A rejtélyes budapesti szegecs, aminek nyoma veszett: hova tűnt a Szabadság híd ékköve?

Egy királyi gombnyomással zárult az építése, később a Dunába zuhant a középső része, és évtizedeken át a ma megszokott zöld színét is nélkülözte. Budapest egyik legismertebb hídját 1896. október 4-én avatták fel. A Szabadság híd 130 éves történetében az eltűnt díszszegecstől a háborús újjáépítésig számos olyan részlet akad, amelyről még a rajta naponta átkelők sem feltétlenül hallottak.

A millenniumi Budapest látványos fejlődésének egyik jelképe volt a mai Szabadság híd. Az új átkelő a Lánchíd és a Margit híd után a főváros harmadik közúti Duna-hídjaként nyílt meg, és eredetileg Ferenc József nevét viselte.

Szabadság híd, a felvétel a Szent Gellért rakpartnál készül. A háttérben pesti hídfőnél a Fővám tér épületei, balra a Kálvin téri református templom látható. A felvétel 1897 körül készült. Fortepan / Plohn József

Megépítéséről az Erzsébet híddal együtt döntöttek, a Fővám térnél azonban hamarabb indulhatott el a munka. A másik átkelő pesti megközelítéséhez ugyanis jelentős városrendezésre volt szükség. A Ferenc József híd építése 1894-ben kezdődött, két évvel később pedig már az uralkodó jelenlétében ünnepelhették az átadását.

A király gombot nyomott, a gép beverte az utolsó szegecset

Az avatás legismertebb története szerint Ferenc József maga verte be a híd utolsó szegecsét. A jelenetet azonban nem úgy kell elképzelni, hogy az uralkodó kalapácsot ragadott, és dolgozni kezdett az acélszerkezeten.

Az ünnepségen egy elé helyezett gombot nyomott meg. Ez elektromos vezetéken keresztül működésbe hozta a sűrített levegővel dolgozó szegecselőberendezést. A művelet egyszerre volt látványos technikai bemutató és az építkezés jelképes lezárása.

A királyi monogrammal megjelölt díszszegecs később külön látványossággá vált, üveggel is védték. Az eredeti darab azonban eltűnt, és pótlásai sem bizonyultak tartósnak.

Függőhídnak látszik, de más tartja a magasban

A híd mérnöki terve Feketeházy János nevéhez kötődik, jellegzetes építészeti megjelenésében pedig Nagy Virgilnek volt meghatározó szerepe. A díszes kapuzatok, a magyar címerek és a turulmadarak tették a szerkezetet a budapesti látkép összetéveszthetetlen részévé.

Ívelt vonalai alapján sokan függőhídnak gondolhatják, valójában azonban úgynevezett Gerber-rendszerű, rácsos gerendahíd. A pillérek felől a folyó közepe fölé nyúló tartók közé egy külön középső hídrészt függesztettek be. Ennek a megoldásnak a háborús pusztítás után különös jelentősége lett: a középső rész megsemmisült, de a pillérek megmaradtak, így lehetőség nyílt a viszonylag gyors helyreállításra.

Fakockákon haladt a forgalom, a villamosok a széleken jártak

Az első utasokat egészen más hídpálya fogadta, mint a mai közlekedőket. Az úttestet bükkfa kockákkal burkolták, a világításhoz pedig elektromos lámpákat és gázlámpákat egyaránt felszereltek.

Villamos az avatáskor még nem járt a hídon: a közlekedés 1898. május 31-én indult meg. A sínek eleinte az úttest két szélén futottak, és csak 1938-ban kerültek középre. Az archív fényképeken ezért a megszokottól eltérő helyen bukkanhatnak fel a villamoskocsik.

A pesti hídfőnél álló két kis épület is a híd korai történetét őrzi. Ezek az egykori vámszedőházak: az átkelés ugyanis kezdetben fizetős volt. A budapesti hidakon 1918 novemberének végéig szedtek hídvámot.

Eredetileg a Ferenc József híd mindkét végén két-két ilyen épület állt. A budaiakat a háború utáni helyreállítás során elbontották, a pesti kettő viszont megmaradt.

A hiányzó hídrészt pontonokkal pótolták

Budapest ostroma alatt, 1945 januárjában a német csapatok felrobbantották a hidat. A középső szerkezet a Dunába zuhant, és megszakadt a kapcsolat a két part között.

A megmaradt hídrészeket azonban hamarosan felhasználták egy ideiglenes átkelőhöz: a hiányzó szakaszt a szovjet hadsereg pontonokon nyugvó szerkezettel pótolta. A háború utáni fényképeken látható szokatlan megoldás a kettészakított város egyik fontos összeköttetése lett.

A végleges újjáépítésnél két úszódaru, a József Attila és az Ady Endre segített a nagy szerkezeti elemek beemelésében. A helyreállított hidat 1946. augusztus 20-án nyitották meg: Budapest felrobbantott állandó Duna-hídjai közül ez készült el elsőként. Ekkor kapta a Szabadság híd nevet.

A zöld híd hosszú ideig szürke volt

Az újjáépítés az átkelő külsején is nyomot hagyott. A ma jellegzetesnek tartott zöld helyett szürke festést kapott, és ebben a színben évtizedeken át szolgálta a várost.

Zöld megjelenését az 1985–1986-os felújítás során állították vissza. Akkor kerültek vissza a történelmi címerek is. A mai híd látványa így több korszak munkáját őrzi: az 1896-os tervezők elképzeléseit, az 1946-os újjáépítők teljesítményét és a későbbi helyreállítások eredményeit.