Offshore cégek: amikor a hátsó ajtón jön be a NAV (4. rész)

2014.04.02. 07:50

Mi az igazság az offshore társaságokra vonatkozó, gyakran túlfűtött híradásokban? Lehet-e offshore cégeket adóstrukturálás céljából legálisan is használni, vagy az „offshore halála” ténylegesen eljött? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője háromrészes írásában időszerű válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Dr. Csővári István egyúttal néhány, az offshore cégekkel kapcsolatos tévhitet is eloszlat. Most a negyedik, befejező részt olvashatja, az első, a második és a harmadik is elolvasható.

Sokan persze úgy gondolhatják, hogy az előzőekben kifejtett jogi buktatókhoz kapcsolódó tényleges kockázatok mértéke minimális, teljesen figyelmen kívül hagyható – „hiszen az adóhatóság honnan tudhatná meg, hogy nekem egy cégem van egy távoli adóparadicsomban”.

Ez a hozzáállás azonban ma már több szempontból is problematikus – hívta fel a figyelmet a realitásokra a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Egyre szélesebb körű információcsere

Az adóhatóságoknak számos, és egyre bővülő lehetősége van arra, hogy információt szerezzenek be külföldi társaságok ügyleteiről, vagy éppen tulajdonosi körükről. Ezt széles körben biztosítják európai uniós jogszabályok az Európai Unión belül, az Unión kívül pedig a normál adózású országokkal kötött kettős adóztatási egyezmények információcserét szabályozó cikkelyei, valamint az adóparadicsomokkal kötött információcsere egyezmények.

Utóbbi egyezmények megkötésére az adóparadicsomok a közelmúlt óta azért kényszerülnek, hogy elkerüljék az OECD „együtt nem működő adóparadicsomokról” vezetett feketelistájára való fel-, vagy esetleg visszakerülésüket, amiből számos hátrányuk származhatna.

Ilyen információcsere egyezményt már Magyarország is kötött két Csatorna-szigettel, Guernseyvel és Jerseyvel, de tárgyalásokat folytat a Nemzetgazdasági Minisztérium csaknem valamennyi fontosabb off-shore központtal, ideértve Andorrát, a Brit Virgin Szigeteket és Bermudát. Panamával és Liechtensteinnel pedig kettős adóztatási egyezményünk születhet hamarosan mutatott rá dr. Csővári István

„Automatizálódás” az adózási információk átadásában

Jelenleg ugyan mind a kettős adóztatási, mind az információcsere egyezmények még csak megkeresésre történő információadásra kötelezik a másik felet. A világ ugyanakkor egyre inkább abba az irányba mozdul el, hogy az adózási információk automatikusan átadásra kerüljenek az érdekelt adóhatóságok részére.

Utóbbi rendszer már megvalósult az Európai Unión belül a magánszemélyek által lakóhelyüktől eltérő tagállamban tartott bankbetétek tekintetében, 2015-től pedig újabb jövedelemtípusokra fog kiterjedni ez a rendszer. Az is Igaz, hogy az automatikus információcsere tőkejövedelmekre való kiterjesztése egyelőre azonban még csak terv – tette hozzá a Jalsovszky Ügyvédi iroda szakértője.

Vagyonosodási vizsgálatok

Nem feltétlenül kell az adózónak az offshore cégével „megbuknia” ahhoz, hogy bajba kerüljön. A baj bekövetkezhet akkor is, hogy egy vagyonosodási vizsgálat során nem tud felmutatni a vagyonával, költekezéseivel arányban álló bevallott jövedelmet.

dr. Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőjeForrás: Jalsovszky Ügyvédi Iroda

Ha a NAV feltárja a be nem vallott adókat (akár az ügyletek vizsgálatának, akár vagyonosodási vizsgálat eredményeként), a be nem vallott adóhiány előírását túlmenően rendszerint adóbírságot és késedelmi pótlékot is kivet. Utóbbi két tétel adott esetben akár a be nem vallott adó összegét is meghaladhatja. Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül a szándékos adóelkerüléssel együtt járó büntetőjogi kockázatok sem.

Konklúzió – van-e még létjogosultsága az offshore struktúrának?

Az offshore cégek jelentős részének tulajdonosi háttere átláthatatlan, valós tevékenységük nincsen a bejegyzésük országában, fiktív ügyletekre használják őket, tulajdonosaik pedig nem vallják be e cégeikből felvett jövedelmeiket.

Dr. Csővári István szerint ezen cégek napjai leáldozóban vannak. Egyrészt az adótörvények egyre több oldalról tüzelnek az ezekben a társaságokban megtermelődött jövedelmekre, másrészt az adóhatóságok közötti információcsere fokozatos kiszélesedése is ezen konstrukciók végnapjait vetítik elő.

Továbbra is lehet ugyanakkor offshore cégeket legális adótervezés céljára is felhasználni. Mindez azonban ma már jelentős odafigyelést, óvatosságot és jellemzően többletköltséget is megkíván.

Ennek végletét képviselik a világ legnagyobb multinacionális cégcsoportjainak Hollandiában, Írországban vagy akár Szingapúrban, Hongkongban letelepedett, akár több tíz alkalmazottat foglalkoztató, teljesen transzparens holdingcégei, vagy szellemi vagyont kezelő központjai.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője szerint végül fontos megemlíteni azt is, hogy az offshore cégekben „ragadt” vagyonok legalizálására is léteznek adótervezési lehetőségek. Arra számítani azonban, hogy az adóhatóság nem szerez információt egy offshore cégről – annak tulajdonosi hátteréről, vagy a részvételével megvalósult ügyletekről –, mára rendkívül kockázatos hozzáállássá vált.