Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A magyarok döntő többsége napi szinten él együtt a fájdalommal, mégis alig vesz igénybe mozgásterápiát. Egy friss kutatás szerint a magyarok 95 százalékát érintik mozgásszervi panaszok.
Tízből kilenc magyar embert érint valamilyen mozgásszervi probléma, mégis alig veszünk igénybe terápiát. Ez nemcsak egyéni szenvedés kérdése, hanem komoly társadalmi és gazdasági teher is: évről évre emberek százezrei élnek fájdalomban, aktív évek nélkül. Czeglédi Tamás, a MozgásKlinika társalapítója a Világgazdaságnak elmondta, hogy az igazi megoldás nem a gyors fájdalomcsillapításban, hanem a szemléletváltásban rejlik.
Ép testben ép lélek
Az ülő életmód, a stressz, a túlsúly és a rossz testtartás együttese már önmagában is veszélyes, de ha mindez egyszerre van jelen, szinte biztosan mozgásszervi gondokat okoz. Egy friss, ezer fős országos kutatás szerint a magyarok 95,6 százaléka szenved ilyen panaszoktól, közülük sokan krónikus formában. A válaszadók 92,5 százaléka napi vagy heti rendszerességgel tapasztal tüneteket, 46 százalék pedig minden mozgás után fájdalmat érez. A legsúlyosabban érintettek – a minta 40,6 százaléka – szinte minden nap szenvednek.
A számok mögött elgondolkodtató társadalmi mintázat is kirajzolódik. Bár az érintettek több mint fele rendszeresen jár orvoshoz, mozgásterápián vagy gyógytornán csak 15 százalék vesz részt, a legsúlyosabbaknál is mindössze 13 százalék. A magyar egészségkultúrában a gyógytorna és a rehabilitáció még mindig háttérbe szorul az orvosi kezelések mögött. Miközben Nyugat-Európában már az első derékfájásnál is gyógytornászhoz fordulnak, nálunk ez továbbra is luxusnak számít.
Derék, nyak, térd – a fájdalom toplistája
A felmérés szerint a leggyakoribb panasz a derékfájás, amit a nyaki és térdfájdalom követ. Nemcsak az időseket érinti: minden korosztályban jelen van a probléma. Az érintettek 77 százaléka alacsony egészség-, 88 százaléka pedig alacsony fittségérzetet jelölt meg. A településtípus is számít: míg a nagyvárosokban a páciensek ötödét eléri a terápiás részvétel, falvakban ez alig több mint 11 százalék. A mozgásterápiát igénybe vevők átlagéletkora 55 év, a többieké viszont mindössze 33 – vagyis sokan csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már késő.
A következmények messze túlmutatnak az egyéni kellemetlenségen. A krónikus fájdalom nemcsak a közérzetet és a mozgásképességet rontja, hanem a munkaképességet is. Az Eurostat és a WHO adatai szerint bár egyre tovább élünk, egyre több időt töltünk fájdalomban és korlátozott aktivitásban. Az inaktivitás, a kieső munkaórák és a korai nyugdíjazás közvetlenül hatnak a gazdaság teljesítményére. Más szóval: a fájdalomnak nemcsak testi, hanem forintban mérhető ára is van.
Miért nem mozdulunk meg időben?
A magyar szemléletben a fájdalomra gyakran csak tünetként tekintünk, amit tablettával el lehet nyomni. Czeglédi Tamás szerint azonban a probléma gyökere mélyebb: „Sokan nem veszik észre, hogy a mozgáshiány és a rossz testtartás hosszú távon nem csak kellemetlenség, hanem életminőséget romboló tényező. A mozgásterápia, a fizioterápia és a gyógytorna nem luxus, hanem befektetés a jövőbe.”
Nyugat-Európában egyre elterjedtebb az úgynevezett fizioterápiás első kontakt modell, amelyben a páciens közvetlenül fordulhat gyógytornászhoz, orvosi beutaló nélkül. Ez gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb: a betegek hamarabb jutnak szakmai segítséghez, az orvosi ellátórendszer pedig tehermentesül. Magyarországon ennek bevezetése nemcsak az egészségügyet, hanem az egész gazdaságot is fellendítené.
A megelőzés olcsóbb, mint a kezelés
Ha a mozgásszervi panaszokat időben felismerjük, és már a korai tüneteknél mozgásterápiát alkalmazunk, a krónikus esetek többsége megelőzhető lenne. Egy egyszerű, személyre szabott gyógytorna-program sok esetben hatékonyabb, mint a hosszú hónapokig tartó gyógyszeres kezelés. A testmozgás ugyanis nem csupán a fájdalmat csökkenti, hanem visszaadja az életminőséget, az aktivitást és az önállóságot is.
A mozgásszervi fájdalom ára mindannyiunké
A mozgásszervi betegségek valójában nem csak az egyént sújtják. Minden elhalasztott gyógytorna, minden elvesztett munkanap, minden fájdalommal töltött hét gazdasági veszteséget is jelent. Az egészség tehát nem luxus, hanem nemzetstratégiai érdek. Ha sikerülne széles körben bevezetni a megelőzésen és mozgásterápián alapuló rendszert, nemcsak kevesebb ember élne fájdalomban, hanem az egészségügy és a gazdaság is fellélegezhetne.
A fájdalom tehát nem sorscsapás, hanem figyelmeztetés. A kérdés már csak az, hogy meghalljuk-e, mielőtt túl késő lesz.
