Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz év végi önreflexió akkor segítő, ha nem teljesítményértékeléssé válik. A túlzott önelszámoltatás – „mit kellett volna jobban csinálnom” – aktiválja a szégyent és a fenyegetettségérzést. Ehelyett érdemes a fókuszt áthelyezni: nem arra, hogy milyen embernek kellett volna lennem, hanem arra, hogy milyen körülmények között mit tudtam megtenni. Ez a nézőpont segít különválasztani a szándékot, a lehetőségeket és a korlátokat.
A fogadalmak funkciója nem az, hogy „új embert” csináljanak belőlünk, hanem hogy irányt adjanak. Strukturálják a jövőt, csökkentik a bizonytalanságot, és reményt keltenek. A probléma akkor kezdődik, amikor a fogadalom az önkritika meghosszabbítása lesz: „jövőre jobb leszek”, „nem lehetek ilyen”.
A rossz fogadalom jellemzői: globális („megváltozom”, „összeszedem magam”), hiányra épül („nem leszek ilyen gyenge”), külső elvárásból fakad, büntető hangulatú.
A jó fogadalom ezzel szemben: konkrét és rugalmas, viselkedésre vagy figyelemre irányul, együttműködő a saját idegrendszerrel, megengedi a hibázást.
Például nem az, hogy „jövőre nem stresszelek”, hanem: „amikor túlterhelt vagyok, hamarabb megállok, és segítséget kérek”. Nem az, hogy „többet kell teljesítenem”, hanem: „észreveszem, mikor túl sokat várok el magamtól”.
Az év végére érdemes úgy tekinteni, mint egy határvonalra, ahol lehetőség van újrafogalmazni a viszonyunkat önmagunkhoz. Nem radikális újrakezdésre van szükség, hanem finomabb önérzékelésre. A valódi változás egyébként is ritkán indul el január 1-jén – de itt születhet meg az az elhatározás és egy hozzá kapcsolódó belső mondat, amely később megtartó erővel bír majd.