Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Százhúsz éve született a magyar származású festő, aki az optikai művészet egyik meghatározó alakjává vált. Victor Vasarely munkássága alapvetően befolyásolta a 20. századi képzőművészet alakulását, alkotásai világszerte ismertté tették nevét. Életműve a geometrikus formákra és optikai hatásokra épül, amelyek a modern vizuális kultúra meghatározó elemeivé váltak.
Csiszár Győző néven született Pécsett. (1908-tól Vásárhelyi Győző, majd Franciaországban - 1930 után - a Victor Vasarelyt használta.) Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába. A Bauhaus szellemisége mellett a konstruktivizmus és a holland De Stijl csoport neoplaszticista esztétikája inspirálta ebben az időben. 1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.
Ki volt Victor Vasarely és miért fontos a művészete?
1944-ben mutatkozott be a francia nagyközönségnek a Galerie Denise René első kiállításán, Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címmel. 1947-től optikai hatású, figuratív munkáit nonfiguratív művek váltották föl. Az op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. Vasarely képein az egyszerű mértani formák - körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek - a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik. 1965-ben szenzációt keltett a New York-i MoMA-ban nyílt, The Responsive Eye című op-art-kiállítás, amelyen két korai műve (Sakktábla, Zebrák) is szerepelt.
Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A változatos burkolóanyagokkal kialakított "sokszínű város" volt az eszménye, a modern élet méltó környezetét akarta megteremteni, olyan művészetet, amely nagyobb műveltség nélkül is értékelhető. Társadalmi művészetről álmodott, hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt. A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben. Op-art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik.
Az 1970-es években a Rosenthal porcelángyárral és a pécsi Zsolnay gyárral is együttműködött, teáskészletet, vázákat, kaspókat, poharakat és tálcákat készített, a német cég üzletportálok megtervezésére is felkérte. Az ő műve látható David Bowie legendás "Space Oddity" albuma (1969) borítóján. A többi közt ő tervezte 1972-ben a Renault rombusz alakú logóját, egyik plakátja a müncheni olimpiát hirdette, részt vett a sportesemény logójának megtervezésében is, s az ő munkája az első magyarországi Forma-1-es futamot (1986) leintő jellegzetes fekete-fehér kockás zászló.
1959-ben francia állampolgárságot kapott. 1964-ben elnyerte a Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Paulo-i biennálé fődíját. 1981-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. A francia főváros híres kortárs kiállítócsarnokában, a Beaubourg-központban látható az általa alkotott óriási Pompidou-portré. 1970-ben nyílt meg első múzeuma a dél-franciaországi Gordes-ban. Egy évvel később Aix-en-Provence mellett új, modern épületben jött létre a Vasarely Alapítvány, melynek az unokája az elnöke. New Yorkban 1978-ban, Oslóban 1982-ban létesült Vasarely központ.
1961-ben Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítást Párizsban, de a hazai művészeti életbe csak 1969-es műcsarnoki kiállításával tört be. Hamarosan Pécs díszpolgára lett, ahol 1976-ban nyílt múzeuma. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az óbudai Zichy-kastély melléképületében nyílt múzeuma 1987-ben. A Geometrikus kép című kompozíciója a Déli pályaudvar aluljárójában látható, mozaikja díszíti a Győri Nemzeti Színház épületét, a Jel című pécsi szabadtéri kerámia művét 2006-ban újították fel.
1996-ban, kilencvenedik születésnapja alkalmából a Le Figaro napilapnak adott interjúban így vallott: az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat - anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát. Vasarely 1997. március 15-én hunyt el Párizsban, sírja a franciaországi Annet-sur-Marne-ban van.
Korábbi, művészetről vallott nézeteivel szemben - ironikus módon - nagyszabású és sikeres aukciók, múzeumi gyűjtemények egész sora bizonyítja, hogy a Vasarely-életműben idővel éppen az általa túlértékeltnek tartott eredetiség értékelődött fel, miközben művei - már csak a kommersz fogyasztói kultúra logikájából adódóan is - kiszorultak a hétköznapi divatból. Az elmúlt tíz évben műveit összesen több mint 20 milliárd forintért adták el hazai és nemzetközi aukciókon. Altai III című festménye 2010-ben 565 250 fontért kelt el a Sotheby's aukcióján. A legdrágább magyar képzőművészek 2021-es listáját Vasarely Hantai Simonnal közösen vezette.
2019-ben Vasarely regényes évszázada címmel könyv jelent meg róla. Ugyanabban az évben Párizsban, 2023-ban Szöulban rendeztek életműkiállítást munkáiból. 2025-ben jelent meg a Vasarely Múzeum Budapest Vasarely A-Z című online kiadványa, amely a gyűjteményen keresztül nyújt betekintést munkásságába. Idén születésének 120., valamint a munkáit kiállító pécsi múzeum megnyitásának 50. évfordulója alkalmából rendeznek programokat Pécsett. A Szépművészeti Múzeumban május 15-én nyílik meg a Vasarely 120 átfogó, retrospektív kiállítás. Születésnapján Pécsett teret neveznek el róla.
