Távközlési különadó: még nem lefutott meccs a Bán, S. Szabó & Partners szakértője szerint

2011.10.06. 17:33

Az Európai Bizottság "indokolt vélemény" formájában a napokban felhívta Magyarországot arra, hogy helyezze hatályon kívül a távközlési vállalkozások bevételeire kivetett különadót. Az ügy valószínűsíthetően az Európai Bíróság elé kerül. A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője szerint azonban a meccs még nem lefutott, és figyelemmel kell kísérni a spanyol, francia különadók ügyében az uniós fórumokon zajló eljárásokat.

Az egyik alapvető kérdés, hogy mennyire szilárdak az Európai Bizottság indokai a távközlési különadóval kapcsolatban - mutatott rá a Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője, Dr. Rausch János.

A legutóbbi napok fejleményei alapján úgy tűnik, hogy a Magyarországon 2010 októberében bevezetett és a költségvetés egyensúlyának javításához hozzájáruló távközlési különadóval kapcsolatos informális egyeztetések az Európai Bizottság és Magyarország között nem jártak sikerrel.

Így az Európai Bizottság úgynevezett, "indokolt vélemény" formájában 2011. szeptember 29-én felhívta Magyarországot, hogy szüntesse meg a jogsértést, vagyis helyezze hatályon kívül a távközlési vállalkozások bevételeire kivetett különadót.

Ez nem érte meglepetésként sem a kormányt, sem a közvéleményt, hiszen a közösségi jog megsértésének megállapítására irányuló úgynevezett "infringement" eljárás megindításakor, 2011 márciusában, éppen az indokolt véleményben található érvek hangzottak el a távközlési különadóval szemben az Európai Bizottság részéről.

A kormány érvei

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány sietett jelezni, nem kívánja eltörölni a távközlési különadót, mert megítélése szerint az kizárólag az arányos közteherviselést terjeszti ki a távközlési iparág nagy szereplőire.

Érvként hangzott el kormányzati oldalról az is, hogy a távközlési vállalkozások jelentős összegű támogatásban részesültek az elmúlt évek során infrastrukturális beruházásaikkal kapcsolatban és a távközlési különadóval az állam csak ezt az előnyt kívánja ellentételezni.

A vonatkozó eljárási szabályok értelmében Magyarországnak két hónapja van arra, hogy az Európai Bizottságot tájékoztassa azokról az intézkedésekről, amelyekkel a közösségi távközlési szabályozásnak való megfelelést kívánja biztosítani.

Amennyiben a tagállam a felhívásnak nem tesz eleget, az Európai Bizottság az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhatja a kifogásolt szabályozást. A sajtóban kommunikált magyar álláspont alapján, hacsak a Bizottság nem változtatja meg véleményét radikálisan, egyértelműnek látszik, hogy az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerül.

A spanyol és a francia különadók kérdése

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője kifejtette: magyar különadóhoz részben hasonló spanyol és francia különadók ügye már egy lépéssel előrébb tart, hiszen ezeket az Európai Bizottság már 2011. március 14-én az Európai Unió Bírósága elé utalta.

A spanyol és francia kormány nem változtatta meg a vonatkozó szabályozást az indokolt vélemény vételét követően, minden bizonnyal a Bizottság indokainak alapos vizsgálata után.

A spanyol és francia különadó azonban különbözik a magyar távközlési különadótól, hiszen mindkét országban kizárólag a köztelevíziók (France Televisions és RTVE) finanszírozására fordítják a különadót, miután mindkét tagállamban úgy döntöttek, hogy a köztelevíziókban megszüntetik a fizetett reklámok sugárzását.

Mindkét adóval kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a szabályozás nem ütközik az állami támogatások tilalmába, azzal, hogy ez azonban nem jelenti, hogy a köztelevíziók ilyen finanszírozása minden tekintetben megfelel a közösségi jognak.

Az elérhető sajtóközlemény és Jonathan Todd szóvivői nyilatkozata alapján az Európai Bizottság a távközlési különadót a közösségi távközlési szabályozásba ütközőnek tartja. Természetesen az indokolt vélemény más indokokat is tartalmazhat, mint amelyek a sajtó útján kommunikálásra kerültek.

Az Európai Bizottság álláspontja

Az Európai Bizottság álláspontja szerint az Engedélyezési Irányelv 12. cikkével nem egyeztethető össze a távközlési különadó, mert az engedélyezési irányelv kifejezetten szabályozza, hogy a tagállamok milyen igazgatási díjakat állapíthatnak meg távközlési szolgáltatókra és hálózatüzemeltetőkre vonatkozóan és ott ilyen jellegű adó nem szerepel.

További indok: a távközlési szolgáltatókra kivetett díjak kizárólag bizonyos, a távközlési iparággal kapcsolatos adminisztratív és szabályozási célok fedezésére fordíthatók, míg ezzel szemben Magyarországon az adóbevétel a központi költségvetésbe kerül.

