Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu1911. július 8-án hajnalban olyan erejű földrengés rázta meg Kecskemétet, amelyre évtizedekig emlékeztek az emberek. A Kecskeméti földrengés nem követelt halálos áldozatokat, de a város épületeinek jelentős része megsérült, templomok, középületek és lakóházak rongálódtak meg, miközben az ország minden részéből érkezett segítség a károk enyhítésére.
A kecskeméti földrengés éjjel 2 óra 2 perckor következett be. A korabeli beszámolók szerint a lakosságot mennydörgésszerű robaj, erős morajlás és hatalmas ropogás ébresztette fel. A villanyvilágítás azonnal kialudt, a sötétség pedig tovább növelte a pánikot: sokan hiányos öltözetben rohantak az utcára, attól tartva, hogy házaik összeomlanak.
A szakértők szerint az 5,6-es magnitúdójú rengés epicentruma Kecskemét északkeleti határában lehetett, egy mintegy öt kilométer hosszú sávban. A földmozgás nyomán repedések jelentek meg a felszínen, és különleges jelenséget is megfigyeltek:
a Baranyi-tanyán egy körülbelül két méter átmérőjű iszapvulkán alakult ki.
A jelenség annak volt a bizonyítéka, hogy a földrengés során a mélyebb rétegekben lévő víz és finom homok a felszín felé tört. Réthly Antal geológus szerint az iszapvulkán helye lehetett a rengés középpontja.
A rengés hatása óriási területet érintett: összesen 23 vármegyében, mintegy 65 ezer négyzetkilométeren lehetett érzékelni a földmozgást. A korabeli tudósítások szerint az erőssége közel állhatott a Mercalli-skála 10-es fokozatához.
Több mint ezer ház sérült meg, templomok és középületek rongálódtak meg
A Kecskeméti földrengés legnagyobb pusztítása az épületekben jelentkezett. A kárfelmérők szerint a belterületen található 4569 lakóházból 1269 megsérült, vagyis az épületek csaknem 28 százaléka károsodott. Harmincnégy házat annyira veszélyesnek ítéltek, hogy ki kellett üríteni.
A város egyik legfontosabb épülete, a városháza is súlyosan megsérült. Falai megrepedtek, díszei lehullottak, és csak hosszú szakértői munkával sikerült megerősíteni az épületet. A benne őrzött muzeális tárgyak jelentős része szintén összetört.
Súlyos károk érték a templomokat is. A katolikus Öregtemplom tornya elmozdult, a falakon repedések jelentek meg, a belső díszítések pedig megsérültek. A templomot ideiglenesen bezárták, az istentiszteleteket pedig máshol tartották meg.
A református templom és tornya ugyancsak megrongálódott, míg a zsinagóga hatalmas hagymakupolája veszélyesen megdőlt. A későbbi utórengések egyikén a kupola végül óriási robajjal rádőlt a toronyra.
A kisebb utcákban található házak között is jelentős volt a pusztítás. Sok épület falai szétnyíltak, kémények és oromfalak omlottak le. A lakók közül sokan napokig nem mertek visszatérni otthonaikba, inkább az utcákon vagy ideiglenes szállásokon töltötték az éjszakákat.
A város külterületén fekvő tanyavilág sem menekült meg. Több ezer tanya sérült meg kisebb-nagyobb mértékben, a kárfelmérések szerint összesen csaknem háromezer külterületi épület szenvedett komolyabb károkat.
A pusztítás pénzügyi következményei is hatalmasak voltak. A helyreállítás teljes költségét több mint 8,5 millió koronára becsülték, de a város szerint a tényleges veszteség a 10 millió koronát is meghaladhatta az ingóságokban, az üzleti kiesésekben és a járulékos kiadásokban keletkezett károk miatt.
Országos összefogás indult a kecskeméti földrengés után
A Kecskeméti földrengés híre gyorsan bejárta az országot, és hamarosan külföldön is ismertté vált. Újságírók érkeztek a városba, fényképfelvételek és mozgóképek készültek a károkról. A tragédia azonban egyben különös érdeklődést is kiváltott: sok látogató érkezett pusztán azért, hogy saját szemével lássa a rombolást.
A korabeli sajtó ezt már „katasztrófaturizmusnak” nevezte. Az idegenek tömege azonban sokszor nehezítette a helyreállítási munkálatokat.
A bajba jutott város segítségére az egész ország megmozdult. Ferenc József császár és király magánpénztárából 100 ezer koronát ajánlott fel, majd sorra érkeztek az adományok magánszemélyektől, városoktól, egyházaktól és vállalatoktól.
Budapest 40 ezer koronával segítette Kecskemétet, több város pedig pénzbeli vagy természetbeni támogatást küldött. Kisújszállás például 50 ezer cserepet ajánlott fel az újjáépítéshez.
A segítség nemcsak Magyarországról érkezett. Az olasz kormány diplomáciai úton fejezte ki együttérzését, sőt olasz építőmunkásokat is felajánlott a helyreállítási munkákhoz.
A történészek szerint az 1911-es földrengés azért is különleges esemény volt, mert a hatalmas erejű természeti csapás ellenére nem követelt emberéletet. A Kecskeméti földrengés ugyanakkor örökre megváltoztatta a város arculatát, és megmutatta, milyen gyorsan képes összefogni egy ország egy nagy katasztrófa után.
Kevesen tudják, de nem a kecskeméti volt az ország legnagyobb földrengése, hanem a 263 éve történt komáromi.
