A "legnagyobb magyar" összeomlott: elmegyógyintézetbe zárták a politikust

1848. szeptember 5-én a magyar történelem egyik legmegrázóbb drámája zajlott le: Széchenyi Istvánt mély depresszió és hallucinációk közepette szállították a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetbe. A „legnagyobb magyar” nem bírta elviselni a közeledő szabadságharc és a nemzeti katasztrófa látomását, az őrjöngő felelősségérzet pedig teljesen felemésztette a lelkét. De mi vezetett a miniszter nyilvános összeomlásához, hogyan próbált véget vetni életének a Dunában, és hogyan vált a szanatórium a szabadságharc bukása után a Habsburg-ellenes ellenállás titkos központjává? Cikkünkből kiderül, hogyan lett a zseniális politikus menedéke végül a végzete is.

Gróf Széchenyi Istvánt 1848. szeptember 5-én szállították a Döbling melletti elmegyógyintézetbe, miután mentális állapota a magyar történelem legválságosabb napjaiban teljesen összeomlott. A „legnagyobb magyar” nem bírta elviselni a politikai felelősség súlyát és a közeledő nemzeti tragédia látomását.

Széchenyi István öngyilkos akart lenni: elmegyógyintézetbe zárták
Fotó: Wikipedia

Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a döblingi tragédiához vezető utat, az összeomlás okait és Széchenyi utolsó éveit.

Az összeomláshoz vezető út: politikai őrlődés

Széchenyi István egész életében a fokozatos, békés reformok híve volt. 1848 tavaszán, a Batthyány-kormány közlekedési minisztereként azonban egy olyan forradalmi örvény közepén találta magát, amelyet már nem tudott irányítani.

• Ellentét Kossuthtal: Széchenyi rettegett Kossuth Lajos radikális, fegyveres konfrontációt is vállaló politikájától. Úgy vélte, a Béccsel való szakítás Magyarország teljes megsemmisüléséhez vezet.
• Két tűz között: Miniszterként hű akart maradni a magyar nemzethez, de az uralkodóházhoz is. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria és Magyarország között elkerülhetetlen a fegyveres összecsapás, belső világa darabokra hullott.
• A bűntudat: Széchenyi úgy érezte, hogy korábbi reformtevékenységével ő maga nyitotta meg az utat a forradalom előtt. Saját magát tette felelőssé a közeledő vérontásért.

Széchenyi elmeállapotának megrendülése

1848 augusztusára a gróf hallucinációkkal, önvádakkal és mély depresszióval küzdött. Úgy hitte, a magyar nemzet halálra van ítélve, és a katasztrófát az ő bűnei okozzák. Napokig nem aludt, koplalt, és állandó vallásos téboly gyötörte.

Szeptember elején, a Budáról Bécs felé tartó úton, a dunai gőzhajóról Esztergomnál a folyóba ugrott. Kísérői, köztük hűséges orvosa, Almási Balogh Pál csak nagy nehezen tudták kimenteni a vízből.

Látva, hogy a gróf ön- és közveszélyes állapotban van, környezete úgy döntött, szaksegítségre van szükség. Így került 1848. szeptember 5-én a Bécs melletti Dr. Gustav Görgen magán-elmegyógyintézetébe, Döblingbe.

Élet a döblingi intézetben

1848 és 1856 között elzárkózva élt. Súlyos depresszió, vallási téboly és folyamatos bűntudat kínozta. Nem akart találkozni a családjával sem. De Széchenyi állapota a szakszerű ápolás, a nyugodt környezet és az idő múlásával fokozatosan javult. Bár a szabadságharc leverésének híre kezdetben megrázta, az 1850-es évek közepére szellemileg teljesen visszanyerte tisztánlátását.

A döblingi szanatórium nem börtön, hanem egyfajta menedék lett számára: saját lakosztályt tartott fenn, ahol látogatókat fogadott, levelezett, és figyelemmel kísérte a hazai és európai eseményeket. Itt írta meg a Bach-rendszert kíméletlenül leleplező, név nélkül megjelentetett művét, az Ein Blick (Egy pillantás) című röpiratot is.

Hogyan végződött a története? Széchenyi István halála

A viszonylagos nyugalomnak az osztrák titkosrendőrség vetett véget. Az Ein Blick megjelenése után a hatóságok rájöttek, hogy a döblingi „őrült” valójában a Habsburg-ellenes ellenzék szellemi vezére. 1860 márciusában a rendőrség megszállta a szanatóriumot, átkutatta Széchenyi szobáit, és lefoglalta az iratait. Közölték vele, hogy az elmegyógyintézet többé nem védi meg őt a felelősségre vonástól, és hamarosan börtönbe zárják vagy kitoloncolják.

Széchenyi nem bírta elviselni a szabadsága elvesztésének és a megaláztatásnak a gondolatát. 1860. április 8-ára virradó éjszaka döblingi szobájában egy pisztolylövéssel véget vetett életének.

Széchenyi István döblingi tragédiája a magyar történelem egyik legmegrázóbb fejezete: egy zseniális elme, akit a nemzete sorsa iránt érzett végtelen felelősségérzet és a politikai realitások összeroppantottak, de aki még a szanatórium falai közül is képes volt a hazájáért harcolni.