Aranyosi Péter tökéletes és nem kér bocsánatot

A kedvenc viccéből nekem az jön le, hogy Aranyosi elvtárs nemcsak nem csinálja a viccet, hanem nem is érti. Péternek egyrészt az a fixa ideája, hogy egy diktatúrában él és üldözik, másrészt hogy most a viccei miatt merült fel sokakban, hogy ő egy bunkó. Pedig nem történt más, mint az, hogy Aranyosi Péter (elvtárs) maga mondatta be a hangosba, mit is kell gondolni róla.

A standuposok elbunkósodása egyre nagyobb méreteket ölt. Amióta Bödőcsről kiderült, hogy értelmiségi, a többi is egyre vadabb és agresszívebb lett, tisztelet egyébként a számos kivételnek. Tehát rögtön ellentmondásba is keveredtem magammal, 5-6 irritáló alak alapján nyilván nem lehet megítélni egy szakmát. De néhányan közülük nagyon gázos figurának kezdenek tűnni.

Aranyosi Péter a Partizánban
Fotó: képkivágás/Youtube

Aranyosi Péter többször túllépte a határt

A megmondó-emberesedés persze kortünet és kórtünet, a színpadi siker sokakkal hiteti el, hogy ők aztán tudják, hogy mitől megy a villamos. Aranyosi elvtárs, így hangulatra inkább “kamerád” a negyvenes évekből, azonban olyan szép ámokfutást rendezett rövid időn belül, ami még Magyar Péternek is becsületére válna. Rajong is a vezérért, sőt állítólag korábban még Jakab Péter intellektusa is megérintette.

Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy azzal “viccelt”, az anyukája (az Aranyosi saját anyukája) igazán mehetett volna robbanómellényben, amikor az találkozott Orbán Viktorral, “tokatábornokban” a sortűz vezénylésére való képességet lelte meg, és nem mellesleg cigányozott és „Auschwitzból szökött zsidó nénikkel” viccelődött. Miután mindenki szokott hülyeségeket beszélni, lehetnénk megengedőek, de Aranyosi ezeket nem félrészegen mondta, hanem olyankor, amikor pontosan tudta, hogy forog a kamera.

De hát azóta sok idő eltelt, megkérdezhetett volna valakit, aki egy kicsit jobban rálát a világra, aki nincs annyira eltelve magától mint ő, hogy esetleg nem lőtt-e véletlenül túl a célon? Bizonyára kitalálták, hogy ez így elmaradt, sőt természetesen még neki áll feljebb. Pedig igazán beleférhetett volna egy bocsánatkérés, sőt a teljes arcvesztést simán elkerülhette volna,

 ideírom neki, hogy mit kellett volna mondania azelőtt mielőtt kiejti a száján a varázsszavakat:

“Bocs, kicsit elszaladt velem a ló.”

“Hát így utólag visszanézve a dakotázás nem volt sem vicces, sem kedves tőlem, természetesen nagyon rossz kontextusban használtam a sortűz kifejezést, anyám robbanómellénye pedig otrombaság volt, tőle külön is, meg a miniszterelnöktől is elnézést kérek, akkor poénnak tűnt, de nagyon rossz ízű volt ez így, ahogy az “Auschwitzból szökött zsidó nénik” szóösszetételhez is nehéz olyan kontextust találni, ahol az jól hangzik, amikor az ember tudja, hogy mit beszél. Bocs, bocs, bocs.”

Na ehelyett milyen viccet túrt elő egy 1991-es hahotából ez a pazar ember reakciónak?

„A gyűrű-ügy margójára.” Van egy kedvenc, 70-es évekbeli szovjet viccem: két ürge találkozik. Azt mondja az egyik a másiknak:

– Képzeld, Iván, Moszkvában viccmesélő versenyt tartottak. Az első helyezett négy évet és két hónapot kapott.

 (Aranyosi Facebook)

A “gyűrű ügy” ugye azt jelenti, hogy a Karinthy-gyűrűt visszavették tőle, amit valamikor megkapott. Biztos régebben még vicces lehetett. De Mérő Vera szerint például azért kapta a gyűrűt, mert régebben nem cikizte a kormányt. Tehát már akkor sem volt vicces szerinte se.

A kedvenc viccéből nekem az jön le, hogy Aranyosi elvtárs nem csak nem csinálja a viccet, hanem nem is érti. Péternek egyrészt az a fixa ideája, hogy egy diktatúrában él és üldözik, másrészt hogy most a viccei miatt merült fel sokakban, hogy ő egy bunkó. Pedig nem történt más, mint az, hogy Aranyosi elvtárs maga mondatta be a hangosba, mit is kell gondolni róla.

Bálint Botond, további publicisztikáit itt olvashatja.