Törvénybe foglalták a lízing- és faktoring szabályokat

Vágólapra másolva!
Noha a hazai gyakorlatban már kialakultak a lízing- és faktoring-szerződésekre vonatkozó mindennapi megoldások, a jogalkotó csak most "érte utol" a kereskedelmi forgalmat azzal, hogy az új Polgári törvénykönyvben lefektette a legfontosabb szabályokat.
Vágólapra másolva!

A lízing- és faktoring szerződéseket eddig úgynevezett, a Polgári törvénykönyvben (Ptk.) nem szabályozott szerződéses ügyleteknek nevezték, miközben széles körben elterjedtek Magyarországon, alkalmazásukra egyre erőteljesebb igény mutatkozott, és a kis- és középvállalkozások finanszírozásában is egyre jelentősebb szerephez jutottak.

Az új kódex, erre az igényre figyelemmel, a lízingszerződést az új magánjogi szabályozás részévé tette, és azt, alapvetően a finanszírozási jellegére tekintettel, a pénz- és hitelviszonyok ügyletei körébe tartozó kontraktusként szabályozta.

A törvényi definíció szerint a lízingbeadó kötelessége, hogy a lízingbevevő által kiválasztott, ám a lízingbeadó által beszerzett vagy a tulajdonában levő, illetve a lízingbevevő által kikötött feltételeknek megfelelően előállított dolgot, meghatározott időtartamra a lízingbevevő használatába adja.

Utóbbi kötelessége pedig az, hogy a dolgot átvegye, és fizesse érte a szerződés szerinti díjat.

Majdnem bérlő

Az új Ptk. azért emeli ki a határozott időtartamot, mert a kialakult gyakorlat szerint a lízingdíj megállapításához szükséges bonyolult pénzügyi kockázatelemzés és kalkuláció csak a futamidő függvényében végezhető el. Kötelezően meghatározták azokat a tartalmi elemeket is, amelyekről a szerződés megkötésekor a feleknek feltétlenül rendelkezniük kell.

A lízingbe vett dolog használatát illetően a lízingbevevő helyzetét leginkább a bérlő jogállásához hasonlíthatjuk, az új kódex nem véletlenül a lízingbe vevőnek a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségeit lényegében a bérlőt terhelő kötelezettségekkel azonosan szabályozza.

A használat átengedésének kárfelelősségi következményei tekintetében is a bérlet estén irányadó szabályai lépnek érvénybe.

A használat rendeltetésszerűsége természetesen lízingtárgyanként eltérő lehet. Nem kizárt, hogy a rendeltetésszerű használat, vagy egyéb ok a dolog átalakítását vagy feldolgozását igényli, ehhez azonban a lízingbeadó hozzájárulásának megszerzése szükséges.

Eredeti állapot

Hozzájárulás hiányában a lízingbeadó értelemszerűen követelheti a lízingtárgy eredeti állapotának helyreállítását, a Ptk szerint ennek költségei a lízingbevevőt terhelik.

A törvény kimondja azt is, hogy a lízingbevevő nemcsak jogosult, de köteles is a hibás teljesítésből eredő jogok gyakorlására. Ha ugyanis a lízingbevevő a rá átszállt szavatossági és jótállási jogokat nem gyakorolja, nem teszi meg tehát időben a szükséges lépéseket a lízingtárgy rendeltetésszerű használatra való alkalmassága érdekében, úgy lényegében saját maga hiúsítja meg a lízingszerződés teljesítését.

Ezért az új Ptk. minden olyan kárért felelőssé teszi a lízingbevevőt, amely a szavatossági jogok gyakorlásának elmulasztásával hozható összefüggésbe.

Lízingdíj és megszűnés

A felek eltérő megállapodásának hiányában a lízingbevevő a lízingdíjat a szerződésben meghatározott időszakonként (ez a gyakorlatban általában havi vagy negyedéves időszakokat jelent) köteles megfizetni, kivéve természetesen, ha a lízingbeadónak felróható okok miatt a dolgot nem tudja használni, ezen időszakra ugyanis nem követelhető tőle díj.

A lízingbevevő szerződés szerinti díjfizetési kötelezettségét ugyanakkor nem érinti az a körülmény, hogy a rendeltetésszerű használat a lízingbeadónak fel nem róható okból akadályozott vagy korlátozott.

Nincs rendes felmondás

Ha a lízingtárgy tulajdonjogát a lízingbevevő nem szerezte meg, úgy a lízingszerződés megszűnésekor a lízingtárgyat - akárcsak a bérbevett dolgot a bérbeadónak - a tulajdonosának kell visszaszolgáltatni.

Mivel a lízingszerződés csak meghatározott időtartamra köthető, ezért annak rendes felmondására nincsen lehetőség, a Ptk. ezt csak a tartós jogviszonyt létrehozó és határozatlan időre kötött szerződések esetében teszi lehetővé.

Külön szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a lízingszerződés a szerződésben meghatározott időtartam lejárta előtt szűnik meg. Ilyenkor a felek kötelesek egymással elszámolni, s ennek során a lízingbeadó érvényesítheti a szerződés megszűnéséig esedékessé vált követeléseit, a hátralévő időre fennmaradó díját.

Köteles azonban követelését - a lízingszerződésben meghatározott módon - csökkenteni a dolog későbbi hasznosításából, értékesítéséből származó vagy a dologgal kapcsolatosan más jogcímen keletkező megtérüléseinek összegével. Ez alól kivétel azon eset, amikor a lízingbevevő nem köteles a dolog visszaszolgáltatására.

A faktoring szerződés

A faktoring az eszköz alapú lízingszerződéssel szemben követelés alapú finanszírozásra irányul, ez utóbbi jellege indokolta azt, hogy a pénz- és hitelügyletek körében kerüljön szabályozásra. Az ügylet során lényegében a faktor-vállalkozás által, díjazás ellenében vállalt sajátos pénzügyi szolgáltatására irányuló kötelezettségvállalásról beszélünk.

Ugyanakkor ez nem azonos a követelések engedményezésével, a faktoring szerződés célja szerint nem is a követelések engedményezéssel történő megszerzésére irányul, annak tárgya csupán az engedményezett követelés.

A faktor ugyanis - ellentétben valamely követelés egyszerű megvásárlójával - a követelést abból a célból szerzi meg, hogy azzal rendelkezve, annak fedezete mellett, díjazás ellenében az engedményező javára és érdekében finanszírozási jellegű és egyéb pénzügyi szolgáltatást nyújthasson.

Szolgáltatás felváltása

Tehát, a faktor nem kölcsönt nyújt a követelés engedményezőjének, hanem a követelése lejáratáig terjedő időben részben, vagy egészben megelőlegezi azt, vagyis a követelés kötelezettjének még esedékessé nem vált szolgáltatását - megfelelő díjazás ellenében - a maga szolgáltatásával váltja fel.

A megszületett új kódex szerint a faktoring szerződés keretében végzett engedményezésre az ellenérték fejében történő engedményezés szabályait kell alkalmazni. A faktoring keretei között végzett engedményezés szabályai mindössze három vonatkozásban térnek el az engedményezésre irányadó rendelkezésektől.

Ezek a kötelezett értesítésének módja, annak terjedelme és a kötelezett faktorral szembeni beszámítási lehetősége. Ezek az eltérések elsősorban a faktor üzletszerű szolgáltatási tevékenységével, annak gyakorlati igényeivel állnak összefüggésben, az engedményezés alapvető szabályait azonban nem érintik.