A közeli napokban Budapest vendége lesz Nguyen Phu Trong, a vietnami országirányító párt főtitkára. Orbán Viktor tavalyi hanoi látogatását viszonozza, és alighanem ott folytatják - főleg a gazdasági együttműködésre összpontosító - tárgyalásaikat, ahol épp egy esztendeje abbahagyták. A lehetőségek tárháza bőséges, a villámtempóban fejlődő indokínai ország számtalan kereskedelmi, befektetési lehetőséget kínál. Itt mindig mindenki siet, jó lesz kapaszkodnunk…

Forrás: Unsplash

Jegyrendszer helyett „jeles” jegy           

            Idősebbeknek Vietnam az amerikaiakkal vívott háború képeit idézi föl. Aki járt már itt, annak a csodálatos tengerpart, a legendás Ha Long-öböl, Hanoi francia gyarmati örökséget viselő patinás épületei, vagy éppen Saigon (bocsánat, 1976 óta Ho Si Minh-város) mindig nyüzsgő forgalma ugrik be. Aki valaha kerékpár-dzsumbuj csilingelésére ébredt, ma már luxusautók és motorkerékpár rengetegen kell hogy átkeljen a végtelenített forgatagban. Merthogy aki az elmúlt esztendőkben megfordult itt, sokszor csak szemét meresztve forgolódott: már a XXI. század Vietnamját tapasztalhatta meg.

            Az 1975-ös győzelemmel új időszámítás kezdődött az egy évvel később hivatalosan is újraegyesült Vietnamban. A ma már jó 95 milliós, neve szerint mindmáig Szocialista Köztársaság szárnyakat kapott. Egy évtizeddel később beindították azt a gazdasági reformfolyamatot, amelyet „doi moi”-nak, megújulásnak, újjáépítésnek neveznek. Az addigi hadikommunizmus kötelező egyenlősdijét és kényszerű jegyrendszerét időközben fölváltotta az egyéni érdekeltségre, anyagi ösztönzőkre épített piacgazdasági struktúra. Az eredmények szembeötlőek.

            Az elmúlt jó negyedszázadban az átlagos növekedés üteme elérte a mifelénk is irigylésre méltó hét százalékot. Volt olyan esztendő, amikor megközelítette a 10 százalékot. Az 1991-es egy főre jutó jövedelem mostanra a tizenhétszeresére hízott! A Világbank szakértői a szegénységet leggyorsabban fölszámoló országok élcsapatába sorolták ezt a távol-keleti sikertörténetet. Húsz-egynéhány esztendővel ezelőtt a nemzetközi normák szerint a lakosság többsége (!) élt a szegénységi küszöb alatt. Mára ez a szám alig hat százalékra zsugorodott.

            A háborúból kikászálódó állam akkori alig több mint 5 milliárd dollárt kitevő külkereskedelmi forgalma tavalyra 425 milliárdra gyarapodott. Az ország devizatartalékai ez év elején meghaladták a 63 milliárd dollárt. A közvetlen külföldi tőkebefektetések megsokszorozódtak. Alig esztendeje már több mint 610 ezerre tették a magán- és vegyesvállalatok számát. Az egypárti politikai mezőben sikerült olyan jogi szabályozó rendszert teremteni, amelyet a külső környezet jelesnek, befektetői szemszögből is igencsak stabilnak ítél.

            Mindez annak tulajdonítható, hogy a valaha harci hevületéről hírneves Vietnam a diplomácia frontszakaszain is számos áttörést ért el. 1991-ben újrarendezte történelmi terheket viselő viszonyát Kínával, az ország máig legfőbb kereskedelmi partnerével. Teljes jogú tagja lett a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN), majd a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is.

            1995 óta normalizálta kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ma már a korábbi ellenséggel bonyolítja le második legjelentősebb export-import forgalmát. Sőt, a Dél-kínai (Vietnamban „természetesen” Keleti)-tengeri szigetvitákban is számíthat annak támogatására.

            A külhoni beruházók – köztük az élen dél-koreaiak vagy éppen japánok – szinte egymás sarkát tiporják az újabb és újabb lehetőségek megragadásáért. Igaz, ahhoz, hogy valaki megragadjon a helyi környezetben, annak állandó jelenlétre, a helyi írott (és bizony íratlan) szabályok ismeretére nélkülözhetetlenül szüksége van. 

