Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huNem a futball vonzza az embereket Máltára. De ha arra vet a jó sorsunk, érdemes kimenni egy mérkőzésre, ahol nagyjából ezer néző is szinte dél-amerikai meccseket idéző hangulatot teremt egy alkalmi zenekar bevetésével. Annál is inkább, mert szinte lehetetlen visszautasítani Justin Haber, a Ferencváros hajdani kapusának invitálását. Az 54-szeres máltai válogatott játékos egyébként 44 éve és szaporodó teendői ellenére még mindig csapata, a Hibernians egyik alapembere. A futballista üzletemberként is bizonyít, Haber 16 nevű étterme még a Netflix egyik sorozatában is helyet kapott. Igaz, tavaly lehúzta a rolót, mert többszörösére emelték a bérleti díjat. Azóta a tenger gyümölcseit, rákokat, halakat tenyésztő és forgalmazó vállalkozását építgeti.
Justinnak saját bevallása szerint a futball a munkája, a tenger gyümölcsei pedig a szenvedélye. Akárcsak a labdarúgásban, az üzleti életben is a befektetett munkában és annak a megtérülésében hisz. Nem véletlenül szerezett tengerbiológiából diplomát.
– Sajnos, annak ellenére, hogy Málta szigetország, a tenger legjobb gyümölcseit a közeli Szicíliából szerezzük be – mondta a két komoly védelmi hibának köszönhetően 2-2-re végződött Mosta elleni rangadójuk után a kapus. – Nos, ezen szeretnék változtatni, ezért hoztam létre szinte a semmiből a halfarmomat, ahol most például Ausztráliából szereztem be – elsőként Európában – a nagyon ízletes halat, a barramundit, és azon vagyok, hogy fagyasztott helyett friss garnélát áruljak. Már kezd beindulni az üzlet. Sajnos, a két éttermem hosszú távon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, túlságosan megbíztam a partnereimben, a pénzügyi vitáinkat nem tudtuk rendezni, ezért inkább kiszálltam.
Origo: Nem csak a futball, illetve az üzleti vállalkozásai révén került a helyi sajtó reflektorfényébe. Tavaly Floriana városrész önkormányzati képviselője lett, ám a nyár elején lemondott. Miért evezett olyan „veszélyes” vizekre, mint a politika?
– Maga az ország miniszterelnöke kért fel arra, hogy induljak a Munkáspárt színeiben. Meg is választottak, ám egy régi családi viszály megtörte politikai karrierem. A nővéremmel – finoman szólva – nem vagyunk jóban, évekkel korábban megszakította a kapcsolatot a családdal, én pedig felelősségre vontam, hogy miért nem beszél súlyos beteg édesanyánkkal, miért féltékeny a sportsikereimre. Januárban mérgemben egy olyan fenyegető hangüzenetet hagytam neki, amit nem kellett volna. Feljelentett, és hiába ismertem el, hogy hibáztam és kértem bocsánatot, a bíróság „családon belüli erőszak” miatt távoltartási végzést adott ki, ezért néhány hónappal később lemondtam a képviselőségről. Nem volt felemelő érzés a „bűnöm” miatt a címlapokon szerepelni.
Origo: A bírósági ítélet által kavart sajtóvisszhang nem befolyásolta sportpályafutása alakulását?
– Sajnos, arra is hatással volt, mert hiába tárgyaltam két klubbal is, az eset miatt elálltak a szerződtetésemtől. Augusztusban azonban az egyik legnépszerűbb máltai csapat, a Hibernians kapusa megsérült, ezért gyorsan leigazoltak, és az első meccsemen nagyon jól szerepeltem, 2-1-re győztünk, és azóta is én őrzöm a hálót. Ráadásul, öt forduló után az első helyen állunk, és a klub vezetői bíznak bennem. Ha továbbra is ilyen jól megy, akkor már csak 15 meccs kell ahhoz, hogy a 600-adszor is pályára léphessek. Ha nem védek nyolc évig külföldön – ahol ritkábban kaptam lehetőséget – akár rekordot jelentő ezer meccsem is lehetne.
Fotó: AFP/Sven Nackstrand
Origo: Idén már 44-éves, kapusoknál ez még nem kor, Buffon 45 évesen, az egyiptomi válogatott hálóőre, Essam El-Hadary 47 évesen adta le a szerelést. Gondol már a visszavonulásra vagy csinálja, amíg bírja?