Az indokok közt szerepel még az is, hogy egyúttal az ilyen díjaknak meg kell felelniük az objektivitás, átláthatóság és arányosság követelményének és azokat szükség esetén ki kell igazítani, a díjak megváltoztatásakor az érdekelteket megfelelő módon meg kell hallgatni. A Magyar Állam nem folytatott megfelelő konzultációt.

Az Európai Bizottság indokainak részletes elemzése előtt figyelmet érdemel egyrészről az, hogy az adóztatás majdnem kizárólagosan a tagállamok hatáskörébe tartozó szabályozási tárgy, ez alól csak a forgalmi adóztatás néhány kérdése kivétel - emelte ki dr. Rausch János.

Másrészt fontos rögzíteni, hogy az engedélyezési irányelv tárgya a távközlési szolgáltatások engedélyezésének egységes szabályozása, közelebbről az adminisztratív piacra lépési korlátok hatékony lebontása, vagyis semmi esetre sem a távközlési vállalkozások adóztatása.

Az Engedélyezési Irányelv rendelkezései

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője szerint érdemes figyelmesen elolvasni az Engedélyezési Irányelvnek az Európai Bizottság által indokolásképpen felhívott rendelkezéseit.

Az Engedélyezési Irányelvnek az Európai Bizottság által hivatkozott 12. cikke igazgatási díjakról, "administrative charge"-ról beszél. Ez nem véletlen, figyelemmel arra, hogy a távközlési szolgáltatások engedélyezése az irányelv szabályozási tárgya.

Ez egy egyáltalán nem elhanyagolható apróság - hangsúlyozta a szakember. Ha alaposabban szemléljük a kérdést, azonnal értelmet nyernek az Engedélyezési Irányelv hivatkozott rendelkezései. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy igazgatási szolgáltatásért nem adót, hanem díjat fizet az eljárás alanya.

Az ilyen díj pedig csak akkor illeszkedik az általános felhatalmazási rendszerbe, ha az objektív, átlátható és nem túlzó, vagyis kizárólag a szabályozó hatóság feladatai és tevékenysége által indokolt költségekre nyújt fedezetet.

Amennyiben az igazgatási díj, magyarán "eljárási illeték" ezen feltételeknek nem felel meg, vagyis túlzott mértékű, úgy az a piacra lépést gátolhatja, amely kifejezetten ellentétben van az irányelv céljával, ami a piacra lépés könnyítése.

A hivatkozott 12. cikk második bekezdése aztán a maradék kétséget is teljesen eloszlatja, mert meg is nevezi az igazgatási díj megállapítóját, amely az irányelv szerint sem a tagállam parlamentje, hanem a szabályozó hatóság. Ez azt jelenti, hogy teljességgel kizárható, hogy a vonatkozó rendelkezések az adóztatásra vonatkoznának.

Érvek és ellenérvek

Amennyiben a Bizottság indokolása helytálló volna, a távközlési vállalkozásokra vonatkozóan semmilyen adót nem lehetne kivetni, ami nyilvánvalóan teljességgel lehetetlen és értelmetlen.

Ugyanakkor persze azt is figyelembe kell venni, hogy az Európai Bíróság sohasem riadt vissza a vonatkozó uniós szabályozás "tág" értelmezésétől olyankor, amikor azt az uniós integráció mélyítése, vagy egyéb általa fontosnak tartott cél szempontjából szükségesnek tartotta.

Mindezekre tekintettel, célszerű közelről figyelemmel kísérni a francia és spanyol távközlési különadókkal kapcsolatos bírósági eljárást, ahol a Bizottság indokolása szinte szó szerint megegyezik a magyar különadóval kapcsolatban ismertetett indokolással.

Amennyiben ezekben az eljárásokban új érvek merülnek fel, úgy azok minden bizonnyal alkalmazásra kerülnek a magyar távközlési különadóval kapcsolatban is - mutatott rá dr. Rausch János.

Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság ismertetett indokai nem teljesen látszanak alátámasztani a magyar távközlési különadó közösségi jogba való ütközését, az adó bevezetésének alkotmányossága és közösségi joggal való összeegyeztethetősége megkérdőjelezhető.

Az alkotmányossági felülvizsgálat lehetőségét erősen korlátozta a 2010. évi CXX. törvény, amely kizárja az adó és költségvetési jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatát. Ennek megfelelően 2011. október 4-én az Alkotmánybíróság hatáskörének hiányára hivatkozva elutasította a különadók vizsgálatát.

A meccs még nem lefutott

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője kiemelte: a meccs még nem lefutott, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Európai Bizottság más indokokkal egészítheti ki érvelését, amikor az Európai Unió Bíróságához fordul.

A további indokok az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésből származhatnak és az alapvető szabadságok sérelmével lehetnek kapcsolatosak, mint a védővámok alkalmazása, a tőke szabad áramlásának korlátozása, nemzeti alapon történő diszkrimináció és tiltott állami támogatás.

KAPCSOLÓDÓ CIKK