Nagy Imre ’56-os miniszterelnökre emlékeztek az újratemetése napján Budapesten

Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján közösen átélhettük, ahogy 1956 hősei végre bekerülnek a magyar mártírok nemzeti panteonjába – mondta az újratemetés 36. évfordulóján az 1956-os forradalom miniszterelnökének budapesti szobránál rendezett hétfői megemlékezésen Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár.

Ugyanakkor tapasztalhattuk azt is, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik egykor elrendelték a forradalom meghamisítását, 1989. június 16-án a Hősök terén szinte tülekedtek, hogy talizmánként megérinthessék a mártírok koporsóit – emlékeztetett Nagy János.

A kommunista diktatúra igazi arcát mutatja, hogy még halálukban is meggyalázták az áldozatokat. 

Kátránypapírba csavarva, szögesdróttal összekötözve, álnév alatt, arccal a föld felé temették el a miniszterelnököt és mártírtársait – tette hozzá.

Történelmünk szereplői megítéltetnek a nemzet ítélőszéke előtt is. És akkor ítéltetnek meg helyesen, ha nem tagadjuk el vétkeiket, hibáikat sem. Ezzel kapcsolatban felidézte: tény, hogy Nagy Imre kommunista politikus volt, a szovjetek arra képezték ki, hogy hazánkat egy gyilkos eszme igájába hajtsa. Közreműködött a második világégés után a magyar demokrácia eltiprásában, begyűjtési miniszterként pedig a padlássöpréssel rengeteg becsületes gazdát taszított nyomorba.

Ugyanakkor – folytatta – az első miniszterelnöksége alatt bezáratta a kényszermunkatáborokat, megszüntette a kuláklistákat és amnesztiát hirdetett. 

Történelmünk egy sorsfordító pillanatában pedig, '56 októberében másodszor is miniszterelnök lett, és amikor választania kellett, a szuverenitást és a népet, a nemzetet és a hazát választotta és a forradalom mellé állt.

Szolgálatában pedig a végsőkig kitartott, ahogy kitartott az ellene folytatott koncepciós perében is és nem kért kegyelmet. Emelt fővel nézett szembe pribékjeivel és a magyar nemzet ezer éves panteonjába a bátorságával és életáldozatával szerzett bebocsátást – fűzte hozzá.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságnak és függetlenségnek nemcsak mártírjai voltak, hanem mindig akadtak árulói is. Így ma is sokan vannak, akik a szabadságot a gonoszság takarójaként használják.

Nagy Imre életútja azt mutatja nekünk, hogy a hazaárulás és a hazafiság nem attól függ, hogy valaki baloldali vagy jobboldali, az árulás akkor látható, amikor a politikusok és a közszereplők nem a magyarok érdekeit követik, hanem ezzel szemben idegen hatalmak szekerét tolják – vélekedett.

Ha hazánk önrendelkezése a tét, dönteni kell. 

Nagy Imrének és mártírtársainak is dönteniük kellett aközött, hogy szabad független országot akarnak vagy hagyják, hogy a haza ismét egy birodalom csatlósa legyen.

Ők a függetlenséget választották és ezért a legdrágábbat, az életüket áldozták, legyünk méltóak hozzájuk – mondta a megemlékezésen Nagy János, aki ezt követően megkoszorúzta Nagy Imre szobrát.