Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huMegtartották Magyarországon a Cirkuszok Éjszakáját. Július 11-én, szombaton, hazánk ismertebb cirkuszai extra produkciókkal készültek a közönség elkápráztatására. Az Origónak a rendezvény kapcsán megszólalt egy, a világot ugrókötél-zsánerrel járó orvostanhallgató, illetve két fiatal lány, akik bizalma addig terjed, hogy 7 méter magasban áll egyikük a másikuk fejére.
A Fővárosi Nagycirkusz nézőtere színültig megtelt. Az előadás kezdetét jelző doromb hangjára a felnőttek és gyermekek egyaránt elcsendesedtek. Érezték, tudták, hogy pillanatokon belül kezdetét veszi a varázslat. Kisvártatva légtornászok, zsonglőrök, kézegyensúlyozók és bohócok vették birtokba a manézst. A látványt persze lézershow is kiegészítette. A cirkusz világáról fellépőkkel, illetve két vezetővel beszélgettünk.
Amikor egy fiatal lány partnere fejére áll
A cirkuszi porond veszélyes terep, de Andréka Lívia és Szántó Veronika számára ez a természetes. A két fiatal légtornász nemcsak munkatárs, hanem elválaszthatatlan barát is, akik szinte testvérként tekintenek egymásra.
A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a produkciót, amikor Lívia és Veronika a levegőben akrobatikus elemeiket végrehajtották. Az egyik leglátványosabb pillanat – amikor az egyikük a másik fején egyensúlyozott – nem csupán technikai bravúr, hanem hosszú hónapok munkájának eredménye.
- Mielőtt Vera először a fejemre állt, megfelelően meg kellett erősítenem a nyakamat – mesélte Lívia. A felkészülés során fokozatosan haladtak: kezdetben babzsákokkal, majd nehezebb tárgyakkal edzették a tartásukat.
- Nagyon tartania kell magát, nekem pedig mozdulatlannak kell maradnom, hogy ne billenjen meg az egyensúly” – tette hozzá Veronika.
Mára kapcsolatuk szinte testvéri, hiszen nemcsak a próbaidőszakokban, hanem a magánéletben is elválaszthatatlanok.
A hazai sikerek után a duó Madridban folytatja pályafutását a téli szezonban. A felkészülés azonban sosem áll meg. Jelenleg új, gurtnin végezhető trükkökön dolgoznak, amelyek megvalósítása hónapokig tartó kísérletezést igényel.
Megszületik a fejünkben a kép, utána hetekig keressük a legpraktikusabb fogást, hogy a mozdulat esztétikus is legyen
– mondták.
A technika csak eszköz, a lélek az emberben lakozik
A modern technológia, a lézershow-k és a virtuális effektek korában sokan aggódnak amiatt, hogy a cirkusz elveszíti „hús-vér” varázsát. Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója és Graeser József cirkuszszakmai vezető szerint azonban épp az ellenkezője történik: a technika csak segédeszköz, a valódi csoda továbbra is az emberi teljesítőképesség és a közösségi alkotás erejében rejlik.
- A mai, mesterséges intelligenciával átszőtt világban a cirkusz egyfajta „digitális detoxikációt” kínál a nézőknek: az emberek azért váltanak jegyet, hogy olyan valós emberi akarattal, egymásra figyeléssel és összefogással megvalósított csodákat lássanak, amelyek legyőzik a gravitációt – magyarázta Fekete Péter.
A cirkuszművészet nem csupán az önmutogatásról szól, hanem a történetmesélésről: minden produkció a szerelemről, a bátorságról vagy az egymás iránti bizalomról tanúskodik.
- A megújulás kulcsa gyakran a múltban keresendő: a 60-70 évvel ezelőtti, klasszikus attrakciók „leporolása” és a mai kor szellemiségével való ötvözése fantasztikus újításokat eredményez – jegyezte meg a főigazgató.
A sportolóktól az artistákig
Az új generációk – mint például a szinkronban dolgozó, közösségben gondolkodó fiatal sportolók – bevonása friss lendületet ad a cirkusznak. Ugyanakkor az átállás a sportpályáról a porondra nem megy egyik napról a másikra. A kérdésre, hogy amennyiben Székely Zója Európa-bajnoki ezüstérmes szertornász kopogtatna Graeser József ajtaján és közölné, hogy másnaptól artistaként szeretne dolgozni, valószínűleg egy széles mosoly jutna neki válaszul.
