Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz extrém alacsony dunai vízállás komoly kihívás elé állíthatja a hazai villamosenergia-termelés egyik legfontosabb pillérét. Paks esetében azonban a szakemberek szerint sem az energiatermelés, sem az ellátásbiztonság nem írhatja felül a nukleáris biztonság követelményeit. A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont arra figyelmeztet, hogy a hűtés biztosítása minden más szempontnál fontosabb, ezért bizonyos, a vízszint mesterséges megemelését célzó megoldások elfogadhatatlan kockázatot jelenthetnek.
A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt újabb kihívással néz szembe Paks, miközben a következő hetekben ismét napirendre kerülhet az atomerőmű hűtésének biztosítása. A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont szerint azonban semmilyen műszaki megoldás nem veszélyeztetheti a nukleáris biztonságot, még akkor sem, ha az a villamosenergia-termelés fenntartását szolgálná.
A Duna vízszintje az Ausztriában lehullott csapadék miatt a következő napokban várhatóan néhány tíz centiméterrel emelkedik, az előrejelzések szerint azonban ezt követően ismét csökkenhet. Emiatt továbbra sem lehet kizárni, hogy az extrém alacsony vízállás problémát okoz a hűtővíz biztosításában.
A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont szerint a sajtóban és a közösségi médiában többféle műszaki javaslat is megjelent. Ezek között szerepel a Duna főmedrében fenékküszöb építése, illetve a hidegvízcsatorna elrekesztése és a vízszint mesterséges megemelése.
A kutatóközpont főigazgatója, Horváth Ákos szerint azonban utóbbi megoldás nem alkalmazható a villamosenergia-termelés fenntartására, mert ellentétes lenne a nukleáris biztonság alapelveivel.
Paks: A hűtés fontosabb az áramtermelésnél
Az atomerőművek egyik legfontosabb sajátossága, hogy a láncreakció leállítása után is jelentős maradványhő keletkezik. Emiatt nemcsak működés közben, hanem leállított állapotban is folyamatosan biztosítani kell a reaktorzóna, valamint a pihentető medencékben tárolt kiégett fűtőelemek hűtését.
Ha ez nem történik meg, a fűtőelemek túlmelegedhetnek, burkolatuk pedig megsérülhet, ami radioaktív anyagok kijutásának kockázatával járhat. Ezért a biztonságos leállítás és a hosszú távú hőelvonás biztosítása minden esetben elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy az adott blokk termel-e villamos energiát.
A négy blokk és a pihentető medencékben található kiégett fűtőelemek biztonsági hűtéséhez mintegy 7 köbméter víz szükséges másodpercenként. A négy blokk teljes névleges teljesítményű működéséhez ugyanakkor hozzávetőleg 100 köbméter, a jelenleg egy turbinával üzemelő egyetlen blokkhoz pedig mintegy 20–25 köbméter vízhozamra van szükség másodpercenként.
Horváth Ákos szerint ezért a hidegvízcsatorna lezárása és külső szivattyúkkal történő vízpótlás legfeljebb a blokkok biztonságos, leállított állapotának fenntartását szolgálhatná. A villamosenergia-termelés fenntartására ugyanez a megoldás már elfogadhatatlan nukleáris biztonsági kockázatot jelentene.
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy egy ilyen beavatkozás rövid idő alatt történő megtervezése és kivitelezése rendkívül komoly mérnöki feladat lenne. Ráadásul nukleáris kockázatot jelentene egy olyan rendszer alkalmazása, amelynél egy lezárt csatornába nem nukleáris minősítésű, külső szivattyúkkal juttatnák be a hűtővizet a működő reaktor számára.
A kutatóközpont szerint az sem jelenthet megfelelő megoldást, ha egy gát vagy szádfal segítségével próbálnák magasabban tartani a vízszintet. Egy ilyen műtárgy sérülése esetén ugyanis maga a biztonsági hűtővíz-ellátás kerülhetne veszélybe.
Az 1983-as megoldás ma már nem követendő példa
Az alacsony vízállás kapcsán az 1983-ban alkalmazott hasonló megoldást is gyakran felhozzák példaként, a HUN-REN szerint azonban ez nem tekinthető megfelelő összehasonlítási alapnak. Azóta ugyanis alapvetően megváltozott és jelentősen szigorodott a nukleáris biztonsági szabályozás, valamint a biztonsági elemzések és a nemzetközi követelmények rendszere.
A mai előírások alapján nem fogadható el olyan beavatkozás, amely akár csak csökkenti a biztonsági rendszerek megbízhatóságát, vagy növeli egy súlyos üzemzavar kialakulásának kockázatát.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az atomenergia a magyarországi adottságok mellett továbbra is meghatározó szerepet tölt be a biztonságos és gazdaságos villamosenergia-termelésben. A mostani helyzet azt is megmutatja, hogy az eltérő hűtési technológiával működő atomerőművek másként reagálnak a szélsőséges időjárási és hidrológiai körülményekre.
A Csehországban és Szlovákiában működő, a paksihoz hasonló atomerőművek például nem frissvízhűtést, hanem hűtőtornyokat használnak, ami eltérő helyzetet eredményez az alacsony folyóvízállás idején.
A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont összegzése szerint a hidegvízcsatorna elrekesztése a működő blokkok esetében nagyságrendekkel növelhetné a zónasérülés kockázatát. Ezt a kockázatot a szakemberek szerint nem lehet vállalni, ezért ilyen körülmények között még a blokkok csökkentett teljesítményű működtetése sem lenne megengedhető.
A hidegvízcsatorna lezárása kizárólag arra szolgálhatna, hogy leállított blokkok esetében biztosítsák a biztonsági hűtővíz-ellátást. A legfontosabb szempont tehát továbbra is az, hogy a reaktorok és a kiégett fűtőelemek hűtése minden körülmények között biztosított legyen.
Nemrég beszámoltunk róla, hogy a kedvezőbb helyzet miatt megkezdik a Paksi Atomerőmű egyik turbinájának visszakapcsolását.
