Ezért kérik magukat vissza a rabok a börtönbe – Meghökkentő történetek egy túsztárgyalótól – videó

„Volt, aki tudatosan követett el egy kisebb bűncselekményt, hogy börtönbe kerüljön, ezzel megelőzve egy potenciálisan súlyosabb tettet” – mondta a Jard podcast legújabb adásában Végh József pszichológus. Az ország egyik legismertebb volt túsztárgyalója mesél arról, hogyan lehet túlélni a rácsok mögötti világot, miért térnek vissza önként a fogvatartottak, és miért dönt úgy valaki, hogy inkább szökik, mint hogy szabaduljon.

A Jard podcast legfrissebb epizódjának vendége nem mindennapi életútról mesélt. Végh József pszichológus, coach és egykori túsztárgyaló több mint 16 évet töltött el a börtön falain belül – nem rabként, hanem azok mentális segítőjeként. „Nagyon fontos volt, hogy ne csak elfogadjam, hanem meg is értsem őket” – mondta a műsorban, utalva az elítéltek gondolkodásmódjára. 

Kisléghi-Nagy Rudolf (B) műsorvezető, Végh József pszichológus, az ország egyik legismertebb volt túsztárgyalója.

Volt túsztárgyaló: A beetetés mindig egy teával kezdődik

Végh szerint egy pszichológusnak a börtönben különösen ébernek kell lennie: „Soha nem fogadtam el se egy tea-, se egy kávémeghívást. 

A beetetés mindig úgy kezdődik, hogy csak egy kicsi, aztán egyre nagyobb, és a végén eladósodik az ember.” 

Az elítéltek célja gyakran az volt, hogy pozitívabb véleményt kapjanak, vagy kedvezőbb elbírálásban részesüljenek. 

A börtön konzervál – és biztonságot ad

A benti lét sokak számára menedék. Végh a podcastban elmondta, volt olyan elítélt, aki kifejezetten azért szökött meg, hogy még kapjon „egy kis időt”, hátha jobban fel tud készülni a szabadulásra. „Van, aki fél a civil élettől.

 Az emberi kapcsolatok, a mindennapi döntések sokkal bizonytalanabbak, mint a börtön szabályozottsága” 

– mondja a pszichológus. Volt, aki azt kérte: „foglalják le a zárkáját, mert egy hét múlva újra jön”. 

A szakértő elmondása szerint aki 30 évig egy 6 négyzetméteres cellában él, az már nem akar tágas lakást. A hosszú távú börtönlét nemcsak a testet, hanem az ember térérzékelését és komfortzónáját is átformálja. Végh egy példát hozott fel: 

Bene László, a skálás gyilkos azt mondta, ha egyszer kiszabadulna, csak egy olyan lakásban tudna élni, mint amekkora a zárkája volt. 

„Az élettér megszokása, a kiszámíthatóság biztonságot jelent. Kint minden bizonytalanabb” – magyarázza a pszichológus. 

Van, aki azért követ el bűncselekményt, hogy ne kövessen el súlyosabbat

Végh József azt is elárulta, találkozott olyan emberrel, aki tudatosan követett el egy kisebb bűncselekményt, hogy börtönbe kerüljön, ezzel megelőzve egy potenciálisan súlyosabb tettet. „Azt mondta: 

attól félt, hogy embert ölne. Ezért inkább bebiztosította magát a rácsok mögé” 

– idézte fel. 

A konfliktus azért van, hogy tanuljunk belőle

A beszélgetés egyik legfontosabb gondolata mégis az, amit Végh a konfliktusokról mond: „A konfliktus az élet természetes része. Az a dolga, hogy változást generáljon – nem csak a helyzetben, hanem bennünk is.” Ez a szemlélet tette őt kiváló túsztárgyalóvá is, ahol minden szónak súlya van, és ahol néha egy jó mondat életeket menthet. 

A túsztárgyaló nem akcióhős, hanem a lélek finomhangolója.

A túsztárgyalás kulcsa nem a megfélemlítés vagy a keménység, hanem a megértés és az empátia. „A békés megoldásra kell törekedni. Nem az a dolgom, hogy utasítsak, hanem hogy a másik világát megértve elmozdítsam abból az állapotból, ahol éppen van” – mondta Végh.