Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy lángoló szerelem története. Marton Szabolcs tizenöt éve szolgál tűzoltóként, de a legfontosabb küldetés most már minden műszak végén ugyanaz: épségben hazatérni ahhoz a nőhöz, aki minden riasztásnál érte izgul.
Amikor megszólal a sziréna, egy tűzoltó gondolkodás nélkül indul. A legtöbben ilyenkor csak azt látják, hogy valaki ismét életeket megy menteni, arról viszont kevesebbet beszélünk, milyen érzés annak a nőnek lenni, aki minden szolgálat végén ugyanazzal a reménnyel várja haza a férfit, akit szeret. Fenesi Dia és férje története nemcsak egy különleges esküvőről szól, hanem arról is, hogy a legnagyobb bátorság néha nem a lángok között, hanem a hétköznapokban mutatkozik meg.
Fotó: Fanny magazin
Egy hivatás története: ezért lett Szabolcsból tűzoltó
Szabolcs ma már tizenöt éve szolgál tűzoltóként, pedig gyermekként még nem ez volt az álma. Egy Heves vármegyei kis településen nőtt fel, ahol nem volt közvetlen kapcsolata a tűzoltósággal, így nem azok közé tartozott, akik már kisfiúként sisakot húztak a fejükre játék közben. A fordulópontot a rendvédelmi szakközépiskola jelentette: ott ismerte meg közelebbről a különböző hivatásokat, és hamar rájött, hogy számára a tűzoltóság képviseli mindazt, amiben hisz: a fegyelmet, a bajtársiasságot és az önzetlen segítségnyújtást.
– Amikor 21 évesen felszereltem, még nem tudtam, hogy ez a hivatás ennyire meghatározza majd az egész életemet. Ma már el sem tudnám képzelni magam máshol. Ez nem egyszerűen a munkám, hanem az identitásom része – mesélte a Fanny magazinnak Szabolcs, aki az évek során számtalan nehéz helyzettel találkozott. Megtanulta, hogy egy tűzoltó nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is erős kell legyen: bár segíteni másokon felemelő érzés, ugyanakkor vannak olyan esetek, amelyeket nem lehet egyszerűen a laktanyában hagyni.
– Ahhoz, hogy valaki hosszú távon ezt a munkát végezze, lelkileg is alkalmasnak kell lennie, ezért az alapvető értékeim nem változtak meg. Viszont nagyon sokat tanultam és tanulok ma is – az emberekről, a világról és saját magamról – meséli Szabolcs, aki sokáig nem is sejtette, hogy hogy egyszer a hivatásának köszönhetően talál rá arra a nőre, akivel leéli majd az életét.
Fotó: Fanny magazin
Váratlan szerelem
Dia számára sem volt ismeretlen ugyanis a tűzoltók világa: édesapja szintén ezt a hivatást választotta, így gyerekkora óta természetes volt számára a huszonnégy órás szolgálat, az ünnepek átszervezése vagy az, hogy a családi ebéd közepén egyszer csak megszólal a riasztó.
– Először 2022-ben találkoztunk Szabolccsal egy közös családi tűzoltó vacsorán, ahol édesapámat kísértem el. Akkor még egyikünk sem gondolta volna, hogy egyszer egymás mellett kötünk ki, hiszen mindkettőnk élete teljesen más irányba tartott. A következő találkozásunkra egészen 2024-ig kellett várni. Addigra már hosszú beszélgetések előzték meg a személyes találkozást, amelyet több váratlan esemény is késleltetett – emlékezett vissza Dia.
A második találkozást azonban nem volt könnyű összehozni, ugyanis amikor végre személyesen is láthatták volna egymást, Szabolcsot Észak-Macedóniába vezényelték, ahol a magyar egység tagjaként erdőtüzek oltásában vett részt. Mire hazatért, újabb akadály gördült eléjük: Dia lovasbalesetet szenvedett, és hosszú ideig csak mankóval tudott közlekedni.
– Sokan talán ilyenkor meghátrálnak. Ő viszont végig mellettem volt. Tartotta bennem a lelket, megvárta, amíg újra járni tudok, és egyetlen pillanatra sem éreztette velem, hogy teher lennék számára – mesélte Dia.
Az első randijuk végül egy interaktív kiállításon volt. Később sokat nevettek rajta, hogy a helyszín egyáltalán nem volt mankóbarát, de egyiküknek sem ez maradt meg emlékül. Sokkal inkább az, hogy már az első percekben megtalálták a közös hangot. Dia szerint férje humora, nyugalma és magabiztossága volt az, ami rögtön megfogta.