– Hét évesen kezdtem el játszani, imádom a futballt, a meccsek, az edzések tudnak igazán kikapcsolni, most is megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Visszatekintve pályafutásomra, semmin nem változtatnék, már 16 évesen a máltai első osztályban játszottam, én voltam az egyik legjobban fizetett futballista. Tudom, negyven felett is vannak szenzációs játékosok, de megváltozott a játék, a kapus már-már liberót játszik, azaz az utolsó védelmi vonal tagjaként „munkálkodik”, s ez azért sokat kivesz az emberből. Alacsony termetem miatt nem vagyok egy kimondott kapus alkat, de még élvezem a játékot. Sportszerűen élek, jól bírom a heti két meccset, csak több pihenésre van szükségem, de mindig a legjobbat akarom nyújtani. Csak attól tartok, hogy egyszer súlyosan megsérülök, mert onnan már aligha vezet vissza az út. Lehet, hogy 12 éves fiam veszi át a stafétabot, elvégre ő is kapus. Talán egyszer ő is a Fradiban játszhat.
Origo: Máltán is a futball a legnépszerűbb sportág?
– Természetesen, annak ellenére, hogy nem hasonlítható össze az olasz, a spanyol vagy éppen a magyar színvonallal. A máltai focitörténelem egyik legemlékezetesebb meccsén, 2006 októberében, Magyarország ellen védhettem és 2-1-re nyertünk az Eb-selejtezőn. Nem a sokkal esélyesebb csapat nyert, mi nem görcsöltünk, megpróbáltuk élvezni a játékot. Igazi népünnepély volt a találkozó után, máig libabőrös leszek, ha rágondolok.
Origo: Nem éppen a legszebb napjait élte a Ferencváros, amikor a Sheffield Unitedtől a klubhoz érkezett. Hogyan emlékszik az ott töltött időre?
– Kiváltságosnak érzem magam azzal, hogy a Fradiban játszhattam, máig pályafutásom egyik legszebb szakasza volt az ott töltött idő. Hamar észrevettem, hogy nem csak egy klubról, inkább egy vallásról van szó. Nem bántam meg a döntésem, pedig csak a második számú kapus lehettem Megyeri Balázs vagy a szlovén Ranilovics mögött, és eleinte idegen voltam, nem beszéltem a nyelvet, szokatlan volt a hideg, a tél. A Videoton ellen mutatkoztam be, majd jött az ősi rivális Újpest elleni idegenbeli rangadó. Hátborzongató volt a hangulat, s ugyan 2-1-re kikaptunk, de óriási élmény volt a derbi. Mellesleg a nagybátyám, Louis Arpa 1972-ben, a Floriana játékosaként lőtt gólt a zöld-fehéreknek a KEK-selejtező első meccsén.
Origo: Ma is tartja valamennyire a kapcsolatot egykori ferencvárosi csapattársaival?
– Sajnos nem annyira, mint szeretném, pedig nagyon családias volt a viszonyunk, az edzések után sokszor együtt maradtuk. Egyedül éltem Budapesten, és emlékszem, valamilyen ünnep alkalmával meghívtak a fiúk saját családjukhoz, hogy ne töltsem magányosan az estét. Szóval, csodálatos időt töltöttem el a Fradinál, így ezen a cikken keresztül is üdvözölöm a hajdani társakat.
Origo: Figyelemmel kíséri a Ferencváros, illetve az NB I állását? Hallott az idén bevezetett úgynevezett „magyar szabályról”, arról, hogy kluboknak legalább öt magyar játékost kell szerepeltetnie a bajnokikon?
– Igyekszem, amennyire csak lehet követni a Fradit, és mondhatom, már megérett a komolyabb nemzetközi eredmények elérésére. Manapság sokkal jobb lehetőségei vannak a klubnak, egy-egy posztra akár két-három minőségi játékos is bevethető, nem is szólva a gyönyörű stadionról, amelyet – ha lesz időm – egyszer megnézek majd. A „magyar szabályt” pedig kifejezetten üdvösnek tartom, a nemzeti válogatott is profitálhat ebből, hiszen több lehetőséghez jutnak a magyarok. Ráadásul, példaképek lesznek a fiatalok előtt. Nálunk három hazai futballistának kell játszani. Nem jobbak a légiósok a máltaiaknál, ám sokuk aprópénzért is elfocizgat, míg a hazaiak nyilván többe kerülnek a kluboknak, mert nem érik be aprópénzzel.
Origo: Emlékszik még néhány magyar szóra?
– Természetesen, de inkább nem idézném fel azokat, mert nem tűrik a nyomdafestéket.
