Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Huszonöt éve halt meg a magyar színház- és filmtörténet egyik meghatározó alakja. Sinkovits Imre nemcsak kivételes tehetségű színész volt, hanem erkölcsi tekintély is. Életműve ma is viszonyítási pont.
Sinkovits Imre pályája a huszadik század második felének magyar kulturális történetét is végigkísérte. Természetes játéka, tudatos felkészülése és belső tartása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színművészet egyik legnagyobb alakjaként tartjuk számon.
Ki volt Sinkovits Imre, és miért volt meghatározó színész?
- Miért számít Sinkovits Imre a 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjának?
- Milyen útkeresés előzte meg a színészi hivatás választását?
- Hogyan vett részt az 1956-os forradalomban?
- Melyek voltak Sinkovits Imre legfontosabb színházi szerepei?
- Mely filmekben alkotott maradandót?
- Hogyan búcsúzott a színpadtól és a filmvászontól?
Sinkovits Imre olyan színész volt, aki a legegyszerűbb figurát is súllyal tudta megtölteni. Játéka mögött mindig elemző munka állt, mégis ösztönösnek hatott. Színpadon és filmen egyaránt hiteles maradt, miközben soha nem engedte meg magának a rutint.
Fiatalkor és útkeresés
Gyerekként papnak készült, később erdész és kertész is szeretett volna lenni. A könyvek világa azonban hamar elragadta, és Jászai Mari írásai irányították végleg a színészet felé. Óbudán már gyerekként színjátszó előadásokat szervezett, később pedig a Színiakadémián tanult, politikailag nehéz közegben.
Fotó: Fortepan / Hunyady József
1956 és a Nemzeti dal
1956-ban a Petőfi-szobornál hangosítás nélkül elszavalta a Nemzeti dalt a tömeg előtt. A szerepvállalásnak következményei lettek: eltiltották a színpadtól, eltávolították a Nemzeti Színházból. Sinkovits Imre Nemzeti dal-előadása azonban azóta is a forradalom egyik jelképes pillanata.
Színpad és a nagy szerepek
A Nemzeti Színházhoz visszatérve játszotta pályája legfontosabb színpadi szerepeit. Itt formálta meg Madách Az ember tragédiája Ádámját, a VII. Gergely címszerepét, valamint Madách Mózesének főalakját is.
Ezekben a figurákban a nagy történelmi és erkölcsi súlyt természetes, sallangmentes játékkal tudta megmutatni.
Színházi pályájának egyik legbeszédesebb adata, hogy Mózest huszonkét éven át, több mint hétszáz alkalommal játszotta el, mindig tudatos felkészüléssel, a rutint következetesen kerülve.
Sinkovits Imre filmek – az ezerarcú filmszínész
Sinkovits Imre filmekben is maradandót alkotott, noha pályája elején elsősorban színpadi színésznek tartotta magát. Első jelentős filmes főszerepét a Teljes gőzzel című filmben kapta, ahol egy fiatal mozdonyvezetőt alakított.
A forgatás kezdetén még küzdött a filmes játékmód sajátosságaival, de gyorsan ráérzett arra, hogyan lehet visszafogott eszközökkel, mégis erős jelenléttel működni a kamera előtt.
Igazi országos ismertséget A tizedes meg a többiek hozta meg számára. Molnár tizedesként egy minden helyzetben helytálló, ironikus figurát formált meg, aki nem hősies pózokkal, hanem ésszel és humorral él túl mindent. A szerep azért vált kultikussá, mert Sinkovits a figurát emberivé és szerethetővé tette, eltávolítva a sematikus ábrázolástól.
Fotó: Készítette: Nincs megadva géppel olvasható szerző. Feltételezhetően Csanády (a szerzői jogi adatok alapján). - Nincs megadva géppel olvasható forrás. Feltételezhetően saját munka (a szerzői jogi adatok alapján)., Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=460286
Az Isten hozta, őrnagy úr című filmben Tót tűzoltóparancsnokként egészen más arcát mutatta. A finom humorral, visszafogott groteszkkel felépített alakítás nem harsány, mégis pontos: Sinkovits érzékenyen egyensúlyozott a naivitás és a tragikum határán. Filmes munkáira összességében az volt jellemző, hogy a legkisebb gesztusokat is tudatosan használta, miközben következetesen kerülte a modorosságot.
Utolsó szerepek és búcsú
Utolsó filmje, a Retúr, egy idős, lecsúszott tanár történetén keresztül mutatta meg a kiszolgáltatottságot. Sinkovits Imre halála előtt, életének utolsó estéjén még játszott. 2001-ben Vörösmarty Csongor és Tündéjében alakította a Tudóst a Nemzeti Színház színpadán. Érdekes módon első, társulati tagként vállalt szerepe is a Nemzeti Színháznál volt, és akkor is a Csongor és Tündében: Kurrahot játszotta – írta Csermely Gábor az Origo korábbi cikkében.
