„Mindig jó csaj voltam, de 50 felett jött a sokk” – a gyönyörű magyar édesanya őszinte vallomása a klimaxról és a titkos függőségéről

Domján Viktória két gyerek szülése után is csinos volt, pedig nem figyelt oda sem az étkezésre, sem a sportolásra. 50 év fölött kezdett el hízni, amit nagyon nehezen élt meg. Úgy döntött, hogy nem nyugszik bele, teljes életmódot váltott…

Sokan teljesen természetesnek veszik, hogy esténként megisznak egy pohár alkoholt és azt gondolják, hogy ez nem függőség. Az alkoholprobléma nem mindig látványos, és nemcsak az számít, hogy valaki mennyit iszik, hanem az is, hogy képes-e gond nélkül kihagyni a mindennapi italt. Viktória pár éve jött rá, hogy ez igenis egy komoly betegség. 

Domján Viktória 50 év felett kezdett el hízni

Őszintén a klimaxról: „Megvisel a változókor”

Viktória világéletében csinos, vékony alkatú volt, még két gyerek szülése sem hozott változást a súlyában.

– Úgymond mindig is jó csajnak számítottam, akinek arra sem kellett vigyáznia, hogy mit eszik – árulta el a Fanny magazinnak.  - Bármit felvehettem, gyakorlatilag még egy szemeteszsák is jól mutatott rajtam. De azt tudni kell, hogy valamilyen szinten mindig kontroll alatt tartottam, hogy a 173 centimhez megmaradjon a 60-as ideális testsúly. Ha csak évente egy kilót szed össze az ember, ami tényleg észrevétlenül fel tud kúszni, néhány esztendő után már látványos felesleggé válik. Épp ezért, ha rám tapadt valamennyi plusz, 62-63 kilónál észbe kaptam és visszamentem a versenysúlyomra. 50 fölött kezdett el megváltozni a testem, a szervezetem működése. Több minden összejött, ami a túlsúlyt eredményezhette. Néhány éve született egy kisunokám, többezer kilométer választ el tőle, mert a férjemmel és fiammal Amerikában élünk, a lányom és unokám pedig otthon, Magyarországon. Nagyon megvisel a mai napig, hogy nem láthatom őt felnőni, ritkán találkozunk. A klimax szintén kihívásokat hozott az életembe. Amúgy sem voltam soha túl kiegyensúlyozott lelkileg, de a változókor olyanokat produkált, amiket nem is képzeltem volna.

Szembenézett a függőségével

Viktória nem tagadja, hogy férjével együtt alkoholproblémáik is voltak. 

– Beépült egy olyan rossz szokás, hogy amikor hazajöttem a munkából, megittam egy koktélt – vallja be. - Valahogy ez lett a stresszlevezetés módszere. Szerintem nagyon sokan élnek így, és közben fel sem fogják, hogy ez már függőség és betegség. Fiatalabb korban még könnyebben megéli ezt az ember, de ötven fölött már nem úgy dolgozta fel a szervezetem, mint korábban. Valószínűleg ez is hozzátett a plusz kilók gyarapodásához. Régóta tudtam, hogy ennek nem lesz így jó vége. Nagyon szerettem volna letenni, de féltem, hogy nincs hozzá kellő elszántságom és egyedül nem fog menni. Többször nekifutottunk, de egy-két hét után feladtuk, jött egy nehezebb nap és elcsábultunk. Tavaly július elsején kezdtünk új életet. Mindketten letettük az alkoholt, egyik napról a másikra, külső segítség nélkül. Engem leginkább az motivált, hogy tudtam, hogy ha így folytatom, akkor abból betegség születhet, vagy még rosszabb kimenetele is lehet. Úgy éreztem, hogy fiatal vagyok még ehhez. 

 

„Látom a változást magamon”

Nagyjából ezzel egyidőben megreformálta az étkezési szokásait is, számolni kezdte a kalóriákat és egyre több ketogén jellegű receptet próbált ki.

– Az egyik legnagyobb segítségem az az applikáció, ami a kalóriákat számolja – meséli. - Az ember nem is gondolná, hogy ha bekap egy-egy falatot, az milyen sokat számít. Mindent mérek, így pontosan tudom, hogy mi fér bele a napba. Mindig megnézem a kész termékek összetételét, mert itt sajnos a legtöbb étel, hozzávaló túl van cukrozva. Például két deci üdítőben kétszer annyi cukor van, mint otthon. Igyekszem figyelni ezekre, hogy minél kevesebb felesleges kalóriát fogyasszak el. Általában rákot, csirkét, disznót, marhát eszek valamilyen salátával, édesburgonyával, sok tojást is fogyasztok. Örülök, hogy ha belenézek a tükörbe, akkor látom a változást magamon. Mindenkinek azt üzenem, hogy soha nincs késő. Senki ne gondolja, hogy erre a kis időre, ami még megadatik, már felesleges. Nem szégyen, ha az embernek vannak esendő dolgai. Ha valakinek nincs elég ereje, önbizalma a változáshoz, akkor merjen segítséget kérni… 

„53 évesen kezdtem el edzőterembe járni”

Viktória csak a mostani életmódváltása során kezdett el rendszeresen sportolni.

– Korábban úgy éreztem, hogy nincs szükségem a mozgásra – árulja el. - De tavaly rájöttem, hogy valamit sportolnom kell, hogy később ne legyen gond. Illetve, időnként már volt is problémám, például amikor leguggoltam a boltban az alsó polchoz, csak támaszkodva tudtam felállni, mert nem volt erő a combomban. Hat-hét hónapja kezdtem el konditerembe járni. A fiamat kértem meg, hogy mutassa, mit, hogy kell használni. Az én korosztályomban szerintem sokan vagyunk, akik azt gondolják, hogy ciki ilyen helyre menni, 53 évesen mit keresek ott, mi lesz, ha nem fogom tudni csinálni. Nehéz az első lépés, de szerintem fontos meghaladni a saját határainkat. Nem mondom, hogy mennyire rajongok az edzőteremért, de már sokkal motiváltabb vagyok, mint az elején, mert látom, hogy változtam, kerekedett a vállam, jobb lett az integető karom. Mostanában sokszor hallani, hogy ennyi idősen milyen fontos az izomépítés. Nem tudom, hogy valóban így van-e, de az biztos, hogy nem hátrány. 

„Már nem hiányzik az alkohol”

Viktória sokat kutakodott az interneten, hogy megértse az alkoholfüggőség működését, megszüntetését.

– Miután úgy döntöttünk, hogy most tényleg letesszük, az első két hét borzasztó volt – meséli. - Ahogy hazaértem a munkából, hiányzott az a rutin, hogy iszok egy pohárkával. Utána csökkent a hiányérzet, később már csak hétvégén jutott eszembe, majd az is ritkult. Szerencsére most nagyon erősnek érzem magam, egyáltalán nem kívánja már a szervezetem. A férjem tervezi, hogy enyhít a szabályain és alkalmanként megenged magának egy koccintást. Őszintén szólva, én nem akarom kipróbálni, mert nem tudom, hogy mi lenne utána. Nem akarom megkockáztatni, hogy aztán újra kelljen kezdenem az egész folyamatot. Nekem már nem kell az alkohol az életembe, mert nem ad semmilyen pluszt. Soha nem gondoltam magamról, hogy képes leszek erre a saját erőből, segítség nélkül. De akinek nem megy így, legyen bátorsága szakemberhez fordulni!