- Az artistaképzés folyamata még egy képzett sportoló számára is legalább kétéves, intenzív felkészülést igényel. A legnagyobb kihívást nem a fizikai elemek, hanem az előadásmód elsajátítása jelenti. „Itt nem pontoznak” – hangsúlyozta a szakember, utalva arra, hogy a sportos, olykor merev mozgásvilágot művészi koreográfiává kell formálni.
- Az artistának meg kell tanulnia a közönséggel való folyamatos, élő kontaktust, a szemkontaktus keresését, ami a produkciót hideg teljesítményből valódi élménnyé emeli – tette hozzá Fekete Péter.
A cirkusz magától megújul, hiszen az artistákban folyamatosan ott az igény a fejlődésre. A technika segíti a produkciót, de a lényeg változatlan marad: a közönség tátott szájjal figyelje azt a kettős szaltót, amely mögött a sok-sok órányi gyakorlás és az alkotók közös álma áll.
Az ugrókötélről a legtöbb embernek a gyermekkori iskolai szünetek vagy a játszótéri emlékek jutnak eszébe. Létezik egy közösség, ahol ez a tevékenység nem játék, hanem kemény, versenyszintű sport. Egy elhivatott csapat, Virág, Kovács Fanni, Tamara, Virág2 és Boglárka ezt a saját bőrén is megtapasztalta.
A sport, amelyben nincs megállás
Bár a cirkuszi fellépések során a közönség lenyűgöző akrobatikát lát, a lányok egyértelműen sportként tekintenek arra, amit művelnek.
- Több mint tíz éve űzzük versenyszerűen ezt a sportot, rendszeresen járunk nemzetközi versenyekre” – mondta Virág. A csapat tagjai között Európa-bajnokok, világbajnokok és világrekorderek is vannak. Legutóbb Tokióban, a világbajnokságon értek el kimagasló eredményeket, ami jól bizonyítja, hogy a technikai felkészültségük világszínvonalú.
A közhiedelemmel ellentétben az ugrókötél nem csupán látványelemek halmaza. Tamara szerint a külső szemlélő könnyen alábecsüli a sportágat, ám a versenysportban a gyorsaság és a technikai nehézség játssza a főszerepet.
Boglárka rávilágított: a versenyeken pontozott, rendkívül bonyolult kötélkezelési technikák – például a többszörös áthajtások – egy cirkuszi előadáson nem feltétlenül lennének hatásosak. A porondon a látványos és érthető elemek kerülnek előtérbe, míg a versenyeken a maximális pontszám elérése a cél.
Orvosi egyetem és dobogós helyek
A csapat sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint Fanni példája, aki az edzések és versenyek mellett orvostanhallgatóként építi karrierjét. A fiatal nő jelenleg a második évét zárta, és már most tudja, hogy a jövőben szívesen foglalkozna nőgyógyászattal, kardiológiával vagy gyermekgyógyászattal.
Hogy hogyan egyeztethető össze a kettő? Fanni őszintén vall a vizsgaidőszakok embert próbáló rutinjáról:
Konkrétan felkelek, tanulok, edzésre megyek, majd tanulok tovább és alszom. Ennyiből áll a negyvenöt napom
– mondta.
Ez az elképesztő fegyelem azonban kifizetődik: a sportban elért 2017-es Európa-bajnoki címe és a későbbi világbajnoki dobogós helyezései bizonyítják, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét.
A lányok őszintén beszéltek a sportág gazdasági hátteréről is. A versenyzés nemhogy megélhetést nem biztosít, de kifejezetten költséges. Mivel ez egy szűk körű tevékenység, a nemzetközi és a hazai versenyeken való részvétel is önköltséges alapon történik. Az egyesület fejlődik, de jelenleg még nem tud olyan mértékű pénzügyi támogatást nyújtani, amely fedezné a felkészülés és az utazások költségeit.
A lányok éppen ezért látják a cirkuszban a potenciált: míg a versenyzés tiszta szenvedély, a fellépések és a cirkuszi produkciók egy olyan jövőbeli karrierlehetőséget kínálnak, amely szakmai elismerés mellett egzisztenciális távlatokat is nyithat. A Cirkuszok Éjszakáján való debütálásuk – életük első cirkuszi fellépése – hatalmas élmény volt számukra, ami meghozta a kedvüket a további turnézáshoz.
A jövőre nézve a terv egyértelmű: bár jelenleg mindenki a versenysportra fókuszál, a csapat készen áll arra, hogy a jövőben egy különálló, cirkuszra épülő ágazatot hozzanak létre az egyesületen belül. Így a sport iránti szeretet és a cirkuszművészet látványvilága egyszerre maradhat az életük része.
