyelembe kell venni, hogy például egy, az afrikai kontinensről érkezett bíborosoknak egészen más tapasztalatai lesznek az egyháznak a működésével kapcsolatban, mint egy európainak. Arrafelé virágzik az egyház, míg Európa tekintetében erről sajnos nem beszélhetünk… De az Észak- vagy Dél-Amerikából, az Ázsiából érkezett bíborosok is egészen másról tudnak beszámolni, mint amit mi itt, a kontinensen tapasztalunk. Az elmúlt napokban meghallgatták egymás beszámolóit, ismerkedtek, és ezekben a percekben már minden bizonnyal világosabb kép tárul mindannyiuk elé – például – a világegyházról.
Fotó: Markus Schreiber / MTI/AP
– Említette a háborúk kérdését – ha valaki, hát ön, katonai ordináriusként érintett ebben a témában. Mi lenne az ideális álláspont, hozzáállás, törekvés a háború és béke kérdésében az új pápa részéről?
– Amikor Ferenc pápa az első világháború centenáriumán Redipugliába látogatott – mi is ott voltunk magyar katonákkal –, akkor azt mondta:
a harmadik világháború már zajlik, csak nem egy nagy, hanem több „kisebb” háború formájában.
Ez 11 éve történt, tehát az orosz-ukrán háborúról, a mostani gázai konfliktusról akkor még szó sem volt. De ma is érvényesek a szavai: háborúk tucatjai, elképesztő emberirtások zajlanak szerte a világon, többségükről sokan talán még nem is hallottak itt Európában.
Nem csak Ferenc pápa lelkét hatotta át a béke iránti nagy-nagy vágyakozás, de elődeiét, XVI. Benedekét, II. János Pálét, de meg kell említeni VI. Pál és XXII. János pápát és különösen a nagy világégések alatti pápákat: XII. Piuszt és XV. Benedeket is.
Hiszem, hogy a leendő pápa hasonlóan gondolkodik majd, hiszen ő is annak a Krisztusnak a képviselője lesz, aki azt mondta: az én békémet adom nektek!
– Számos találgatás övezi hetek óta a konklávét, és jelei is voltak annak, hogy bizonyos mozgások, dinamikák már megindultak a bíborosok között, az új pápa személyével, vagy legalábbis elvárt tulajdonságaival kapcsolatban. Felröppent az is, hogy tradicionalista, konzervatív, „újhullámos” vagy éppen liberális lesz a következő egyházfő. Kicsit olyan mintha politikai választásokról beszélnénk…
– Hiszem, hogy a bíborosok mind végtelenül mély hittel és imádságos lelkülettel vonultak be a konklávéra. Úgy élik meg ezeket az órákat, napokat, hogy tudják: ők is, hozzánk hasonlóan egyszerű koldusok az Isten színe előtt, ugyanakkor teret engednek, teret kell, hogy engedjenek a Szentléleknek is, hogy munkálkodni tudjon közöttük. Minden más jelző, amit az imént elsorolt, eltörpül ennek fényében. De ha már a jelzőknél tartunk: valószínűleg a leendő pápa ugyanabban a nehéz helyzetben lesz, mint az elődei. Mindaddig elégedett lesz vele mindenki, amíg személyesen kedves a számára, amit mond, amit üzen. Ám
abban a pillanatban, hogy az egyházfő határozottan visszautal az evangéliumra, Jézus Krisztus tanítására, várható lesz a felhördülés bizonyos körökből: hűha, micsoda konzervativizmus, micsoda radikalizmus!
Csakhogy ne feledkezzünk meg arról a radikalizmusról, amit Jézus hozott, akinek az egész élete egy nagy harc és küzdelem volt a gonoszság és a gonosz ellen.
– Említette a Szentlélek munkálkodását a pápaválasztáson. Hogyan kell ezt elképzelnünk?
– Hát nem úgy, hogy a Szentlélek a bíborosok fülébe súgja annak a nevét, akit pápának kell választani… Az imént szóba került a konklávé dinamikája: a Szentlélek talán ebben hagy inkább meghatározó nyomot, jelet, és azt gondolom, hogy ezek viszik majd előre a bíborosokat a választásokon egészen addig, amíg egyezségre jutnak annak a személyét illetően, aki az elkövetkező időkben Krisztus képviselőjeként, Péter apostol utódaként az egyház hajóját kormányozza majd.
Fotó: Vatican Pool / Getty Images Europe
– Továbbra is kerülve a bulvár felhangot, inkább csak az ön eddigi tapasztalataira hagyatkozva kérdezem: mire számít, mikor születik meg a döntés?
– A személyes tapasztalataimon túl utána is olvastam egy kicsit: az elmúlt száz év konklávéi nagyjából 2-3 nap alatt véget értek. De biztosíthatom róla, hogy
az Úristennek van a legjobb humora, tehát bármi, hangsúlyozom: bármi megtörténhet, még akár a pápa személyét illetően is lehetnek meglepetések.
És persze, ahogy az előző, úgy várhatóan a mostani konklávéról is szivárognak majd ki utólag hírek, amiket egyesek vagy örömükben, vagy bánatukban közzétesznek. De, ami minden „sztorinál” lényegesebb, hogy hinnünk kell: a következő pápa folytatja majd nagy elődeinek munkáját, melynek középpontjában az evangélium és Jézus Krisztus hirdetése áll. Talán órákon belül azt is megtudjuk, hogy kicsoda ő.