Mellette minden helyzet egyszerűbbnek tűnik. Olyan természetességgel kezeli a nehézségeket, hogy én is megnyugszom.
Rendhagyó lánykérés
A kapcsolatuk gyorsan mélyült el, de a tűzoltói hivatás velejáróit együtt kellett megtanulniuk kezelni.
– A legrosszabb pillanat, amikor telefonon beszélünk, és egyszer csak meghallom a riasztás hangját. Ilyenkor csak annyit mond: „Riasztás van, mennem kell. Szeretlek. Puszi.” Aztán leteszi. Néha aznap már nem is tudunk beszélni – idézte fel Dia, aki ennek ellenére sem változtatna semmin.
Nagyon büszke vagyok rá. Megtanultam jobban értékelni az együtt töltött időt, mert tudom, hogy semmit sem vehetünk természetesnek.
A fiatal pár történetét jobban megismerve már nem is meglepő, hogy a lánykérés sem történhetett hétköznapi módon. Szabolcs először kikérte Dia szüleinek áldását, majd a bajtársaival közösen kezdte szervezni a meglepetést: Dia azt hitte, hogy a férfi születésnapjára készülnek a laktanyában. Egy ellenőrző riasztás ürügyén érkezett a tortával, ám amikor a tűzoltók kivonultak, minden a feje tetejére állt, a torta helyett pedig előkerült egy gyűrű, Dia pedig az első döbbenet után egy magabiztos igennel válaszolt.
Dia és Szabolcs nagy napja
Az esküvő megszervezésekor egyikükben sem volt kérdés, hogy a tűzoltóság megjelenik majd a tematikában. Nem látványosságként, hanem azért, mert ez az életük része. A szertartás hátterét két tűzoltóautó adta, a szolgálati csoport sorfalat állt, a hagyományos homoköntés helyett pedig a fiatal pár közösen összekapcsoltak egy tűzoltótömlőt.
Fotó: Fanny magazin
– Ez számunkra ugyanúgy az összetartozást jelképezte, mint a jegygyűrű – emlékeztek vissza. A legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor először pillantották meg egymást.
– Megláttam Szabolcsot díszegyenruhában, ahogy rám várt és már messziről látszott rajta, hogy ő is elérzékenyült. Azt hiszem, abban a pillanatban én sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Nagyon megható volt az is, amikor kimondtuk az igent, és először nézhettünk egymásra már férjként és feleségként. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy minden, amit addig együtt átéltünk, ehhez a pillanathoz vezetett – idézte fel meghatottan Dia.
A férj számára is ez maradt a nap legemlékezetesebb pillanata. Az este végén, amikor már csak a család, a barátok és a bajtársak maradtak velük, körbeállták őket, miközben felcsendült az Azért vannak a jó barátok. Akkor már senki sem próbálta elrejteni a meghatottságát.
Úton a közös jövő felé
Az esküvő után sem változott meg az életük alapja: Dia és Szabolcs továbbra is egymás legnagyobb támaszai. Otthon ugyanúgy együtt nevetnek, számítógépes játékokkal játszanak, közös programokat szerveznek, és a férj még azt is elhatározta, hogy megtanul lovagolni, mert szeretné megosztani felesége legnagyobb hobbiját. A jövőről mindketten ugyanazzal a természetességgel beszélnek, ahogyan egymásra néznek és Dia biztos benne, hogy férje csodálatos édesapa lesz.
– Tudom, hogy ugyanazzal a szeretettel és türelemmel fordul majd a gyermekünkhöz, mint hozzám. Remélem, örökli a bátorságát, a humorát és azt a jóságot is, ami miatt én beleszerettem – meséli. Szabolcs számára pedig ma már minden szolgálat új értelmet kapott.
– Óriási boldogság tudni, hogy van valaki, aki minden szolgálat után hazavár. Másrészt ezzel együtt egy plusz felelősség is került rám, hiszen minden döntésem és minden tettem nemcsak rám, hanem Diára is hatással van. A munkámat ettől függetlenül ugyanazzal az elhivatottsággal kell végeznem, mint eddig, de ma már még fontosabbnak érzem, hogy a bajtársaim és a segítségre váró emberek mellett saját magamra is vigyázzak. De Diáért örömmel vállalom ezt a plusz felelősséget – zárja gondolait a bátor tűzoltó.
