Rémálomnak nevezte Ruttner György védőügyvéd azt a törvényi módosítást, amely értelmében márciustól a büntetőtárgyalás a vádlott távollétében is megtartható, befejezhető.

A 2010. évi CLXXXIII. törvény, amely a büntető ügyek elhúzódásának megakadályozását, az ítéletek mielőbbi megszületését tűzte ki célul, március elsejétől hatályos.

Egyik legfontosabb eleme, hogy a vádlott tárgyalásra szóló idézésével egyidejűleg, a bíróságnak kötelessége arról is tájékoztatni az érintettet, hogy nem köteles a tárgyaláson részt venni, az távollétében is megtartható, befejezhető.

A hamarosan bevezetésre kerülő "egyszerűsítés" - amely a tárgyalás, mint intézmény létjogosultságát teszi kérdésessé azzal, hogy arról majd pont az a személy hiányzik, akiről az egész szól - azonban két alapvető és konkrét eljárásjogi problémát vet fel

Megjelenés a végén

Dr. Ruttner György ügyvéd szerint felmerül a kérdés, hogy a módosítás, éppen céljával ellentétben, nem okoz-e kedvezőtlen folyamatokat.

Megtörténhet, a vádlott mégis megjelenik - taktikai okokból - az egyik utolsó tárgyalási napon, és ez sok esetben oda vezethet, hogy az addigi nélküle lefolytatott eljárást részben, vagy egészben meg kell ismételni.

A vádlottak jelentős részének sokszor elemi érdeke az eredményes eljárás gyors, ésszerű befejezése, és ennek érdekében együttműködne.

Éppen ezért az ő érdekeit is sértheti, az együttműködni nem akaró vádlottak időközbeni megjelenése - erre ugyanis márciustól minden vádlottnak lehetősége lesz.

A távolmaradás

Másik kérdés: a vádlott, vádlottak távolmaradása például több vádlottas ügyekben, milyen hatással lehet az egész ügyre? Nagyon torz a kép abban az esetben, ha az egyik vádlott nem megy el a tárgyalásra, de már korábban beismerő, s egyben a többieket súlyosan terhelő vallomást tett.

Megvádolt emberek sokasága úgy várhatja ítéletét, hogy a szemébe sem nézhetnek az őket súlyosan terhelő személynek, s kérdést sem ők, sem védőik nem tehetnek fel.

Ezzel sérül a közvetlenség alapelve, a védelemhez való jog kiüresedik, a bíróság nem figyelheti meg a reakciókat.

Felértékelődnek viszont a nyomozás során készült vallomások, amelyeket a távolmaradás miatt nem kell a nyilvános és közvetlen bírósági tárgyalás kontrolljának alávetni - figyelmeztetett a szakember.

Lényeges különbség

Tény, bizonyos esetekben szólhatnak érvek a vádlott távollétében megtartott tárgyalásra, mint ahogy - szűk körben - erre a jelenlegi jogszabály háttér is lehetőséget biztosít. Például: amikor egy vádlott emberileg érthető, méltányolható helyzetben van, lehetséges a távolmaradás.

Tény az is, az ügyek egy részében a vádlott nem is kíván vallomást tenni a tárgyaláson, ilyenkor részvétele valóban formálisnak tűnik. Kiemelt jelentőséget kap ilyen esetekben a vádlott védője, aki a terhelti jogoknak - az eljárás minden szakaszában, de különösen azon a tárgyaláson, ahol védence nincs jelen - a leggondosabb védelmére köteles.

Mégis, igen lényeges a különbség abban a tekintetben, ha valaki nem tesz vallomást, vagy a tárgyaláson jelen sincs - húzta alá dr. Ruttner György.

Hiszen a vallomást nem tévő, de a tárgyaláson jelen lévő vádlott kérdéseket intézhet vádlott-társakhoz, tanúkhoz, azok nyilatkozataira észrevételeket tehet, vagyis a vallomás megtagadása ellenére az eljárásnak, mint érintett személy, aktív résztvevője.

Mindez a távolmaradó vádlottról egyáltalán nem mondható el, holott ő az eljárás központi alanya. Bár védője jelen lesz, az eljárás lényeges elemeiről nehéz, gyakorlatilag lehetetlen őt úgy tájékoztatni, mintha azon részt vett volna.

A bíróra kellene bízni

Ha az egyik vádlott vallomásának valóságtartalmát nem kell - és az érintett távolmaradása miatt nem is lehetséges - a nyilvános és közvetlen bírósági tárgyalás kontrolljának alávetni, akkor mégis miképp ellenőrizhető?

Miközben a vallomás bőven elégséges lehet mások elítéléséhez, vagyis óriási hatalom kerülhet az egyik vádlott kezébe. A szakember szerint ezért kellene inkább a bíró mérlegelésére bízni, hogy a távolmaradást - az azt kérő, kezdeményező vádlottnak - esetleg megengedi-e.

Miközben a bíró a tárgyalás levezénylője, döntéséről számot kell adni, alaposan megindokolni. Logikus lenne, hogy az ő mérlegelési jogkörében határozhatna arról, hogy mikor, milyen esetben van helye egy vádlott távolléti jogának megvonására.

Válaszút előtt

A törvény átgondolatlansága miatt számos probléma várható, így a magyar igazságszolgáltatás válaszút előtt áll, miszerint továbbra is célnak tekinti az objektív igazság kiderítését, vagy a gyorsaság érdekében csupán szolgáltat egy igazságnak nevezett "valamit", ami sokkal inkább retorzió egyesekkel szemben.

Ha az objektív igazság kiderítése a cél, feltétlenül lehetőséget kell adni az ügyet tárgyaló bírónak arra, hogy megadott szempontok és az érintettek nyilatkozatainak beszerzése alapján, dönthessen a vádlott távolmaradásának megengedéséről, amenyiben más jogos érdekét nem sérti - mutatott rá a szakember.