Forrás:Unsplash

Vérveszteségtől a vérbőségig

             Az egykori szétbombázott és elmaradott gazdaság számos agrárterméke (kávé, gumi, kesudió, bors) és a tengeri halak kivitele terén ranglista vezető. Sőt, a valaha segélyekre szoruló állam az idők során gyorsan kiérlelte magából, hogy a világ – Thaiföld után - második legnagyobb rizs-exportőrévé nője ki magát. A Távol-Keleten hagyományosan legfőbb élelmiszerből (itt ősidők óta úgy tartják: ha rizsed van, mindened van!) évente 6,5-7 millió tonnát adnak el a külpiacokon. Akárha mifelénk. A nálunk csak „kínai piacoknak” nevezett bevásárló központjainkban számos itt élő kereskedőjüknél (a Magyarországon élő vietnami közösség lélekszámát mintegy négyezresre becsülik) a korábban megismert olcsó ruházati cikkek, ínyenc étkek és fűszerek mellett ma már a legkorszerűbb technikai termékek is ott sorakoznak a polcokon.

            A korábban hatalmas vérveszteséget szenvedő távol-keleti ország fizikai létében és szellemi értelemben is megújult. A megfiatalodott lakosság átlagos életkora alig haladja meg a harminc évet. A változatlanul nagy figyelmet kiérdemlő közoktatásban, nemzetközi mércével is mérhetően, jelentős eredményeket értek el a természettudományi és infótechnikai versenyben. És minthogy az átlagember folyvást számítgat, a saját bőrén is megtapasztalhatja az életszínvonal folyamatos javulását. Ez pedig jobban leköti a figyelmét, mint a politika „felhőrégióiban” zajló küzdelmek.

             A két éve pozíciójában megerősített, főideológusból lett pártfőtitkár, Nguyen Phu Trong szeptember 8-án, fölöttébb befolyásos politikusokkal és gazdasági vezetőkkel erősített küldöttség élén, Moszkvából érkezik Budapestre. Az államközi és a két országot irányító pártok közötti kapcsolatok (a FIDESZ tavaly óta hivatalos szintre emelte együttműködését a VKP-val) további előrelépésre ösztönöznek.

           Kétirányú kereskedelmi forgalmunk rugalmas növekedést mutat. Az országaink közötti külkereskedelem vietnami kimutatások szerint 2016-hoz képest már a tavalyi évre egyharmadával gyarapodva, meghaladta a 354 millió dollárt. Sőt, csupán az idei első félévben mért adatok máris csaknem ugyanekkora értéket mutatnak. Mindez jól érzékelteti a további fejlesztési folyamatokban rejlő lehetőségeket. Hiszen bármelyikünk érzékelheti: az olcsó vietnami textíliák és lábbelik mellett ma már mifelénk is korszerű elektronikai termékekre bukkanhat, miközben exportőreink gépekkel, alkatrészekkel, vegyszerekkel vagy éppen állati takarmányokkal, szolgáltatásokkal is jeleskednek ezen a távol-keleti piacon.

Forrás: Unsplash

           Magyarország a közeljövőben négy nagyobb beruházási projektet fejez be a hagyományosan stratégiainak tekintett partnerországban. Kórházakat épít és újít föl, logisztikai beruházásokhoz kapcsolódó befektetésekre készül. Ebben is szövetségeseket kereshet azon három ezresre (!) becsült vietnami közösségben, akik valaha nálunk tanultak. Mindenféle értelemben vastag lehet tehát az a dosszié, amely a két állam legfőbb vezetőjének tárgyalásán az asztalra kerül. Nekik az a bevallott céljuk, hogy megteremtsék a kereteket a gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséhez.

            A vietnami üzleti élet lüktetését ismerve a beruházni szándékozóknak (akiknek immár van rá kerete!) nem árt fölvenni ezt a rezgést. A lehetőségeket bízvást mondhatjuk kihagyhatatlannak. Ez a maholnap 100-milliós piac folyvást lüktet. A vérbő Vietnam vonzó. Kapaszkodni tessék!